29.fejezet: Elegem van
Hirtelen leáll a zene.Mindenki megáll a táncában és feljajdul.Nem tart sokáig a szünet,ugyanis elindul egy lassú szám.Kezemet YongGuk.éra teszem és ringatózni kezdünk.Fejemet enyhén megdöntöm balra.Ekkor a kis fekete egy puszit nyom a nyakamra. Először felszisszenek,majd elnevetem magam.Még a hideg is kirázott.
-Nem hagyhattam ki-súgja a fülembe.
*Ha ez egy álom és soha a büdös életbe nem akarok felébredni!*
Egyszercsak,mint villám csapás,az arcomba vágódik valami hideg.Aztán érzem,hogy végig folyik a nyakamon és lefelé tart.Kinyitom a szemem és Nanát látom meg 2 üres pohárral.Előre dőlök,hogy az arcomról csorgó többi folyadék,ne jusson a pólómba.Csak a szememmel körbe nézek....mindenki minket néz.Gondolom YongGuk is kapott egyet...vagy képes lett volna 2 pohár üdítőt az arcomba vágni?!
Meg se tudok szólalni.Még is mit kéne mondanom?Döbbenten pislogok.Az álom átment rémálomba.
Először megszeppenek,aztán elönt a düh.Megfogadtam,hogy többé nem tűröm el,hogy megalázzanak.Eleget kaptam már.Tekintetem Nanára emelem,szemöldököm összeráncolom és a fogaim összeszorítom.Érzem,hogy az adrealin szintem az egekben.A szívem hevesen ver. Jobb kezemet hirtelen meglendítem és hatalmas csapást mérek az arcára.Mivel ő a bal oldaláról kapta az ütést,a feje a jobb irányba néz.Tenyerem és és csíp.Ez az utóhatás ....már tapasztaltam.A macskanő szóhoz se jut...lélegzete elakadt,szája is tátva maradt.Megint könnyek szöknek a szemembe.
-Igen...ilyenre is képes a kis Nao.-mondom és sebesen távozok.Az emberek szinte elugranak előlem.Az ajtó elötti fogasról leveszem a pulóverem és becsapom magam mögött az ajtót.Ekkor már nagyban folynak a könnyneim.
Az utcán már csak a lámpák adnak fényt.Egy piramis alakú mászóka egyik fokára ülök és rágyújtok.
Félóra alatt a harmadikat szívom.Nem érdekel,hogy büdös füst szagom lesz,ez az egyetlen dolog ami ilyenkor megnyugtat.
-Héééé!-visít valaki és kiüti a kezemből a csikket.
-Mi az isten?!-riadok fel és az idegen felé fordulok. HeeYoon az,aki épp durcásan ráncolja a homlokát.
-Te meg mégis mi a francot művelsz?-valami ilyesmit mondhat.
-Semmit-modom közönbösen és a térdemre könyökölök.
-Nagyon csúnya dolog ez amit...
-Hagy csináljak már azt,amit akarok!Nem vagy az anyám!-förmedek rá szegényre.Nem mond semmit,csak áll és bámul.
-Bocsánat-dünnyögöm az orrom alatt.
-Én voltam a hülye-mondja és felül mellém-a történtek után,lehetnék kedvesebb is.-kezével,megsimogatja a hátam és a vállamra teszi a fejét.Rá hajtom a buksim.
-Elegem van HeeYoon,...elegem van.-suttogom.
-Megértem.
-Azt nem is meséltem,hogy HimChan mit csinált...
-Mit?
Elüldögéltünk ott egy jó idejig.Kiöntöttem a szivem,elmondtam az érzéseimet.Teljes képzavar áll most fent...mit akarnak tőlem a fiúk?! HimChan először nyomul aztán,meg más lánnyal találom.YongGuk haverkodik meg minden...és most ez a tánc...és a nyakra puszi.De mégis inkább ott marad Nanát ápolgatni,aki hisztérikus görcsöt kapott (ezt HeeYoon mesélte).Úgy érzem ,hogy csak játszanak velem...foggalmuk sincs,hogy mit érzek.
A beszélgetés közben többször is elbőgtem magam.Ő meg csak ölelgetett és vigasztalt.

