24.fejezet:Ezt jól jegyezd meg!A napok gyorsan teltek.Betegnek szimuláltam magam.HeeYoon mindennap hozott Mogut.Aranyos lány.Takuval is elhitettem,hogy megvagyok fázva.Szóval már jó pár napja,csak rizst meg teát láttam a tálcámon.Mivel ma van a szülinapom ezért remélem,hogy Taku ma extra rizs adagot főzött ki.Ma véget ér a színlelés.Felöltözök rendesen (nehogy tényleg megfázzak) és lemegyek.-Jó reggelt~-köszönök Takunak,aki nem meglepő módon a kanapén fetreng és a telefonját nyomkodja.-Jó reggelt-köszön közömbösen.-....Nem szeretnél mondani valamit?!Rám néz homályos tekintettel,látszólag gondolkozik(vagy csak úgy próbál tenni).-Ja,de...ott a reggeli az asztalon-mondja és tovább játszik.Megfordulok és a konyhába megyek.Tényleg ott a reggeli...még egy köszöntő kártya sincs mellette.*Tényleg ekkora hülye lenne?!*Miután megreggeliztem,elindultam felfele a lépcsőn.-Jaj,Nao!Jut eszembe...-Igen?-vissza futok lelkesen.-Vásárolni kéne...de én nem érzem magam túl jól...biztos tőled kaptam el.-Biztos...-Szóval összeírtam egy listát,hogy mit kéne venni.YongGuk és Nana autóval bevisz a városba.*Jaj...miért félek előre?!*-Rendben...amúgy az a Nana eddig hol volt?-Hitachian...odavalósi.Mert?-Csak kérdeztem-mosolygok és felmegyek a szobámba.Becsukom az ajtómat és neki döntöm a fejem.*Anyáék már kora reggel küldtek felköszöntő e-mailt. Taku...akkora eszed van,mint egy galambnak!*Oda megyek Tomoyához és simogatni kezdem a páncélját.-Ugye Tomoya?Arról nem is beszélve,hogy nem akarok találkozni azzal a macskanővel.

~Csing-csöng~-Neee!-sóhajtok fel.Ez tuti YongGuk és Nana.Leteszem a ceruzát és a radírt.Kikapcsolom a zenét és lemegyek.A lépcső tetejéről meglátom a kis feketét,ahogy az ajtóban áll és Takuval sutyorog.Megint elfog az a bizonyos érzés.Az idő megint belassul...csak ő meg én.Szép lassan rám emeli a tekintetét.A szemembe néz.Ebben a pillanatban megcsúszik a lábam és majdnem lebukfencezek a lépcsőről.Az utolsó pillanatban megkapaszkodok a korlátban.*BASSZUS!* YongGuk ide siet és felsegít.Taku az ajtószélének dölve bámul.Olyan a felfogása,mint egy lámának.-Jól vagy?-Igen...semmi baj.Ez a lépcső egyszer ki fog nyírni.-nevetek és felállok.*Ilyen csak a mesékben van...meg a gagyi amerikai filmekben.Argh!*Elindulok kifelé a kis fekete elköszön Takutól és mellém jön.-Nos Nao?!-Igen?-Mi a helyzet?-Hát...ö...mit is mondhatnék?!*Talán azt,hogy mindeki elfelejtette a szülinapom?De ő miért is tudná?!Az egyetlen itt Taku aki tudja.*-Tetszik Szöul?-Még nem nagyon jártam a belvárosban...csak ti vittetek be egyszer,ugyebár.-Micsoda?Taku nem vitt be?-Nem hát...-Akkor majd beviszlek én!-Tessék?-Oh,tényleg!Ismerek egy isteni japán éttermet!-Öö....j.jól hangzik-mintha egy álomba csöppentem volna.-Akkor megbeszéltük-mondja és megsimogatja a hátamat.Csak egy apró gesztus de nekem sokat jelent.Ez a kis álom addig tart,míg a macskanő sikítva YongGuk nyakába nem ugrik és le nem csókolja.-Úgy hiányoztál szerelmem!-nyávogja.*Jázusom,mindjárt hányok.*YongGuk csak nevet.Elkezd magyarázni neki cicás hangon.Én nem bírom ezt a frekvenciát,szóval odébb sasszézok és beülök hátra az autóba.*Ha már az eleje ilyen tragikus,mi lesz később?!