28.fejezet:Feledhetetlen tánc

A lépcsőről magabiztos léptekkel lépek le.Az alján Taku caplat épp felfele.Meglát és megszólal:
-Na végre!Téged kerestelek,ideje kibontani az ajándékokat.De,amúgy miért öltözét át megint?
-Felestem a lépcsőn és elkezdett vérezni az orrom.A pólómmal fogtam fel.
-Uram isten.Jól vagy?Ne vigyelek orvoshoz?Nem fáj valamid?
-Hát a térdem még sajog,de jól vagyok-Taku szemében tükröződik a lelkiismeret furdalása,hogy nem vigyázott/figyelt eléggé a kis hugára-Semmi vész.Majd máskor jobban vigyázok.-mondom és elindulok.
-El is várom tőled.Hogy lehetsz ilyen béna?!
-Kössz az együtt érzést...
Erre nem is válaszol már.Ő balra én jobbra indulok.
-Hééé!Hova mész?-kérdezi és utánam kapva megragadja a könyököm-Az ajándékok erre vannak.
-Tudom...de előtte van még egy kis elintézni valóm.És különben is...majd holnap kibontom öket.-felhúzott szemöldökkel bámul rám aztán elengedi a karom.Bemegyek a tánctérre és a kis feketét kémlelem*Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom ha most lenne szőke.Meg van!* Frizurám megigazgatom és határozottan elindulok.YongGuk mögé érve,meg kocogtatom a vállát.Megfordul....de...olyan furcsán néz ki.*Várjunk...hisz ez a fiú nem is YongGuk!Jézusom!*
-Öö...bocsánat összetévesztettelek valakivel!-mondom és csinálok egy gyors meghajást.A fiú mostmár méghülyébben néz rám és összeráncolja a homlokát.
*Jajj!Nao!Korea közepén állsz!* Mivel még nem jutottam addig a mondatig,hogy "Bocsi azt hittem,hogy az a helyes fiú vagy akit kerestem,de öszze kevertelek vele véletlenül,ne haragudj!" ezért csak a "Bocsánat"ot ismételgetem. *Nem nézhet hülyének áááá! Megbökdösi egy vadidegen lány,aztán elkezd halandzsázni,majd bocsánatot kér.Ez rettentő kínos!* Gyorsan eltűnök a fiú közeléből.Most a TV mellett állok.*Nyugalom!Mély levegő!* Mégegyszer neki rúgaszkodok a keresésnek.Ismét kiszúrok egy YongGukhoz hasonló figurát.Még nézem pár percig,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg ő-e az.Aztán megpillantom Nanát mellette.Igen,tuti ő az.Megint megigazítom a hajam és elindulok.Mögé érve ugyanúgy megkocogtatom,mint az előző fiút.Meglepetten fordul meg,majd mikor rám pillant,elmosolyodik.
-Segíthetek?-mondja és közelebb hajol,hogy jobban hallja majd a válaszom,ne pedig csak a durván lüktető zenét.
-Hát....arra gondoltam,hogy ...lenne kedved kicsit velem is táncolni?
Hatás szünet.Kiegyenesedik,mélyen a szemembe néz és elmosolyodik.Érzem,hogy teljesen kipirultam.
-Persze.-mondja és kicsit odébb megyünk.
-De mi lesz Nanával?-kérdezem.
-Annyira táncol,hogy szerintem észre se vette,hogy eljöttem.

Egyszerre Nana felé nézünk.Tényleg nem vette észre,hogy nincs ott.Csak csukott szemmel rángatja magát,meg dobálja a haját.Egymásra nézünk a kis feketével,elmosolyodunk és táncolni kezdünk.A zene minden porcikámat átjárja és a ritmusra táncolok.Ő is egész jól nyomja...mondjuk ő inkább lötyög.

Nem telik el sok idő,azt veszem észre,hogy közelebb jött hozzám.Vagy csak képzelődök?Néha-néha egymásra pillantunk,ekkor mindig elmosolyodunk.A tánc közben hátat fordítok neki és úgy táncolok tovább,közel hozzá.

Az a bizonyos melegség járja át a testem,mikor észre veszem,hogy megfogta a csípőm.Egy pillanatra elképedek,de nem zavartatom magam.

Arra leszek figyelmes,hogy HeeYoon is táncol pár méterre és minket bámul.Elkezd kacsingatni és sziveket mutogatni.Elnevetem magam és rá legyintek.Hirtelen kinyitja a száját,felhúzza a szemöldökeit és a mutató ujjáz az égfelé nyitja.Valami ötlete támadt.Fogja magát és elrohan.Én csak képedten nézem,amíg látom.*Ezt meg mi lelte?* Lényegtelen.Most YongGuk a fontos.*Ohh...ilyen nincs.* A hátamon érzem az ő mellkasát.Teljesen hozzám simul.A gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrik.Hosszú hajamat oldalra teszem gyorsan.Karjaival átölel a derekamnál.A testünk egyszerre mozog a zenére.Bárcsak soha ne lenne vége ennek a táncnak.