15.fejezet:Mindent én tudok meg utoljáta?!-Hova tetted a szatyrom?-ront be Taku a szobámba elég idegesen.Én épp az ágyamon ülök és laptopozok.-Tessék?-A szatyrom!....amit ma vettünk!-Ja...a házibuli kellékekre gondolsz?-Meg vagy huzatva?Házibuli kellék?-Miért?Mi másra lennének jók?-Te teljesen hülye vagy...negyedóra múlva legyen a pulton!-parancsol rám.-Ahaaa...-mondom cinikusan.-Tudod mit?!-mondja és Tomoya terráriumához siet.Kipattanok az ágyból,hogy még ő elötte érjek oda,de ő a gyorsabb és Tomoyát kiveszi a terráriumból.-Héééé!Óvatosan!Add vissza!-hisztizek.-A-a-mondja Taku  és számomra felérhetetlen magasságba emeli.Majdnem sírva fakadok...mert,tudom,hogy Taku mennyire felelőtlen.Elengedem Takut és ő elviharzik a szobálya felé.Egy hangos ajtó becsapás jelzi,hogy be ért.Én kétségbe esetten előkotrom a szatyrot és leviszem a pultra.*Ha valami baja eski tomoyának,én nem tudom,hogy mit teszek!*Hangos léptekkel vissza megyek az emeletre és dörömbölni kezdek Takumi ajtaján.-takumi!Ott a hülye  zacskód!Kérem Tomoyát.Semmi válasz.A fülemet az ajtóra tapasztom.Furcsa hang szűrődik ki.Mint egy pici motor hang.*Te jó ég!*Mikor rájövök,hogy minek a hangja,eszméletlenül elkezdem ütni az ajtót az öklömmel!-takumi Nagatsukasa!!!-Nyugi már!-üvölt vissza.Leállt a kismotor hang,pár tompa dübögés és az ajtó kinyílik.takut félre lököm és bevetem magam.Ahogy sejtettem.Döbbenten állok.Takumi az elektromos játék autójára felkötözte Tomoyát.-Ó te szívtelen hülye!-fortyogok és kiszabadítom Tomoyát-Gondoltad már magad az ő helyébe?!Még fiatal!Mi lett volna,ha neki mész vele valaminek?Te jó ég...,mint egy 3 éves.Emlékezz Gokura!-miután jól lehordtam bemegyek a szobámba,bevágom az ajtóm és elbőgöm magam.Az előző kiskedvencemet Gokunak hívták.Goku egy törpe hörcsög volt.Taku figyelmetlensége miatt halt meg.A nap hátralévő részében nem mentem ki a szobámból.
A szemhélyamat lassan és nehezen felnyitom.A két függöny között egy napsugár világítja meg az arcom,ezért a fejemre húzom a takarót.Miután elfogyott a levegőm,kitakarózok és felülök.Kinyújtott karokkal ásítozni kezdek.Tudom,nem lehetek valami "szexi".Miután megmosakodtam,felöltöztem és beágyaztam,elindultam lefele a lépcsőn.Hallok valami pakolászást a konyhából.Tuti Taku keres valami reggelire valót.-Na mit pakolsz tökfej?-mondom hangosan,mikor a lépcső aljára érek.Tekintetem felemelem a konyha szekrények felé.A levegő megfagy körülöttem és döbbenten bámulok előre.A konyhai fiók kihúzva és HimChan néz rám.-Ööö...jóreggelt...-mondja.-Mi a?te hogy?...Minek?Mit?-akadozva motyogok (reggel van).-Csak kanalat keresek a reggelimhez.-Miért nálatok nincs?-erre HimChan felnevet.-De...csak átjöttünk ide reggelizni.taku hívott át.-Jöttetek?HimChan erre nem válaszol,hanem a kezében lévő kanállal a hátam mögé mutogat.Megfordulok.Taku és YongGuk a heverőn ülve X-boxozik.Biztos valami autóversenyes játékot játszanak,mert lökdösik egymást.De..várjunk csak...YongGuk haja fekete lett!A szívem egy jó nagyot a mellkasomban és megint elvörösödök.Ez olyan kellemetlen már.