* Pár pillanattal késöbb ők is beülnek.Nana kihasználva azt,hogy nem tudok koreaiul végig locsogja az utat.Néha-néha felém gesztikulál.Kiváncsi vagyok mit mondhat.Ez a 10 perces út kész örökké valóságnak tűnt ezzel a csajjal.A boltba úgy indultunk,hogy én mentem előre,mögöttem pár lépéssel pedig YongGuk és a rajta csímpaszkodó macska.Előveszem a Taku által összeírt cetlit és a polcokat kezdem nézegetni fapofával.Kis idő után valaki megbökdösi a vállam.Nana az.-Ohh-meglepődök és körülnézek-YongGuk?-Elment halat venni!Én nem megyek vele,mert utálom a hal szagot-mondja,jó nagy fintor kíséretében.-Áhh,értem.Pedig Japán vagy,ez furcsa-nevetek erőltetetten.-Ó tényleg!Mesélj csak...honnan jöttél?-Osakából.-És miért?-A szüleim munkája miatt.-Mit dolgoznak a szüleid?-Hivatalnok szerűségek.-És mit érzel YongGuk iránt?Megtorpanok.Szemeim kikerekednek,a tenyerem izzadni kezd.Biztosan félre hallottam.-Tessék?-Jól hallottad!*Szuper...nem elég,hogy elfelejtették a  szülinapom,hogy ezzel a csajjal kell lennem...még meg is fog alázni*-Hát...én...-Bele zúgtál?-mondja flegmán és csípőre teszi a kezét.-Ő...nem!Ő olyan számomra...ő..Oppa!*Basszus!*A ráhatás kedvé ért idiótán rángatni kezdem a kezeim.-Ugyan kislány, a homlokodra van írva,hogy mit érzel. -*Akkor vajon YongGuk is tudja?*-De csak egyet mondok-folytatja,ismét macska hangon és közelebb hajol-YongGukie...az enyém!Ezt jól legyezd meg!-kiegyenesedik és csípőt rángatva elmegy.*Pff...ezt a '@%=^,ot!!* Póker arccal bedobálom a konzerveket a bevásárló kosárba és tovább állok.Néha-néha a sorok közül a kis fekete kócos tincseit bámulom.Ritkán a száját figyelem...de sose tart sokáig,mert Nana,mindig ráveti magát.Miután mindent megtaláltam,megkerestem YongGukékat.Már ők is bepakoltak,szóval úgy határoztunk,hogy végre haza megyünk,de elötte persze nemártana fizetni.A futószallagnál én álltam előre,mivel én csak konzerveket,pár csomag rizst,üdítőket és Mogut vettem.Fizetés után,megfogtam a szatyrokar és kimentem a kocsihoz.Mikor kijöttem a fotovellás ajtón,hallottam,hogy YongGuk utánam szólt...de Nana rögtön beléfolytotta a szót.Az autónak dőlve vártam őket.Mire kiértek,már sötétedni kezdett.*Ide fagyooook sálálá!*-Bocsánat a késés ért,csak Nana elfelejtett valamit-mentegetőzött Gukie.*Aha!Átlátok a szitán Nana!*Semmi baj.-mosolygok estten és beülök az autóba.
A házunk elé érve kiszállunk mind a hárman.-Segítek bevinni a szatyrokat.-mondja a kis fekete.-Oh...azt megköszönném.Egy lámpa se ég...Az ajtónk nyitva.Kinyitom és felrdítok.-Taku!Emeld meg a hátsód és segíts!A falat végig tapicskolva,megtalálom a villanykapcsolót és feloltom a csillárt.-MEGLEPETÉS!-ordítva előugrik Taku és HimChan a dívány mögül.

23.fejezet: Kislány?!HeeYoon sikeresen kipaszírozott az ajtókereten és oda ordít YongGuknak.-YongGuk Oppaaaaa!!!-hevesen integetni kezd.Becsukja maga mögött az ajtót és megint a csuklómnál fogva kezd ráncigálni.Annyira kínosan érzem magam,hogy inkább lehajtom a fejem és így cammogok HeeYoon után.Oda érve felemelem a fejem és koreaiul köszönök.HeeYoon lelkesen mesélni kezd valamit YongGuknak.A kis fekete csak mosolyog és néha bólogat.Én közben szemügyre veszem a riválisommá vált lányt,aki YongGuk oldalán áll és fogja a kezét.Egész magas,hosszú barna haj,barna szemek,márkás ruha darabok...olyan,mint egy macskanő.

