16.fejezet:A kis fekete-Mondcsak YongGuk,hogy-hogy átmentél feketébe?-kérdezem a....volt kis szöszit...vagy...a kisfeketét,miközben az üres müzlis tálat lerakom a kisasztalra.-Hát....ez az eredeti hajszínem-mondja mosolyogva.-Én is voltam már szőke-mondja HimChan,mielött megdícsérhettem volna YongGuk új hajszínét.-Tényleg?!Wáu!Biztos jól állt-mosolygok.-Vannak régebbi képek rólunk...ha átjössz szivesen megmutatom.-kel fel lelkesen a kanapéról.-Ö...persze...úgy sincs dolgom.-pattanok fel én is.-Akkor gyere-mondja és kézenfog.*Oh....basszus...de puha a bőre.Mindjárt elájulok.ÁÁÁ*Ahogy az ajtajuk elé érünk,HimChan udvarisan  kinyitja az ajtót nekem.Hát...hogyis mondjam...látszik,hogy fiúk laknak itt.A heverőn CD-k és polók (használt polók) hevernek szanaszét.A konyha pultról ne is beszéljünk...eélg annyit mondani,hogy nem csodálom,ha HimChan tényleg nem találna itt kanalat.-Gyere fel a szobámba-hát erről a mondatról...vagyis...elég félre érthető,de gondolom ő is rá jött mert gyorsan folytatta-mert,...nálam nagyobb a rend valamivel.A lépcsőn felérve a jobboldali szoba az övé.Szerintem,teljesen rendben van tartva.Csak nincs beágyazva,meg az íróasztalán nagy a rendetlenség.Leülök az ágyára.Az egész szobát betölti HimChan jellegzetes testszaga.Az ágy mellett egy halom ruha hever,azt gyorsan betolja az ágy alá.-Szóval erről beszélt YongGuk-mondom kuncogva.-Micsoda?-Semmi,semmi.Látom,hogy kicsit elpirult,ezért és is,mert zavarba koztam szegényt.-Oké,ömmm...egy pillanat és előkeresem a fotóalbumot.-Jójó.-míg HimChan a szekrényeit nyitogatja és pakolja sorra,addig és csak ülök és nézelődök.A függöny elhúzva,a könyvek rendesen sorakoznak a polcon,az éjjeli szekrényen semmi.A szemem a könyves polcra tévedt újra.Főleg mangák vannak.Na  meg persze látok pár pandás könyvet is.-Ó!Látom szereteda mangákat-mosolygok rá.Rámnéz és hosszan,mélyen a szemembe néz.-Ööö....bocsánat...de miket?*Ahh...hülye nyelvi különbségek*-Man-ga!-mondom artikuláltan és a könyvespolc felé mutogatok.

-Ja!-mondja és a homlokára csap-Öm...igen szeretem! Te is-mosolyog és közben tovább pakolászik.-Igen! 52 darab van már-dicsekszem-de otthon kellett hagynom a nagyrészét.-Értem.-mondja.Pár perc pakolgatás után végre megtalálja az albumot.-Megvan!-mondja és diadalmasan a fejefölé emeli.Oda jön az ágyhoz ,mellém ül ls kinyitja.-Jaj!De aranyos!-mondom rögtön és egy gyerekkori képre mutatok.

-Hát igen.Ez én vagyok 3 évesen.-mosolyog,pirulva.Az album gyerekkori,iskolai és nem olyan rég készült képeket tartalmaz.

[önző dög vagyok és több képet nem mutatok xdd:$$ bocsánat ˘˘]

-Na itt van az a kép-mondja,kivesz egy fotót a helyéről és az orrom alá dugja-Látod?Én is voltam már szőke.

Megkell hagyni,hogy veszett jól áll neki is a szőkeség.-Oh,basszus-nyökögöm.-Mi az?-Rohadt jól áll neked is-mosolygok rá.Ekkor lesüti a szemeit és aranyosan röhög.-Köszi.Amúgy szerintem neked is jól állna.-Mi?A szőke haj?-Aha-mondja és a fejemtől kezdve végig simítja a hajam.*Basszuskulcs.Olyan zavarba vagyok,hogy mindjárt elered az orrom vére.*-Amúgy tessék-elengedi a hajam és a kezembe nyomja a képet.Elveszem és kérdőn nézek rá.-Hogy legyen valami tőlem....szuvenir....meghogy legyen mit néézegetned elalvás elött.Erre kikerekedik a szemem.-"Legyen mit nézegetnem"?-ismétlen és ekkor elkezd röhögni-Hülye!-mondom és lányosan megütöm a felkarját.Nevetésünket YongGuk állította meg,aki benyitott.-Ömm...kész az ebéd-mondja...olyan...csalódott arcal vagy nem tudom-Áthívtam Takut is,de ő azt mondta,hogy nem éhes.Szóval,...Nao akarsz itt enni velünk?*Jajj!*Megint képsorok bombázták meg az agyamat.E-miatt az amúgyis oirult arcom tartja a pirosságát.Ilyenkor nem örülök,hogy nagy fantáziám van és hogy túl jó a vizuális képességem.-Hát...-Na!Egyél velünk!A legfinomabb konzervet szoktunk venni.-győzköd HimChan.-De csak ha nem zavarok.-Akkor megterítek-mosolyog YongGuk a kis fekete és kimegy.HimChannal végig nézem olvadozva az albumot és mikor végzünk lemegyünk.Az asztal egyik oldalán egy tányér a másik oldalon kettő.Gyorsan leülök arra az oldalra,ahol egy tányér van(elkerülve a kellemetlenségeket).HimChan leül a másik oldalra a bal oldali tányérhoz.YongGuk egy nagy és  mély tányérban hozza a gondosan elkészített zacskós levest.Csendben,halk csámcsogással megettük.A főfogás riiiiizs és...számomra ismeretlen...szószos,koreai(konzerv) étel.YongGuk egyszercsak 1 narancs izesétísű Mongut rak le elém.-Moguuuu!-mondom hangosan (mindig ezt a reakciót váltja ki belőlem)-Köszönöm-mondom és azzal a lendülettel ki is nyitom.-Nincsmit-nevet.
Megintcsak csend telepszik meg az asztalnál.A Mogu ért nyúlok és elkezdek inni.Közben a fiúkat veszem szemügyre.HimChan az egyik falat után alaposanlenyalja a száján maradt szószt.*Basszus*Annyira zavarba jövök,hogy véletlenül félre nyelek és elkezdek fulladozni.*Én neeeeeem vagyok hozzá szokva az e fajta látványokhoz!Max ha Taku...de ő se szokta nyalogatni a száját...vagy ha igen...hát az gusztustalan.*A kis fekete pattan fel elsőként és ide jön,megütögetni a hátam.*Az hiányzik már csak,hogy félre nyeljek azán azt az akármilyen fogást hajtson végre rajtam valamelyik!ÁÁÁ!Tudtam,hogy rossz ötlet volt maradni.Mindjárt elsüllyedek*