20.fejezet: Gondolkozz!Az író asztalomnál ülök pizsiben.Tomoyának már elmondtam minden problémámat.Most épp firkálgatok a rotringommal.HimChant rajzoltam le....és arra a sorsra jutott,mint a YongGukos rajzom.*Miért vagyok ilyen döntés képtelen?Mit érzel egyáltalán?*-Ahh....-sóhajtok fel gondterhelten.Ekkor eszembe jut a kérdés-válasz játékom,amit akkor szoktam játszani,mikor nem tudok döntésre jutni.Ezt mindenkinek ajánlom.Fogok egy papírt és két oszlopra osztom.Az oszlopok tetejére felírom,hogy "HimChan" és "YongGuk".A lapszélére felírok egy kérdést....mondjuk...hogy...ahh..."Miért szereted?". HimChanhoz azt írom,hogy...öööm...mert nagyon kedves,figyelmes és...marha jól néz ki. YongGukhoz meg,hogy....nagyon kedves és figyelmes...na meg persze szívdöglesztő.Argh!Így nem fogok valami sokat haladni.Félóra kemény gondolkozás után,vér és verejték árán összeírtam 10 kérdést és 10 választ.Minden egyes válasz ugyan az lett,mindkettő fiúnál.-Hát ilyen nincs.-mondom kiábrándultan. Na jó itt  az ideje a "Világ ki,zene be" sílusnak.Megfogom az mp3-am,lekapcsolom a lámpát és agyba bújok.Nyakig betakarózok ahogy illik és elkezdem hallgatni a "Day by Day"-t a T-arától.A lejátszási lista hetedik számánál tartok,mikor végre álmosság jön a szememre.Szép lassan álomba merülök.~Reggel van.Résre kinyitom a szemeim.Mintha egy elefánt ülne rajtam.Vissza csukom a szemeim. Egyszercsak rémleni kezd valami.*Álmodtam...méghozzá...* Kipattannak a szemeim és 90 fokos szögbe felülök. *GONDOLKOZZ!* Valamelyik fiúval álmodtam...de melyikkel? A pandással vagy a kis szöszivel?Basszus!Elkezdem masszírozni a halántékomat.*Ahhj...IGEN! A-a-a...a nappaliban voltam! Nem....a konyhában!...És-és épp....müzlit ettem!Ez az!...Egyszercsaaaak....hozott egy kanalat...várjunk...ez hülyeség,mivel már volt nálam egy kanál,amivel ettem...na mindegy!És megfogtam a kanalat....közben felnéztem...*Ekkor elmosolyodok.Támadt egy ötletem.Ránézek az órámra: 10:12-Tökéletes!-mosolyogva kiugrok az ágyamból.Gyors tisztálkodás után,felöltözök,leszaladok a lépcsőn egyenesen a konyhába.A hűtőből kiveszek egy Mogut és a kijárati ajtó felé veszem az irányt.-Hát te?-szól Taku.Épp a kanapén fekszik pizsamában és játszik.-Szomszédbe megyek.-Okés.-Hol voltál tegnap?-Lényegtelen.Amúgy,hogy ment a tanulás?-Ömm...egész jól.-Ma YongGuk jön át.Elmosolyodok.Kinyitom az ajtót,de még mielött kilépnék mosolyogva vissza nézek.-Taku?!Képzeld...YongGukal álmodtam.~

19.fejezet:Utálom magam!