Egyszercsak a lány rám pillant.A szemébe nézek,majd elkapom a tekintem és a cipőmet kezdem nézegetni.Mikor HeeYoon a mondókája végére ér YongGuk valami tanács szerűt mondhat.A macskanő a kis feketéhez fordul ,kérdez valamit és közben felém biccent.YongGuk helyeslően bólogat.A lány felém fordul és az anyanyelvünkön megszólal,enyhén meghajolva.-Szóval te vagy Naokiom,az új lány.Örülök a találkozásnak.Én is meghajlok kicsit.-Igen.Nem rég költöztünk ide.-Az én nevem Nana.Erre nem tudok válaszolni,csak mosolygok.YongGuk töri meg a csendet,pont mikor kellemetlenné kezd válni a dolog.-Oh!Megint Mogut iszol?!-kérdezi nevetve.Ahhh...ez a mosoly.Egyszerűen gyönyörű!Ránézek a kezemben lévő Mogura.-Ami azt illeti....-mondom és félősen felényújtom-neked hoztam.Meglepetten elveszi és megköszöni mosolyogva.-Jaj,milyen aranyos kislány vagy.-mondja nevetve Nana.*Kislány?!KISLÁNY?!!Na ezzel kilehet csapni nálam a biztosítékot.Utálom,ha lekislányoznak!Jó tudom,hogy ő idősebb nálam,de nem vagyok dedós.-hehe.Köszönöm.mondom és magamra erőltetek egy mosolyt.-Jut eszembe - YongGuk a fejéhez kap- ne haragudj,de ma nem tudok átmenni tanulni.-Semmi baj-még jobban erőltetem a mosolyt.-Majd szólok HimCahnnak,hogy menjen át.A mosolyom lehervad.-Nem kell!YongGuk furcsán néz rám.Gyorsan folytatom a mondatom.-Meeeert....fáj a torkom...és ma úgyis inkább pihenni szeretnék.-Oh...jobbulást.-mosolyog.-Köszönöm...szóval most megyek is pihenni.Örültem a találkozásnak Nana.És köszönöm mindent HeeYoon.-meghajlok és a ház felé veszem az irányt.Most legszivesebben elbújnék a föld alá.*Még,hogy kislány..* 

22.fejezet:Haercolj a szerelem ért.~-Semmibaj.-szólalt meg egy lány hang aztán mond még valamit koreaiul,de én ezt nem értem,ezért angolul szólalok meg.-Bocsánat,de nem értem.Japán vagyok.-Oh,értem-mondja angolul a lány-azt a mondatam,hogy máskor vigyázz jobban,ha futkosol.-nevet-de miért sírsz?-Semmi-mondom és próbálom visszafogni a könnyeim.A lány arcát még nem láttam,de a hangjából ítélve aranyos.-Kérsz zsebkendőt?Először nemet akarok mondani,de aztán észre veszem,hogy elég rendesen folyik az orrom.-Igen...-Öö...itt lakok 1 házzal odébb.Gyere!Két tincsem közül kinézek.Épp a mi házunk elött állunk.Szóval...ez a lány a szomszédom.Ennek kicsit megörülök.Megfogja a csuklóm és vonszolni kezd (ez kissé modortalan).Annyira nincs élet kedvem,hogy még szólni se akarok,hogy itt lakok.A házba érve,bevezet a nappaliba és leültet a kanapéra.-Maradj itt,mindjárt jövök!-utasít.Amíg elmegy zsepit vadászni,a kezeimmel dörzsölni kezdem a szemeim és mély levegőt veszek.-Tessék!-nyújt az orrom alá egy adag zsebkendőt.-Köszönöm!-mondom és orrtrombitázásba kezdek.A lány leül mellém és simogatni kezdi a hátam.Kis idő után megszólalok és végre ránézek a lányra:-A nevem Nagatsukasa Naokomi.Egy,kb velem egy korú lány néz vissza rám.Hosszú barna haj,nagy szemek és kedves mosoly. 