28.fejezet:Feledhetetlen tánc

A lépcsőről magabiztos léptekkel lépek le.Az alján Taku caplat épp felfele.Meglát és megszólal:
-Na végre!Téged kerestelek,ideje kibontani az ajándékokat.De,amúgy miért öltözét át megint?
-Felestem a lépcsőn és elkezdett vérezni az orrom.A pólómmal fogtam fel.
-Uram isten.Jól vagy?Ne vigyelek orvoshoz?Nem fáj valamid?
-Hát a térdem még sajog,de jól vagyok-Taku szemében tükröződik a lelkiismeret furdalása,hogy nem vigyázott/figyelt eléggé a kis hugára-Semmi vész.Majd máskor jobban vigyázok.-mondom és elindulok.
-El is várom tőled.Hogy lehetsz ilyen béna?!
-Kössz az együtt érzést...
Erre nem is válaszol már.Ő balra én jobbra indulok.
-Hééé!Hova mész?-kérdezi és utánam kapva megragadja a könyököm-Az ajándékok erre vannak.
-Tudom...de előtte van még egy kis elintézni valóm.És különben is...majd holnap kibontom öket.-felhúzott szemöldökkel bámul rám aztán elengedi a karom.Bemegyek a tánctérre és a kis feketét kémlelem*Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom ha most lenne szőke.Meg van!* Frizurám megigazgatom és határozottan elindulok.YongGuk mögé érve,meg kocogtatom a vállát.Megfordul....de...olyan furcsán néz ki.*Várjunk...hisz ez a fiú nem is YongGuk!Jézusom!*
-Öö...bocsánat összetévesztettelek valakivel!-mondom és csinálok egy gyors meghajást.A fiú mostmár méghülyébben néz rám és összeráncolja a homlokát.
*Jajj!Nao!Korea közepén állsz!* Mivel még nem jutottam addig a mondatig,hogy "Bocsi azt hittem,hogy az a helyes fiú vagy akit kerestem,de öszze kevertelek vele véletlenül,ne haragudj!" ezért csak a "Bocsánat"ot ismételgetem. *Nem nézhet hülyének áááá! Megbökdösi egy vadidegen lány,aztán elkezd halandzsázni,majd bocsánatot kér.Ez rettentő kínos!* Gyorsan eltűnök a fiú közeléből.Most a TV mellett állok.*Nyugalom!Mély levegő!* Mégegyszer neki rúgaszkodok a keresésnek.Ismét kiszúrok egy YongGukhoz hasonló figurát.Még nézem pár percig,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg ő-e az.Aztán megpillantom Nanát mellette.Igen,tuti ő az.Megint megigazítom a hajam és elindulok.Mögé érve ugyanúgy megkocogtatom,mint az előző fiút.Meglepetten fordul meg,majd mikor rám pillant,elmosolyodik.
-Segíthetek?-mondja és közelebb hajol,hogy jobban hallja majd a válaszom,ne pedig csak a durván lüktető zenét.
-Hát....arra gondoltam,hogy ...lenne kedved kicsit velem is táncolni?
Hatás szünet.Kiegyenesedik,mélyen a szemembe néz és elmosolyodik.Érzem,hogy teljesen kipirultam.
-Persze.-mondja és kicsit odébb megyünk.
-De mi lesz Nanával?-kérdezem.
-Annyira táncol,hogy szerintem észre se vette,hogy eljöttem.

Egyszerre Nana felé nézünk.Tényleg nem vette észre,hogy nincs ott.Csak csukott szemmel rángatja magát,meg dobálja a haját.Egymásra nézünk a kis feketével,elmosolyodunk és táncolni kezdünk.A zene minden porcikámat átjárja és a ritmusra táncolok.Ő is egész jól nyomja...mondjuk ő inkább lötyög.

Nem telik el sok idő,azt veszem észre,hogy közelebb jött hozzám.Vagy csak képzelődök?Néha-néha egymásra pillantunk,ekkor mindig elmosolyodunk.A tánc közben hátat fordítok neki és úgy táncolok tovább,közel hozzá.

Az a bizonyos melegség járja át a testem,mikor észre veszem,hogy megfogta a csípőm.Egy pillanatra elképedek,de nem zavartatom magam.

Arra leszek figyelmes,hogy HeeYoon is táncol pár méterre és minket bámul.Elkezd kacsingatni és sziveket mutogatni.Elnevetem magam és rá legyintek.Hirtelen kinyitja a száját,felhúzza a szemöldökeit és a mutató ujjáz az égfelé nyitja.Valami ötlete támadt.Fogja magát és elrohan.Én csak képedten nézem,amíg látom.*Ezt meg mi lelte?* Lényegtelen.Most YongGuk a fontos.*Ohh...ilyen nincs.* A hátamon érzem az ő mellkasát.Teljesen hozzám simul.A gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrik.Hosszú hajamat oldalra teszem gyorsan.Karjaival átölel a derekamnál.A testünk egyszerre mozog a zenére.Bárcsak soha ne lenne vége ennek a táncnak.