-Yuriiiii-kiabálok sírva a telefonomba.Az ágytámlának dőlve ülök,felhúzott lábakkal.Közben egy párnát szorongatok.-Naoooo.-ordít vissza-mi baj?-Én....olyan hülye vagyok.-Mi történt?Azt ne mond,hogy leköpted!-Jaj,nem!Szerencsére...Szóval...HimChan jött át tanulni....és...*szipp,szipp*már egész jól ment...és egyszercsak közeledni kezdett...és...-Megcsókolt???-szakít félbe izgaottan Yuri.-Neeem...vagyis...épp,hogycsak hozzá ért a felső ajkamhoz....de én elhúztam a fejem.-Mi van?Te tényleg hülye vagy!Erre még jobban elkezdek böbmölni.-Ahj....jól van bocsi...de...mégis miért?Azt mondtad,hogy helyes,kedves meg minden.-Igeeen-nyöszörögtem.-AKKOR MEG?-....YongGuk arca villant be.-......Hűha....és utána mitörtént?-Összepakolt és elment...azt mondta,hogy "Mára ennyi elég lesz."-Ohh...Hossza csönd után megszólal megint.-Nem vagy tisztában az érzéseiddel mi?-Nem tudom....-Azt mondom,hogy aludj egyet erre az egészre és holnap jászd el magadban a "kérdés-válasz" játéko.Jó?-*Szipp,szipp*Jó.Szia.-Nao?!-Igen?-Ugye tudod,hogy szeretlek?!-erre elmosolyodok.-Persze.Én is.-Na csak azééééért!-Na szia te ütődött.-röhögök könnyes szemekkel.-Szia életem.Miután lerakom a telefont a párnába temetem az arcom és tovább sírok.Pár perc múlva oldalra dőlök.Nem bírom kiverni a fejemből a történteket.*Mi van ha ezzel most mindent elszúrtam?Lehet,hogy holnaptól HimChan már nem fog ugyanúgy viselkedni velem...hűvös lesz.Talán már szóba se fog velem állni...max köszönni fog...megint megcsináltad Nao. Egy nap kézszer.Utálom magam!*Kis idő múlva álomba sírom magam.-Nao~-suttog taku és enyhén rázogat.-Hmm?

-Csináltam rizst.-mondanom sem kell,hogy rögtön kinyitom a szemeim-A konyha pulton van.-Mmm...köszi.Amúgy..mennyi az idő?-Hét múlt.*Basszus.Ilyen is ritkán van velem.Este jó nehezen fogok elaludni az fix.*-Jó.-Hogy-hogy bealudtál?Jól vagy?Megdörzsölöm a szemeim és rá nézek.*Mi a?Takut mi óta érdekli,hogy jól vagyok-e?!Még se olyan tuskó..?*-Álmos voltam...és meg vagyok kössz.-Oké...ha már itt tartunk...elkérhetném a laptopod?-Ahhh....*tudhattam volna* vidd!De óvatosan bánj vele.Szónélkül lehúzta a töltőről és már ment is ki.Mielött becsukta volna az ajtót a fejét bedugta és azt mondta,hogy : "Kösszi Noona!"*Hmmm...Noona....ahj de ismerős* A földön heverő füzetem ért nyúlok és keresgélek...-Noona,noona,noona...hmmm...itt az Oppa...megvan!Noona=Nővér....tényleg.De hisz ő az idősebb.-Taku te marha-mosolygok.A tekintetem tovább kallódik....megtanultam leírni HimChan nevét...és ...szivecskét raktam mellé....ekkor megint beugrottak a történtek.*Olyan hülye vagyok*...megint sírhatnékom támad.De elég az önostorozásból!Előkotrom a pizsamám és a fürdőszoba felé veszem az utam.A fürdőszobába érve,bezárom magam mögött az ajtót.Hosszas tortúra után végre kinyitom a csapot és elkezd ömleni a rózsából a víz.Igaz,hogy most nem Japánban vagyok....de attól még a zuhanyozási szokást megtartom.Fogom a kis műanyag székecskémet és a zuhany alé ülök vele.A kis törülközőmet megvizezem,beszappanozom és azzal lemosom magam.A gondolataim megint elkallódnak YongGuk és HimChan felé.*Csak jelent valamit.hogy ...hogy rá gondoltam "akkor"*-I think I'm ugly and nobody wants to love me.Just like her,I want to be pretty~-hogy tereljem a gondolataimat énekelni kezdek...és felidézem a Yurihoz fűződő emlékeimet.Némelyiken elmosolyodok,némelyiken felröhögök.Mondjuk....vele is voltak mély pontjaim.A fiúk nagyon eltudták csavarni szegény fejét.Volt már olyan,hogy én tudtam,hogy az a fiú átfogja verni...de nem hitt nekem.Majdnem a barátságunk is rá ment.De mikor kiderült,hogy igazam volt,bocsánatot kért és megfogadta,hogy többé egy fiút se fog elém helyezni.