27.fejezet: Hegek
Szép lassan a lépcső tetejére cammogok.Ott feltépem a szoba ajtómat.Mint valami rossz szülinapi meglepetés,egy fiú és egy lány csókolózik az ágyam szélén.A jöttemre elválnak egymástól,felém fordulnak.A fiú kihúzza a kezét a lány pólója alól és rám merednek.Idegesen a lámpa kapcsolóm után kapok.Olyan hevesen,hogy véletlenül az ajtófélfába ütöm a kezem.Felszisszenek,majd felkapcsolom a villanyt.
-Ezt....nem...hiszem el.-mondom döbbenten.
A fiú HimChan...egy idegen csajjal.
-Figyelj Nao,ez nem az aminek látszik.-próbál mentegetőzni HimChan.
-Na ne etess...véletlenül megcsúszott a kezed meg a fejed?
-Nem!Én..
-Kifele!-parancsolok rájuk és a lépcső irányába mutatok.
-De...
-Most!
Felkelnek és gyorsan kimennek.Bezárom mögöttük az ajtót.A homlokom az ajtónak támasztom és könnyek szöknek a szemembe.Gyorsan felkapom a fejem,mert érzem,hogy még jobban megindult a vérzés.Előveszek a fiókomból egy jó adag zsepit.A pólóm ledobom a földre és az orromba tömöm a zsebkendőket.Ledőlök az ágyamra és a plafont bámulom.*Mindenem sajog és mindenkiből elegem van.Mikor azt hiszem,hogy minden jó lesz és kezdenek rendbe jönni a dolgok,kétszer annyi rossz dolog történik,mint az elött.*Míg ezeken gondolkozok a könnyeim kifakadnak és le csorognak.Semmi élet kedvem,azt se bánnám ha most itt helyben megdöglenék.Felemelem a bal kezem és magam elé tartom,közel az arcomhoz.Az alkaromat vizsgálgatom.*Meg van...*Még mindig látszódnak a hegek.Ezeket akkor okoztam magamnak,mikor egy nagyon mély ponton voltam.Minden sete álomba sírtam magam,a szüleim folyton piszkáltak,Taku kikészített és a suliban is csak a gondok voltak.Év eleje volt és nagyon nem találtam a helyem.Sokat voltam egyedül és sokan nem kedveltek.A folyosókon úgy közlekedtem,mint egy szellem.Aztán jöttek a bajok a szervezetemmel is.Idegileg meggyengültem,depresszióba estem.Ezek a hegek örökre megmaradnak.De nem csak a kezemen...a lelkemen is.
Kihúzom a zsebemből a telefonom és Yurit tárcsázom.
-A hívott szám jelenleg nem elérhető...
*Pont ilyenkor?!Oh istenem miért teszed ezt velem?*
Yuri volt az én "megmentőm".Egy másik suliból jött át.Eleinte ő neki is ellenszenves voltam.De voltak olyan napjaim amikor rám jött az öt perc és sziporkáztam.Olyankor mindenki röhögött rajtam.Yuri ezt az oldalamat nagyon megkedvelte és barátkozni kezdett velem.Sokat beszélgettünk és kiderült,hogy rengeteg közös vonásunk van.Elválaszthatatlanok lettünk.
*Na Nao...most mi legyen?!Le menjek HimChanhoz és vágjam pofán?Vagy kerüljem el?Maradjak itt egész héten bezárkózva?...Nem!Nem leszek Tomoya!Ő is állandóan behúzza magát a kis páncéljába.Lemegyek és tudomást sem fogok venni róla.Sőt....oda megyek YongGukhoz és táncolni fogok vele.Igen!Fighting!