-Én Kim HeeYoon vagyok.Örülök a találkozásnak.-Én is-nyöszörgök.-Miért sírtál?-Ahh...hosszú.-YongGuk és a barátnője miatt?Ránézek felhúzott szemöldökökkel értetlenül.-Nem volt nehéz kitalálni.Én is láttam,ahogy csókoloztak.És láttam,hogy te is láttad.A zsepimre nézek és tépkedni kezdem.-Beleszerettem-suttogtam.Újra simogatni kezdi a hátam.kinéz a szembelévő ablakon.-Én meg a pandámániásba.-sóhajt halkan.-HimChan.ba?-riadok fel.-ÁÁÁ!-sikít fel-már ennyire ismered?Pedig mégcsak nem rég érkeztél!-Hát....elég rég óta ahhoz,hogy megismerjeem.-Ahh...egye,hogy milyen helyes és kedves?-Igen~-De ő az enyém!Neked ott van YongGuk oppa.-Oppa?-Igeeee.Én mindig így hívom,mert úgy szeretem,mint a bátyámat.De HimChan.nak még sose mondtam,hogy oppa...ezzel is próbáltam jelezni,hogy többet érzek iránta.*Azért jó,hogy így elárulja az érzéseit nekem...nem is ismerjük egymást.Nekem mindig az tanították,hogy legyek óvatos.Kevés barátom van.Nem bízok meg mindenkiben.De...ez a lány nagyon szimpatikus.És úgyis ki kell beszélnem magam valakinek.-Na meg a vezeték nevünk is meg eggyezik*A koreaiak 21%-ának Kim a vezeték neve.*és így ...ahhh!...még egy közös vonás.-nevet.
Nem kellett sok idő hozzá,én is kitárulkoztam elötte.Elmeséltem,hogy honnan jöttem és hogy miért.Meséltem Takuról,Yuriról és Tomoyáról.Kiderült,hogy nagyon sokban hasonlítunk.Egyszercsak meg pillantjuk YongGukot és a barátnőjét az ablakon keresztül,ahogy kézen fogva sétálnak.-Ezt akartam oda adni neki-mondom letörten és megfogom a Mogut.-Hát akkor gyerünk!-noszogat.-Mi?Dehogy!Tisztára kisírtam a szemeim...és látod,hogy elvan foglalva.-nyöszörgök.-Istenem!-fel áll-ez nem kifogás!Szereted?-Tessék?-Válaszolj!Szereted?Igen vagy nem?-....Igen...-Akkor meg?Harcolj érte!Felhúz a kanapéról és a kijárati ajtó felé kezd lökdösni.-De...de...-akadékoskodok.-Nincs semmi de!Harcolj a szerelem ért~-mondja énekelve.

21.fejezet: Bocsánat!Taku abbahagyta a  playstacion nyomkodását és rám meredt.-Tényleg?-húzta fel szemöldökeit.-Igen igen~-mondtam selymes hangon és becsuktam magam mögött az ajtót.A kerítésig szögdécselve haladta.A kis fekete (alias kis szőke) háza felé vettem az irányt és közben a Mogut forgatom a kezemben.Egy fa takarásából meglátom őt a kertben.A szívem nagyot dobban.Ahogy haladok egyre többet látok.Mosolygok.Mintha...beszélgetne valakivel.*Biztos HimChanal beszél.Jaj!*Megtorpanok és a Mogut kezdem bámulni.Attól félek,hogy ez kínos lesz.*Kija!Nem akarom!*Felnézek az égre.*Miért teszed ezt velem?!*Újra YongGukra nézek,bizonytalanul csoszogni kezdek kicsit,hogy megbizonyosodjak HimChanról. Egyszercsak YongGuk megfogja a vele szemben álló ember kezét.Egy női kéz.Kikerekedik a szemem és előre hajolva haladok előre.Migpillantok egy lányt.A kezem izzadni kezd.*Mi a?*Oh...biztos csak egy rokona.Remélem....*Jobban szemügyre veszem a lányt.*Japán!Tutira!D...de ez azt jelenti,hogy...