-Mint a gyerekek-mondom.HimChan mellém lépkezében 2 müzlistállal (amikben kanál is van mostmár).Az egyik tálat felém nyújtja.-Neked is csináltam ha nem baj.-mondja mosolyogva.-Nem,dehogy.Köszönöm.-elveszem a tálat és a fiúk felé vesszük az irányt.-Jó reggelt!-köszönök hangosan,hogy észre vegyenek.Egyedül YongGuk veszi a fáradtságot,hogy rám néz,köszön és odébb ül.Taku továbbra is a TV.re mered,ezért bokán rugom.-Jól van!-mondja ingerülten és pdébb ül ő is (közben le sem veszi a szemét a játékról),HimChanal leülünk a kanapéra,ropogtatni kezdjük a müzlinket és közben nézzük Takuékat.Ahogy sejtettem...versenyautós játékkal játszanak.-Amúgy...mennyi az idő?-kérdezem.A kérdésemre egyedül HimChan reagál és megnézi a karóráját.-10 múlt.-Te jó ég!-Nyugi én is későn szoktam kelni-mosolyog.-Ja,csakhogy valamit kéne csinálni ma,azért.És már majdnem elment a nap fele.-Én arra gondoltam-vág közbe YongGuk-hogy már ma délután elkezdhetnénk tanulni.Abbahagyom a rágást és rá nézek.-Tanulni?YongGuk rám néz,erre elkapom a tekintetem.-Nem mondtad neki?-fordul Takuhoz.*Mindent én tudok meg utoljára?!*-Ja....ööö...Nao?!YongGuk és HimChan fog segíteni koreaiul tanulni.-mondja Taku.Érzem,hogy megint csak elpirulok.Ugyanis elég nagy a képzelő erőm és egy szempillantás alatt elképzeltem,hogy milyen lehet.Ilyen az amerikai filmekben szokott lenni.*ÁÁÁ*Egyszerre tört rám a félelem és az izgatotság.*Hogy kettesben lehetek majd velük az szuper!De...mivan ha szokásomhoz híven valamiextra kínos dolgot követek el.M.mondjuk....kiakarok ejteni egy nehéz koreai szót és...és ha véletlenül leköpöm?!ÁÁÁÁ!Neeenenene*-Khm...-megköszürölöm a torkom-hát jó,felüőlem.-De ha akaros nem muszály pont ma-mondja HimChan és megérinti a vállam.Érzem,hogy ezzel csak fokozta az arc pirosságom.-D.de jó lesz ma-fordulok felé és mosolygok.

14.fejezet: Mégis...miért?!Hazaérve  a szatyrokat csak lerakjuk a konyha pultra.-Mi lesz a vacsora?-fordulok Takuhoz.-Amit,találsz.Szuper...mivel nem tudok főzni,ezért vagy valami konzervet fogok enni vagy szendvicset.Felcaplatok a szobámba és ledőlök az ágyra.Hallom,hogy Taku is bemegy a szobájába és becsukja az ajtóját.Negyedórányi plafon bámulás után feltöltődtem annyi erővel,hogy felkeljek.A konyhába megyek és elpakolom a saját dolgaimat.Mikor pakolok,véletlenül feldöntöm Taku szatyrát és kigurúl belőle egy doboz sör.*Mi a?!*Megfogom a szatyrot és bele nézek.Papír poharak,Chips,különböző rágcsák,szerpentínek,üdítők...te jó ég....ez hülye!Már elnézést,de...normális az olyan ember aki házibulit szervez egy ismeretlen városban?Ezt nem engedhetem.Miután kipakoltam a saját dolgaim,megfogom a Taku által vett dolgokat,felmegyek a szobámba és elrejtem az ágyam alatt.*A debil úristenit...úgy tudtam,hogy ez lesz....megbízhatatlan.*Duli-fuli énemet egy idő után elnyomta a csendes Nao énem.*Nézzünk konzervet..*elkezdem nyitogatni a konyha szekrényeit,mikor egyszercsak meglátok egy doboz rizst.*Riiiiiiiizs!Megvagyok mentve!*Úgy örülök,mint majom a farkának.Gyorsan ki is kapok belőle 2 csomagot. Miután a forrásban lévő vízből kiszedtem a kész rizst kiraktam egy tányérra és most arra várok,hogy végre kihűljön.*Csin-csöng*Ilyedten meredek az ajtóra.Mégis ki lehet ilyen későn?Oda osonok az ajtó elé és kinézek a kukucskán.YongGuk az...arcát a telefonjával világítja meg alulról és hozzá idétlen fejeket vág.Vicsorít,kinyújtja a nyelvét,bebandzsít.Miután halkan kiröhögöm magam kinyitom az ajtót.A kis szőkeség arca lefagy és elkapja a telefonját az arcától.-Azt hittem,hogy Taku fog ajtót nyitni.-magyarázkodik vörösödve.-Nyugi nem néztem sokáig a műsort-mosolygok rá és kuncogok.Erre ő is elmosolyodik.Egy kis hatás szünet után megszólalok:-Nos..?!A szöszi kérdőn néz rám.Én is kérdőn nézek vissza.-Ja!!!-szólal meg-Ööö,ezt neked hoztam-mondja és átnyújt egy szatyrot.-Ezt neked hoztam.Elveszem a szatyrot  és meglepetten bele nézek.-Mogu!!-szólalok meg örömteli hangon.A szatyorban 4db különböző ízesétésü Mogu van.-Nagyon köszönöööm!-mondom és örömömben megölelem YongGukot.*Oh....te jó ég!MÉGIS MI A FENÉT MŰVELEK?!*Gyorsan hátra lépek egyet.-Elnézést-mondom lehajtott fejjel.Jaj de szégyenlem magam.Most biztos zavarba hoztam.-Naokomi,-szólal meg.*ÍÍÍÍ!Jaj nekem!Csak nem sértődött meg...ugye...egye nem fog leszidni?!Vagy  mi van ha épp ellenkezőleg vélekedik?!uhh...mi van ha most az fog történni,mint azokban a nyálas doramákban...felemelem a fejem és ő majd átölel.Vagy...vagy...megcsólok.Júj!*ha még nem lettem volna eléggé elpirulva,most már tuti tűzpiros vagyok.Ezek a gondoloatok kb. 2 pillanat alatt suhantak át az agyamon.Szép lassan YongGukra emelem az arcom.-Igen?-Tudod...te egy nagyon aranyos,kedves és szeretnivaló lány vagy.-mondja mosolyogva és megsimogatja az arcom.Mikor ezeket a szavakat kiejtette...szinte fel se fogtam elsőre.Csak állok és bámulom,tágra nyílt szemekkel.-Én...én-makogok-köszönöm.-mondom és lehajtom a fejem.-Most mennem kell.Nem nyítja ki magát a konzerv.-mondja,erre mindketten felnevetünk.-Rendben.viszlát és sok sikert a konzervekhez.-hajolok meg.Mikor újra felemelem  a fejem ő már a kerítésnél jár.Hátra lépek egyet és becsukom az ajtót.Megfordulok,neki dőlök az ajtónak és szép lassan leereszkedek a fenekemre.Csak ülök a padlón és bámulok előre.Az agyamban újra és újra végig gondolom a történteket.Ugyan így viselkedek,mikor mondjuk elolvasok egy könyvet.Addig pörgetem a képkockákat magamban míg el nem érem a 100%-os feldolgozottságot(ami mindig sok időbe telik).A tekintetem lassan a kezemben lévő szatyorra téved,amiben a Mogus palackok fetrengenek rendezetlenül.-Mégis...miért?!-suttogok magamban.