26.fejezet: A kedvenc pólóm. -Oh,ott jön Takumi-mondom HeeYoonnak.-Akkor,kettesben hagylak titeket.-Köszönöm.-mondom mosolyogva és elmegy táncolni.-Azt hitted,hogy elfelejtettem mi?-ront rám Taku.-Őszintén?!Igen.-Hah!A nagyszájú Naokomi tévedett beee! Ugyanis beírtam a telefonomba,a naptárba és jelzett. HAH!-Túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen....-Mi?-Az,hogy magadtól jusson eszedbe!-Na pfff....örülj,hogy van buli!-Taku?-Mi az?-Köszönök mindent és bocsánat,hogy megvádoltalak feleslegesen.-mondom és megölelem.Ez a tett eléggé ledöbbenti. Kezeivel,barátságosan megütögeti a hátam.-Jól van,azért el ne olvadj-mondja,miközben elengedem.-Menj és élvezd a party.t-utasítom-Nézd...az a lány téged néz.-Huhuhu...odébb!Takumi a macsó akcióba lép.-mondja és elindul az általam felfedezett lány irányába.*Hát ez hülye.*Álldogálok még egy kevés idejig.Valaki megkocogtatja a vállam.YongGuk az.-Tetszik Nao?-Persze.-Amúgy...emlékszel az első találkozásunkra?-Ömm...huha-*hogy a fenébe ne emlékeznék?*-...ja igen!...Épp a lépcsőről estem le,mikor megmentettél.-nevetek.-Igen-igen.Most is az történt,csak most nem kaptalak el.Csak tompítottam az esésed.-mondja nevetve.-Na majd legközelebb.-Miért?!Neked a lépcsőről esés a hobbid?-Olyasmi.-Akkor nekem a Nao mentés lesz.Legalább félórát elbeszélgettünk.Mégis úgy éreztem,mintha csak 2 perc telt volna el.Annyit röhögtünk,amennyit egész hónapban nem nevettem. *Az istenit!Még a vak is látja,hogy összeillünk!*Néha egy-egy vicc után barátságosan megütüttem a karját,ő meg a kezét a vállamra tette.Szinte a semmiről beszélgettünk,mégis olyan jó volt.Amíg meg nem jelent a macskanő.-Gukie~!-a nyakába ugrik és csókolgatni kezdi-gyere táncolni!-De épp beszélgetek. *Oh,ez jelent valamit...inkább velem beszélgetne ,mint hogy vele táncoljon.Awww.*-De kicsim!Légysziii!Csak egy kicsit.Ez a kedvenc számom-visong.YongGuk rámnéz bűnbánó tekintettel.-Menj csak.-Biztos?-Persze,csak nyugodtan.Leteszi a poharát a pultra,rám mosolyog és Nana elrángatja.Tánctérnek a nappali lett kialakítva.Nana a kellős közepére húzza.Ott megállítja,hátat fordít neki és "táncolni" kezd.Ez a "tánc" inkább hasonlít heves dörgölőzésre,minthogy táncra.*Szánalmas.*Még ácsorgok  vagy 10 percet,mikor Nana a "tánca" közben,szinte bepucsít YongGuknak. Látom,hogy még a kis fekete is zavarba jön.Nana rám pillant és elmosolyodik.Ennyi!Elég volt!Zaklatottan leteszem  a poharam és a lépcső felé veszem az irányt.Lábamat durván a lépcsőfokokhoz csapkodva,haladok felfele.Csakhogy az egyik lépcsőfoknál elszámolom magam és beleakad a lábam.Mondanom sem kell,hogy ügyesen pofára estem.Sőt,inkább lefejeltem a lépcső élét.A térdeim is beütöttem.Megpróbálom feltornázni magam. *Ahh....a könyököm is fáj...meg az orrom is.* A fa deszkán megpillantok pár sötét foltot.Ekkor megfogom a sajgó orrom,mert érzem,hogy valami folyik ki belőle.Vér?Letörlöm a kezemmel és megnézem....hát persze,hogy az. *A rohadt életbe.És persze ilyenkor nincs itt senki,aki segíthetne.*Benyúlok a zsebembe.Természetesen nincs nálam zebkendő. Szégyenlősség ide vagy oda lekapom a pólóm és feltörlöm vele a foltokat.Utána az orromhoz rakom.*A kedvenc pólóm...ez az eddigi legrosszabb szülinapom.*