* Mielött a gondolatom végére értem volna a lány a kezeit YongGuk vállára tette.YongGuk kezeivel közre fogta a lány csípőjét és megcsókolták egymást. Ijedtemben elejtem a Mogut.Úgy érzem,mintha gyomorszájon rúgtak volna.A szám tátva marad,könnycsatornáim megteltek és kifakadtak.Szinte megfagyott az idő.....Szemeim össze szorítom.Elfog a hányinger.Gyorsan felkapom a heverő Mogut,megfordulok és futni kezdek.Nem tart sokáig a futás,mivel valakinek nekiütközök.A fejem még mindig lehajtom és zokogok.-Bocsánat!-nyögök,aztán  elgondolkozok.*Istenem,kérlek add,hogy ne HimChan legyen!* 

20.fejezet: Gondolkozz!Az író asztalomnál ülök pizsiben.Tomoyának már elmondtam minden problémámat.Most épp firkálgatok a rotringommal.HimChant rajzoltam le....és arra a sorsra jutott,mint a YongGukos rajzom.*Miért vagyok ilyen döntés képtelen?Mit érzel egyáltalán?*-Ahh....-sóhajtok fel gondterhelten.Ekkor eszembe jut a kérdés-válasz játékom,amit akkor szoktam játszani,mikor nem tudok döntésre jutni.Ezt mindenkinek ajánlom.Fogok egy papírt és két oszlopra osztom.Az oszlopok tetejére felírom,hogy "HimChan" és "YongGuk".A lapszélére felírok egy kérdést....mondjuk...hogy...ahh..."Miért szereted?". HimChanhoz azt írom,hogy...öööm...mert nagyon kedves,figyelmes és...marha jól néz ki. YongGukhoz meg,hogy....nagyon kedves és figyelmes...na meg persze szívdöglesztő.Argh!Így nem fogok valami sokat haladni.Félóra kemény gondolkozás után,vér és verejték árán összeírtam 10 kérdést és 10 választ.Minden egyes válasz ugyan az lett,mindkettő fiúnál.-Hát ilyen nincs.-mondom kiábrándultan. Na jó itt  az ideje a "Világ ki,zene be" sílusnak.Megfogom az mp3-am,lekapcsolom a lámpát és agyba bújok.Nyakig betakarózok ahogy illik és elkezdem hallgatni a "Day by Day"-t a T-arától.A lejátszási lista hetedik számánál tartok,mikor végre álmosság jön a szememre.Szép lassan álomba merülök.~Reggel van.Résre kinyitom a szemeim.Mintha egy elefánt ülne rajtam.Vissza csukom a szemeim. Egyszercsak rémleni kezd valami.*Álmodtam...méghozzá...* Kipattannak a szemeim és 90 fokos szögbe felülök. *GONDOLKOZZ!* Valamelyik fiúval álmodtam...de melyikkel? A pandással vagy a kis szöszivel?Basszus!Elkezdem masszírozni a halántékomat.*Ahhj...IGEN! A-a-a...a nappaliban voltam! Nem....a konyhában!...És-és épp....müzlit ettem!Ez az!...Egyszercsaaaak....hozott egy kanalat...várjunk...ez hülyeség,mivel már volt nálam egy kanál,amivel ettem...na mindegy!És megfogtam a kanalat....közben felnéztem...*Ekkor elmosolyodok.Támadt egy ötletem.Ránézek az órámra: 10:12-Tökéletes!-mosolyogva kiugrok az ágyamból.Gyors tisztálkodás után,felöltözök,leszaladok a lépcsőn egyenesen a konyhába.A hűtőből kiveszek egy Mogut és a kijárati ajtó felé veszem az irányt.-Hát te?-szól Taku.Épp a kanapén fekszik pizsamában és játszik.-Szomszédbe megyek.-Okés.-Hol voltál tegnap?-Lényegtelen.Amúgy,hogy ment a tanulás?-Ömm...egész jól.-Ma YongGuk jön át.Elmosolyodok.Kinyitom az ajtót,de még mielött kilépnék mosolyogva vissza nézek.-Taku?!Képzeld...YongGukal álmodtam.~

19.fejezet:Utálom magam!