13:fejezet:Tudtad-e?!A japán hírességek 95%-át műtötték már.Nem lepődnek meg az emberek,hogy ha a műtőterembe egy csecsemőt visznek be.A japánok alapjáraton kicsik,rövid végtagokkal és csúnya fogakkal.(Tisztelet a kivételnek!)De a plasztikáknak,felvarrásoknak és egyéb ilyesmi dolgoknak köszönhetően a japánok napjainkban "szépek".Akik nem engedhetik meg maguknak a műtékeket vagy nincs rá lehetőségük,azok jó sok sminkhez és különböző trükkökhöz folyamodnak.

Akár mennyire is fáj...szerintem anyuék engem is és Takut is...megműtöttek.Máshogy nézek ki,mint az otthoni osztálytársaim.Ezért sok lány meg is utált.Mondjuk szerintem a koreai lányok alapból szebbek.De mondom....már szinte minden tehetősebb ember műtetteti a gyerekét.(Aki nem hisz nekem,az nézzen utána!)

Ideje a pénztárhoz menni!Utálok sorba állni.Most is jó hosszú sor áll a pénztárnál.

Az idő hamar eltelt,mivel a telefonomat nyomkodtam.Fizetés után,meghajoltam,köszöntem és sietve távozok.A parkolóban már ott állnak a fiúk.HimChan lát meg elsőnek.Kinyitja a csomagtartót,elveszi a szatyrokat a kezemből és bepakol.-Köszönöm.

-Semmiség.-mosolyog.

Miközben bepakol,meglátok egy egész zacskónyi Mogut!Erre fel órdítok:

-Úristen Mogu!Ki vette?
-Én-szólal meg YongGuk.
-Hol vetted?-faggatom.
-Itt a boltban.
-De én sehol sem találtam.
-A legfelső polcon volt,biztos nem láttad.
-Ohh-sóhajtok.Na majd,ha megint jövünk akkor veszek!
-Szóval...te is szereted?
-Viccelsz?!Imádooom!!
Erre felnevet YongGuk.
-Jó tudni.-mosolyog rám és közben beszáll a kocsiba.

