36.fejezet: Szar alak
Már vagy félórája ülünk HimChannal és töretlen lelkesedéssel beszél a manga gyűjteményéről.Minden egyes kötethez külön kis regényt mond,hogy hol,kivel,miért,mennyi ért és hogyan vette meg.De valahogy nem tudok,teljesen oda figyelni.Nem hagy nyugodni az a gondolat,hogy YongGuk ott ül a másik szobában.Csak egy fal választ el minket!...Meg annyi kérdésem van hozzá..De inkább itt ülök,hallgatom HimChant és közben a plüss pandáit fogdosom.Igen...HimChan megszállottan gyűjti a pandás dolgokat,Van már posztere,bögréje,mamusza,kitűzője,takarója,párnája na meg ugye sok-sok plüsse.
-Jaj,bocsáss meg ha untatlak!-szólal meg.
Tekintetem rá emelem.Kis kutya szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal néz rám.
-Ohh dehogy is! Nagyon aranyos vagy,hogy ilyen élvezettel beszélsz róluk.Folytasd csak!-mosolygok rá.
Nem kellett kétszer mondanom neki.Ő megint elkezd ömlengeni én meg vissza mélyedek a gondolataimba. Legszivesebben felpattannék,átrohannék és minden érzésemet és kérdésemet rázúdítanám.De ez nem ilyen egyszerű.Vagy...mégis? Hmm...miért is ne? Kezeimre támasztom a testsúlyom,hogy felkeljek,de még mielőtt ezt megtenném,kinyílik az ajtó.HimChannal egyszerre kapjuk oda a fejünk.
-Bocsi a zavarásért...csak annyi,hogy Nanával elmegyünk a városba,majd jövök.-mondja YongGuk és ezzel a lendülettel már csukná is az ajtót.
-YongGuk!
-Igen?-néz rám egyszerre meglepetten és kíváncsian.
-Öhm..-nem akarok semmi lényegeset mondani.Csak még látni akarom a kis fekete fürtjeit...a gyönyörű sötét szemeit...nem volt elég az a 10 perc nekem egy hét után...közel sem-majd még látjuk egymást?
Szemöldökét leengedi és rám mosolyog.
-Hát persze! Majd még beszélünk is.
Ez nagyon megnyugtatott.Vissza mosolygok rá,becsukja az ajtót...én meg elterülök HimChan ágyán.Átfordulok a hasamra és macskásan nyögök egyet. HimChan leül az ágy szélére és elkezdi simogatni a hátam.*Ennyire nem veszi észre,hogy engem YongGuk érdekel?!Miért próbálkozik folyton?Jó...mondjuk ő sem utolsó.Sőt...olyan porcelán arca van.Finom vonások,selymes haj és bőr.*Míg ilyeneken gondolkozok,arra leszek figyelmes,hogy HimChan benyúl a pólóm alá és a derekamat simogatja.Nem vagyok hülye...ismerem ezt a taktikát...mindig csak egy keveset lép előre,aztán mire észbe kapsz már a bugyidat húzza le.
-Hééé!-pattanok fel.
-Oh bocsánat...csak olyan elbűvölő vagy.
-Jaj HimChan ne add itt a nyálas királyfit! YongGuk és Taku is meséltek rólad! Tudom,hogy te az a rámenős,macsó,vagány,nagyképű,egoista,nárcisztikus,egocentrikus srác vagy!Szar alak vagy és kész!
HimChan gyors mozdulattal megragadja mindkét csuklómat és leteper az ágyra.Fölém mászik...ilyennek még sohasem láttam.
-Igen...pontosan ilyen vagyok,ahogy leírtál...
Döbbenten nézek szemeibe.A szívem megint hevesen ver...majd kiugrik a helyéről.
-És....-folytatja-ez a szar alak szeret téged.
Elsőre meglepődök,de nem hiszek neki.
-Ugyan kérlek!-erre a cinikus mondatomra még jobban megszorítja a kezem,amire viszont már felszisszenek.
-Miért? Miért vagy ilyen makacs és önfejű?!Higgy nekem.
-Elegem van az ígéretekből,s e fajtákból.Bizonyíts!Ha tényleg szeretsz akkor...
Nem tudom befejezni a mondatot,mert észre veszem,hogy HimChan felém hajol...közelít...tekintete,számra téved.Nem állok ellent én is megnyújtom kicsit a nyakam.
Ajkaink összeérnek.Olyan puhák...mozgatni kezdi.Viszonzom.Teljesen ellazulok és testem forróság önti el.Egyre jobban mélyíti a csókot.Olyan lágy és kellemes.A megfelelő pillanatban átdugja a nyelvét is.Egy pillanatra kislányos zavarba jövök,de aztán ez az érzés gyorsan elmúlik és helyébe magabiztosság,rámenősség lép.
