35.fejezet: Izmos hát
A házba lépve sötétség fogad.A rolók lehúzva,hiába van már bőven délelött.Az első látogatásomhoz képest,nem válzozott sokat a higénia és a rend.A kanapét ugyanúgy használt ruhadarabok és CDk fedik.Talán a konyha pulton látok egy kis válzoást.
Emlékszem,hogy az ő szobája fent van....jobb oldalon.Céltudatosan felmegyek.
-És....YongGuk merre?-nézek körül.
-Valószínűleg a szobájában.-bök egy ajtó felé.Kezemet az ajtó kilincsére teszem és épp nyitnám az ajtót,mikor HimChan rám szól.
-Várj!-ijedten nézek rá.-Meeert lehet,hogy kicsit hiányosan van felöltözve.
-Ohh vagy úgy..-mondom mosolyogva.
Kicsire nyitja az ajtót és bebújik.Hallom,hogy beszélnek,de egy szót sem értek.Kis idő után kijön és nyitva hagyja az ajtót.
-Szabad a pálya.-mondja és mikor elmegy mellettem megsimítja a hátam.
Bemegyek.Az ajtó takarásából megjelenik a kis feketém.Ahogy épp....a pólóját veszi fel.*Úristen!*Sajnos...háttal áll.De csupán az izmos hátának látványától elolvadok.Még a szám is tátva maradt.Mikor megfordul,rá nézek zavartan,majd meghajlok.
-B.bocsánat!
-Ugyan,semmi gond.Gyere és ülj le.
*Oké,eddig úgy tűnik,hogy semmi változás...ugyanolyan jó fej és kedves.*
Engedelmeskedek neki.Közel ül mellém....jó közel.A térdeink is össze érnek.
-Elpirultál.-mondja és a szája széles mosolyra húzódik.
-Jajj!-fejemet lehajtom és kezeimmel eltakarom az arcom.
-Neeee takargasd azt a szép arcod.-megfogja a vállaim és gyengén jobbra meg balra döntöget.Erről az jutott eszembe,amikor apáékkal közösen vacsoráztunk és azt mondta,hogy szép vagyok.*Tessék Nao.Egy hétig nem látod,aztán meg elég két perc és már is ide halsz!*
Félénken rá nézek.Ajkait összezárja,ezzel elrejti fogait.A szemébe nézek.Még mindig mosolyog.Ahh...ahogy azok a husos ajkak megfeszülnek! Én is elmosolyodok.Szemével végig kémlel,megsimítja az arcom két ujjával.Nem feltűnően veszek egy mély levegőt.Olyan rég éreztem már az illatát...szinte már hiányzott.Gondolkodás nélkül megölelem.Annyira magamhoz storítom,amyennyire csak tudom.
-Hiányoztál.-mondom nyöszörögve.
-Te is.-dörmögi és vissza ölel.
-De...akkor miért nem jöttél?Azt hittem először,hogy beteg vagy,de HimChan mondta,hogy nem.Szóval...direkt kerültél?
-Nem,dehogy!Szó sincs róla...
-Akkor meg?-kérdezem és közben elengedem.
-Most...minden olyan bonyolult.
-Hmmm...-lenézek a gyűrűimre és piszkálni kezdem,azt amelyiket még apától kaptam.
-De ígérem,hogy nem soká rendbe jön minden.
*Majd csak akkor fog,ha szakítasz azzal a nőszeméllyel.*
Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondjam neki azt amit mondott nekem a vásárlásnál,de gyorsan elvetettem,mert rájöttem,hogy ebből semmi jó nem származna.Csak sóhajtok egyet.
-Ez olyan gondterhelten hangzott.-mondja és átkarol-Valami baj van?
-Ahh...barátnőm besértődött rám,Taku hülye,HeeYoonnal se jövök ki annyira....Te is eltűntél..
-Itt vagyunk neked HimChannal.
Valami olyasmi célzó mondatot akarok mondani,amivel Nana idegesítő jellemére utalok.De nincs rá alkalmam,mert HimChan nyit be.
-Na jössz Nao?
-Persze.-mondom és elenged a kis feketém.
-Majd még beszélünk.-búcsúzásként,adok neki két puszit.
-Rendben.-mosolyog rám.