12.fejezet:Shopping láz .-Ahjjjj...érjünk már haza!-nyávog Taku.-Nyugi körülnézek és megyünk.-mondom neki.Mondjuk én is ugyanígy érzek.Lejártuk a lábunkat.Gyönyörű hely Szöul.Tele épületekkel és emberekkel.Mivel alig-alig tudok koreaiul,ezért az angol nyelvet használom (ugyanúgy el lehet boldogulni vele).Most egy modern bevásárló központba köttünk körül nézni.A pénznem:Won.Az út nem volt túl hosszú a városig.Megnéztük a Han-folyót,amely ketté választja a várost.Meglátogattunk néhány 11-14.századi palotát.De persze csak kívülről,mert egy részt,elvan lepve turistákkal,másrészt,nem érdekel annyira minket,hogy fizessünk érte és min. 2órát sorban álljunk.Sok szép múzeumot,teret és hotelt láttam.Egyszer a szórakoztató negyedbe is be gurultunk.Már sötétedik szóval,már szálingóztak az emberek.A hosztesz bárak ajtajai már nyitva voltak.Osaka szórakoztató negyedétől pár utcára van az Osakai házunk.Egyszer egy részeg üzletemberrel találkoztam,aki egy bárból jött ki.Én épp haza tartottam.A szariman elkezdett üvöltözni utánam,hogy álljak meg.A kapucnim az arcomba húztam és gyosrléptekkel haladtam.Nem tudom,hogy hogy de hirtelen elöttem termett.Megszorította a felkarom és órdítozni kezdett velem.-Héé!Füleden ülsz?!...*böff*...Nem te vagy az a kis k*rva a hosztesz bárból?Te nyúltál le 5000Wont a tárcámból!A lehellete bűzlött a wiskytől.Tekintete homályos volt és alig állt a lábán.-Na se baj,most elégtételt veszek-mondta és megmarkolta a fenekemet.Ekkor teljes erőmből ágyékon rúgtam és haza rohantam.Az utca végéről vissza néztem.A szariman hányásában fetrengve  kiáltozott.Az óta kiráz a hideg az e fajta helyektől.Velejéig romlott ez a hely.A látnivalók után beültünk egy étterembe.A koreai étkezések alapja a rizs(nagy örömömre),valamint a levesek.Rizst lényegében mindenhez esznek.Nem láttam olyan asztalt ahol ne lett volna rizses tál.Jellegzetes étel a 'gimicji',amely egy sózott és erjesztett zöldségféle,mely köretnek szolgál és minden ételhez ingyenesen szolgálják fel.Én 'bibibap'ot ettem,ami konkrétan rizs és főtt zöldségek.Utána ettem még Taku ételéből is.Taku 'bulgogi't rendelt,ami rizsből és sült sertésből vagy marhából áll.Ez a szupermarket rettentő nagy,ezért szétváltunk és megbeszéltük,hogy egy  múlva találkozunk az autónál.Épp az üdítős osztályon megyek.A kosaramban eggig van:- 2csomag gumi cukor- 3 tábla csoki (epres,dinnyés,karamellás)- 1 magazin (amiben elnyomó részt képek és poszterek vannak,nagyon kevés szöveggel)*WÁÁÁÁÁ* A fülemig és a mosolyom.Az egyik polcon meglátok olyan üdítőket,amiket a BigBang tagok reklámoznak.

Természetesen midegyikből beraktam egyet a kosaramba.Erről jut eszembe.Út közben csomó K-Pop Idolokkal reklámozott termékek plakátjai mellett mentünk el.Eleinte nem igazán akartam eljönni Osakából,de már nagyon nem bánom,hogy ide jöttünk Szöulba.Végig mentem az üdítős soron de sehol sem találtam Mogut!Nem akarok oda menni egy itt dolgozóhoz,mert annyira még nem tudok koreaiul,hogy megkérdezzem van-e.Max annyit tudnék,higy "Mogu!Mooogu!Moguuu!I want Moooguuu!".De most valahogy nincs kedvem hülyét csinálni magamból.Csalódottan tovább battyogtam a sorok között,de nem tartott sokáig a rossz kedvem,mert egyszercsak elérek a kozmetikai osztályra.Egy hatalmas,kartonból kivágott arc virít az egyik márkás termékek elött.Első pillantásra nem ismerem fel.Aztán rájövök,hogy az arc tulajdonosa Dara a 2NE1-ból.*Oh!Tejóég!Kell!Kell!Kell!* Legalább 20 percig állok a termékek elött míg végül eldöntöm,hogy 1 szempillaspirált és egy ajakfényt veszek.Nem vagyok az a nagy smiknelős.Inkább a természetes szépségben hiszek.Mondjuk...pont én beszélek természetes szépségről japán létemre.