Kis idő után nagy nehezen elválunk egymástól.Szapora lélegzet vételünket próbáljuk mindeketten helyre állítani.Közben mélyen egymás szemébe nézünk.Tekintete újra a számra irányul és megint megcsókol.Most még szenvedélyesebben,még tüzesebben.Egyik kezével elenged és megfogja a derekam.A szabad kezemmel megfogom a nyakát.Halkan nyögök egyet.Szinte faljuk egymást...addig,amíg nem halljuk a bejárati a ház bejátai ajtajának  ki csapódását. HimChan ijedten felpattan,engem ott hagyva és az ajtaja felé bámul.
-Gukieeee cicaaa!-hallatszik Nana nyávogása az előtérből.*Azt hiszem...így lehet a mennyből a pokolba jutni egy pillanat alatt.*

35.fejezet: Izmos hát
A házba lépve sötétség fogad.A rolók lehúzva,hiába van már bőven délelött.Az első látogatásomhoz képest,nem válzozott sokat a higénia és a rend.A kanapét ugyanúgy használt ruhadarabok és CDk fedik.Talán a konyha pulton látok egy kis válzoást.
Emlékszem,hogy az ő szobája fent van....jobb oldalon.Céltudatosan felmegyek.
-És....YongGuk merre?-nézek körül.
-Valószínűleg a szobájában.-bök egy ajtó felé.Kezemet az ajtó kilincsére teszem és épp nyitnám az ajtót,mikor HimChan rám szól.
-Várj!-ijedten nézek rá.-Meeert lehet,hogy kicsit hiányosan van felöltözve.
-Ohh vagy úgy..-mondom mosolyogva.
Kicsire nyitja az ajtót és bebújik.Hallom,hogy beszélnek,de egy szót sem értek.Kis idő után kijön és nyitva hagyja az ajtót.
-Szabad a pálya.-mondja és mikor elmegy mellettem megsimítja a hátam.
Bemegyek.Az ajtó takarásából megjelenik a kis feketém.Ahogy épp....a pólóját veszi fel.*Úristen!*Sajnos...háttal áll.De csupán az izmos hátának látványától elolvadok.Még a szám is tátva maradt.Mikor megfordul,rá nézek zavartan,majd meghajlok.
-B.bocsánat!
-Ugyan,semmi gond.Gyere és ülj le.
*Oké,eddig úgy tűnik,hogy semmi változás...ugyanolyan jó fej és kedves.*
Engedelmeskedek neki.Közel ül mellém....jó közel.A térdeink is össze érnek.
-Elpirultál.-mondja és a szája széles mosolyra húzódik.
-Jajj!-fejemet lehajtom és kezeimmel eltakarom az arcom.
-Neeee takargasd azt a szép arcod.-megfogja a vállaim és gyengén jobbra meg balra döntöget.Erről az jutott eszembe,amikor apáékkal közösen vacsoráztunk és azt mondta,hogy szép vagyok.*Tessék Nao.Egy hétig nem látod,aztán meg elég két perc és már is ide halsz!*
Félénken rá nézek.Ajkait összezárja,ezzel elrejti fogait.A szemébe nézek.Még mindig mosolyog.Ahh...ahogy azok a husos ajkak megfeszülnek! Én is elmosolyodok.Szemével végig kémlel,megsimítja az arcom két ujjával.Nem feltűnően veszek egy mély levegőt.Olyan rég éreztem már az illatát...szinte már hiányzott.Gondolkodás nélkül megölelem.Annyira magamhoz storítom,amyennyire csak tudom.
-Hiányoztál.-mondom nyöszörögve.
-Te is.-dörmögi és vissza ölel.
-De...akkor miért nem jöttél?Azt hittem először,hogy beteg vagy,de HimChan mondta,hogy nem.Szóval...direkt kerültél?
-Nem,dehogy!Szó sincs róla...
-Akkor meg?-kérdezem és közben elengedem.
-Most...minden olyan bonyolult.
-Hmmm...-lenézek a gyűrűimre és piszkálni kezdem,azt amelyiket még apától kaptam.
-De ígérem,hogy nem soká rendbe jön minden.
*Majd csak akkor fog,ha szakítasz azzal a nőszeméllyel.*
Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondjam neki azt amit mondott nekem a vásárlásnál,de gyorsan elvetettem,mert rájöttem,hogy ebből semmi jó nem származna.Csak sóhajtok egyet.
-Ez olyan gondterhelten hangzott.-mondja és átkarol-Valami baj van?
-Ahh...barátnőm besértődött rám,Taku hülye,HeeYoonnal se jövök ki annyira....Te is eltűntél..
-Itt vagyunk neked HimChannal.
Valami olyasmi célzó mondatot akarok mondani,amivel Nana idegesítő jellemére utalok.De nincs rá alkalmam,mert HimChan nyit be.
-Na jössz Nao?
-Persze.-mondom és elenged a kis feketém.
-Majd még beszélünk.-búcsúzásként,adok neki két puszit.
-Rendben.-mosolyog rám.