15.fejezet:Mindent én tudok meg utoljáta?!-Hova tetted a szatyrom?-ront be Taku a szobámba elég idegesen.Én épp az ágyamon ülök és laptopozok.-Tessék?-A szatyrom!....amit ma vettünk!-Ja...a házibuli kellékekre gondolsz?-Meg vagy huzatva?Házibuli kellék?-Miért?Mi másra lennének jók?-Te teljesen hülye vagy...negyedóra múlva legyen a pulton!-parancsol rám.-Ahaaa...-mondom cinikusan.-Tudod mit?!-mondja és Tomoya terráriumához siet.Kipattanok az ágyból,hogy még ő elötte érjek oda,de ő a gyorsabb és Tomoyát kiveszi a terráriumból.-Héééé!Óvatosan!Add vissza!-hisztizek.-A-a-mondja Taku  és számomra felérhetetlen magasságba emeli.Majdnem sírva fakadok...mert,tudom,hogy Taku mennyire felelőtlen.Elengedem Takut és ő elviharzik a szobálya felé.Egy hangos ajtó becsapás jelzi,hogy be ért.Én kétségbe esetten előkotrom a szatyrot és leviszem a pultra.*Ha valami baja eski tomoyának,én nem tudom,hogy mit teszek!*Hangos léptekkel vissza megyek az emeletre és dörömbölni kezdek Takumi ajtaján.-takumi!Ott a hülye  zacskód!Kérem Tomoyát.Semmi válasz.A fülemet az ajtóra tapasztom.Furcsa hang szűrődik ki.Mint egy pici motor hang.*Te jó ég!*Mikor rájövök,hogy minek a hangja,eszméletlenül elkezdem ütni az ajtót az öklömmel!-takumi Nagatsukasa!!!-Nyugi már!-üvölt vissza.Leállt a kismotor hang,pár tompa dübögés és az ajtó kinyílik.takut félre lököm és bevetem magam.Ahogy sejtettem.Döbbenten állok.Takumi az elektromos játék autójára felkötözte Tomoyát.-Ó te szívtelen hülye!-fortyogok és kiszabadítom Tomoyát-Gondoltad már magad az ő helyébe?!Még fiatal!Mi lett volna,ha neki mész vele valaminek?Te jó ég...,mint egy 3 éves.Emlékezz Gokura!-miután jól lehordtam bemegyek a szobámba,bevágom az ajtóm és elbőgöm magam.Az előző kiskedvencemet Gokunak hívták.Goku egy törpe hörcsög volt.Taku figyelmetlensége miatt halt meg.A nap hátralévő részében nem mentem ki a szobámból.
A szemhélyamat lassan és nehezen felnyitom.A két függöny között egy napsugár világítja meg az arcom,ezért a fejemre húzom a takarót.Miután elfogyott a levegőm,kitakarózok és felülök.Kinyújtott karokkal ásítozni kezdek.Tudom,nem lehetek valami "szexi".Miután megmosakodtam,felöltöztem és beágyaztam,elindultam lefele a lépcsőn.Hallok valami pakolászást a konyhából.Tuti Taku keres valami reggelire valót.-Na mit pakolsz tökfej?-mondom hangosan,mikor a lépcső aljára érek.Tekintetem felemelem a konyha szekrények felé.A levegő megfagy körülöttem és döbbenten bámulok előre.A konyhai fiók kihúzva és HimChan néz rám.-Ööö...jóreggelt...-mondja.-Mi a?te hogy?...Minek?Mit?-akadozva motyogok (reggel van).-Csak kanalat keresek a reggelimhez.-Miért nálatok nincs?-erre HimChan felnevet.-De...csak átjöttünk ide reggelizni.taku hívott át.-Jöttetek?HimChan erre nem válaszol,hanem a kezében lévő kanállal a hátam mögé mutogat.Megfordulok.Taku és YongGuk a heverőn ülve X-boxozik.Biztos valami autóversenyes játékot játszanak,mert lökdösik egymást.De..várjunk csak...YongGuk haja fekete lett!A szívem egy jó nagyot a mellkasomban és megint elvörösödök.Ez olyan kellemetlen már.

-Mint a gyerekek-mondom.HimChan mellém lépkezében 2 müzlistállal (amikben kanál is van mostmár).Az egyik tálat felém nyújtja.-Neked is csináltam ha nem baj.-mondja mosolyogva.-Nem,dehogy.Köszönöm.-elveszem a tálat és a fiúk felé vesszük az irányt.-Jó reggelt!-köszönök hangosan,hogy észre vegyenek.Egyedül YongGuk veszi a fáradtságot,hogy rám néz,köszön és odébb ül.Taku továbbra is a TV.re mered,ezért bokán rugom.-Jól van!-mondja ingerülten és pdébb ül ő is (közben le sem veszi a szemét a játékról),HimChanal leülünk a kanapéra,ropogtatni kezdjük a müzlinket és közben nézzük Takuékat.Ahogy sejtettem...versenyautós játékkal játszanak.-Amúgy...mennyi az idő?-kérdezem.A kérdésemre egyedül HimChan reagál és megnézi a karóráját.-10 múlt.-Te jó ég!-Nyugi én is későn szoktam kelni-mosolyog.-Ja,csakhogy valamit kéne csinálni ma,azért.És már majdnem elment a nap fele.-Én arra gondoltam-vág közbe YongGuk-hogy már ma délután elkezdhetnénk tanulni.Abbahagyom a rágást és rá nézek.-Tanulni?YongGuk rám néz,erre elkapom a tekintetem.-Nem mondtad neki?-fordul Takuhoz.*Mindent én tudok meg utoljára?!*-Ja....ööö...Nao?!YongGuk és HimChan fog segíteni koreaiul tanulni.-mondja Taku.Érzem,hogy megint csak elpirulok.Ugyanis elég nagy a képzelő erőm és egy szempillantás alatt elképzeltem,hogy milyen lehet.Ilyen az amerikai filmekben szokott lenni.*ÁÁÁ*Egyszerre tört rám a félelem és az izgatotság.*Hogy kettesben lehetek majd velük az szuper!De...mivan ha szokásomhoz híven valamiextra kínos dolgot követek el.M.mondjuk....kiakarok ejteni egy nehéz koreai szót és...és ha véletlenül leköpöm?!ÁÁÁÁ!Neeenenene*-Khm...-megköszürölöm a torkom-hát jó,felüőlem.-De ha akaros nem muszály pont ma-mondja HimChan és megérinti a vállam.Érzem,hogy ezzel csak fokozta az arc pirosságom.-D.de jó lesz ma-fordulok felé és mosolygok.