-Yuriiiii-kiabálok sírva a telefonomba.Az ágytámlának dőlve ülök,felhúzott lábakkal.Közben egy párnát szorongatok.-Naoooo.-ordít vissza-mi baj?-Én....olyan hülye vagyok.-Mi történt?Azt ne mond,hogy leköpted!-Jaj,nem!Szerencsére...Szóval...HimChan jött át tanulni....és...*szipp,szipp*már egész jól ment...és egyszercsak közeledni kezdett...és...-Megcsókolt???-szakít félbe izgaottan Yuri.-Neeem...vagyis...épp,hogycsak hozzá ért a felső ajkamhoz....de én elhúztam a fejem.-Mi van?Te tényleg hülye vagy!Erre még jobban elkezdek böbmölni.-Ahj....jól van bocsi...de...mégis miért?Azt mondtad,hogy helyes,kedves meg minden.-Igeeen-nyöszörögtem.-AKKOR MEG?-....YongGuk arca villant be.-......Hűha....és utána mitörtént?-Összepakolt és elment...azt mondta,hogy "Mára ennyi elég lesz."-Ohh...Hossza csönd után megszólal megint.-Nem vagy tisztában az érzéseiddel mi?-Nem tudom....-Azt mondom,hogy aludj egyet erre az egészre és holnap jászd el magadban a "kérdés-válasz" játéko.Jó?-*Szipp,szipp*Jó.Szia.-Nao?!-Igen?-Ugye tudod,hogy szeretlek?!-erre elmosolyodok.-Persze.Én is.-Na csak azééééért!-Na szia te ütődött.-röhögök könnyes szemekkel.-Szia életem.Miután lerakom a telefont a párnába temetem az arcom és tovább sírok.Pár perc múlva oldalra dőlök.Nem bírom kiverni a fejemből a történteket.*Mi van ha ezzel most mindent elszúrtam?Lehet,hogy holnaptól HimChan már nem fog ugyanúgy viselkedni velem...hűvös lesz.Talán már szóba se fog velem állni...max köszönni fog...megint megcsináltad Nao. Egy nap kézszer.Utálom magam!*Kis idő múlva álomba sírom magam.-Nao~-suttog taku és enyhén rázogat.-Hmm?

-Csináltam rizst.-mondanom sem kell,hogy rögtön kinyitom a szemeim-A konyha pulton van.-Mmm...köszi.Amúgy..mennyi az idő?-Hét múlt.*Basszus.Ilyen is ritkán van velem.Este jó nehezen fogok elaludni az fix.*-Jó.-Hogy-hogy bealudtál?Jól vagy?Megdörzsölöm a szemeim és rá nézek.*Mi a?Takut mi óta érdekli,hogy jól vagyok-e?!Még se olyan tuskó..?*-Álmos voltam...és meg vagyok kössz.-Oké...ha már itt tartunk...elkérhetném a laptopod?-Ahhh....*tudhattam volna* vidd!De óvatosan bánj vele.Szónélkül lehúzta a töltőről és már ment is ki.Mielött becsukta volna az ajtót a fejét bedugta és azt mondta,hogy : "Kösszi Noona!"*Hmmm...Noona....ahj de ismerős* A földön heverő füzetem ért nyúlok és keresgélek...-Noona,noona,noona...hmmm...itt az Oppa...megvan!Noona=Nővér....tényleg.De hisz ő az idősebb.-Taku te marha-mosolygok.A tekintetem tovább kallódik....megtanultam leírni HimChan nevét...és ...szivecskét raktam mellé....ekkor megint beugrottak a történtek.*Olyan hülye vagyok*...megint sírhatnékom támad.De elég az önostorozásból!Előkotrom a pizsamám és a fürdőszoba felé veszem az utam.A fürdőszobába érve,bezárom magam mögött az ajtót.Hosszas tortúra után végre kinyitom a csapot és elkezd ömleni a rózsából a víz.Igaz,hogy most nem Japánban vagyok....de attól még a zuhanyozási szokást megtartom.Fogom a kis műanyag székecskémet és a zuhany alé ülök vele.A kis törülközőmet megvizezem,beszappanozom és azzal lemosom magam.A gondolataim megint elkallódnak YongGuk és HimChan felé.*Csak jelent valamit.hogy ...hogy rá gondoltam "akkor"*-I think I'm ugly and nobody wants to love me.Just like her,I want to be pretty~-hogy tereljem a gondolataimat énekelni kezdek...és felidézem a Yurihoz fűződő emlékeimet.Némelyiken elmosolyodok,némelyiken felröhögök.Mondjuk....vele is voltak mély pontjaim.A fiúk nagyon eltudták csavarni szegény fejét.Volt már olyan,hogy én tudtam,hogy az a fiú átfogja verni...de nem hitt nekem.Majdnem a barátságunk is rá ment.De mikor kiderült,hogy igazam volt,bocsánatot kért és megfogadta,hogy többé egy fiút se fog elém helyezni.