14.fejezet: Mégis...miért?!Hazaérve  a szatyrokat csak lerakjuk a konyha pultra.-Mi lesz a vacsora?-fordulok Takuhoz.-Amit,találsz.Szuper...mivel nem tudok főzni,ezért vagy valami konzervet fogok enni vagy szendvicset.Felcaplatok a szobámba és ledőlök az ágyra.Hallom,hogy Taku is bemegy a szobájába és becsukja az ajtóját.Negyedórányi plafon bámulás után feltöltődtem annyi erővel,hogy felkeljek.A konyhába megyek és elpakolom a saját dolgaimat.Mikor pakolok,véletlenül feldöntöm Taku szatyrát és kigurúl belőle egy doboz sör.*Mi a?!*Megfogom a szatyrot és bele nézek.Papír poharak,Chips,különböző rágcsák,szerpentínek,üdítők...te jó ég....ez hülye!Már elnézést,de...normális az olyan ember aki házibulit szervez egy ismeretlen városban?Ezt nem engedhetem.Miután kipakoltam a saját dolgaim,megfogom a Taku által vett dolgokat,felmegyek a szobámba és elrejtem az ágyam alatt.*A debil úristenit...úgy tudtam,hogy ez lesz....megbízhatatlan.*Duli-fuli énemet egy idő után elnyomta a csendes Nao énem.*Nézzünk konzervet..*elkezdem nyitogatni a konyha szekrényeit,mikor egyszercsak meglátok egy doboz rizst.*Riiiiiiiizs!Megvagyok mentve!*Úgy örülök,mint majom a farkának.Gyorsan ki is kapok belőle 2 csomagot. Miután a forrásban lévő vízből kiszedtem a kész rizst kiraktam egy tányérra és most arra várok,hogy végre kihűljön.*Csin-csöng*Ilyedten meredek az ajtóra.Mégis ki lehet ilyen későn?Oda osonok az ajtó elé és kinézek a kukucskán.YongGuk az...arcát a telefonjával világítja meg alulról és hozzá idétlen fejeket vág.Vicsorít,kinyújtja a nyelvét,bebandzsít.Miután halkan kiröhögöm magam kinyitom az ajtót.A kis szőkeség arca lefagy és elkapja a telefonját az arcától.-Azt hittem,hogy Taku fog ajtót nyitni.-magyarázkodik vörösödve.-Nyugi nem néztem sokáig a műsort-mosolygok rá és kuncogok.Erre ő is elmosolyodik.Egy kis hatás szünet után megszólalok:-Nos..?!A szöszi kérdőn néz rám.Én is kérdőn nézek vissza.-Ja!!!-szólal meg-Ööö,ezt neked hoztam-mondja és átnyújt egy szatyrot.-Ezt neked hoztam.Elveszem a szatyrot  és meglepetten bele nézek.-Mogu!!-szólalok meg örömteli hangon.A szatyorban 4db különböző ízesétésü Mogu van.-Nagyon köszönöööm!-mondom és örömömben megölelem YongGukot.*Oh....te jó ég!MÉGIS MI A FENÉT MŰVELEK?!*Gyorsan hátra lépek egyet.-Elnézést-mondom lehajtott fejjel.Jaj de szégyenlem magam.Most biztos zavarba hoztam.-Naokomi,-szólal meg.*ÍÍÍÍ!Jaj nekem!Csak nem sértődött meg...ugye...egye nem fog leszidni?!Vagy  mi van ha épp ellenkezőleg vélekedik?!uhh...mi van ha most az fog történni,mint azokban a nyálas doramákban...felemelem a fejem és ő majd átölel.Vagy...vagy...megcsólok.Júj!*ha még nem lettem volna eléggé elpirulva,most már tuti tűzpiros vagyok.Ezek a gondoloatok kb. 2 pillanat alatt suhantak át az agyamon.Szép lassan YongGukra emelem az arcom.-Igen?-Tudod...te egy nagyon aranyos,kedves és szeretnivaló lány vagy.-mondja mosolyogva és megsimogatja az arcom.Mikor ezeket a szavakat kiejtette...szinte fel se fogtam elsőre.Csak állok és bámulom,tágra nyílt szemekkel.-Én...én-makogok-köszönöm.-mondom és lehajtom a fejem.-Most mennem kell.Nem nyítja ki magát a konzerv.-mondja,erre mindketten felnevetünk.-Rendben.viszlát és sok sikert a konzervekhez.-hajolok meg.Mikor újra felemelem  a fejem ő már a kerítésnél jár.Hátra lépek egyet és becsukom az ajtót.Megfordulok,neki dőlök az ajtónak és szép lassan leereszkedek a fenekemre.Csak ülök a padlón és bámulok előre.Az agyamban újra és újra végig gondolom a történteket.Ugyan így viselkedek,mikor mondjuk elolvasok egy könyvet.Addig pörgetem a képkockákat magamban míg el nem érem a 100%-os feldolgozottságot(ami mindig sok időbe telik).A tekintetem lassan a kezemben lévő szatyorra téved,amiben a Mogus palackok fetrengenek rendezetlenül.-Mégis...miért?!-suttogok magamban.