27.fejezet: Hegek
Szép lassan a lépcső tetejére cammogok.Ott feltépem a szoba ajtómat.Mint valami rossz szülinapi meglepetés,egy fiú és egy lány csókolózik az ágyam szélén.A jöttemre elválnak egymástól,felém fordulnak.A fiú kihúzza a kezét a lány pólója alól és rám merednek.Idegesen a lámpa kapcsolóm után kapok.Olyan hevesen,hogy véletlenül az ajtófélfába ütöm a kezem.Felszisszenek,majd felkapcsolom a villanyt.
-Ezt....nem...hiszem el.-mondom döbbenten.
A fiú HimChan...egy idegen csajjal.
-Figyelj Nao,ez nem az aminek látszik.-próbál mentegetőzni HimChan.
-Na ne etess...véletlenül megcsúszott a kezed meg a fejed?
-Nem!Én..
-Kifele!-parancsolok rájuk és a lépcső irányába mutatok.
-De...
-Most!
Felkelnek és gyorsan kimennek.Bezárom mögöttük az ajtót.A homlokom az ajtónak támasztom és könnyek szöknek a szemembe.Gyorsan felkapom a fejem,mert érzem,hogy még jobban megindult a vérzés.Előveszek a fiókomból egy jó adag zsepit.A pólóm ledobom a földre és az orromba tömöm a zsebkendőket.Ledőlök az ágyamra és a plafont bámulom.*Mindenem sajog és mindenkiből elegem van.Mikor azt hiszem,hogy minden jó lesz és kezdenek rendbe jönni a dolgok,kétszer annyi rossz dolog történik,mint az elött.*Míg ezeken gondolkozok a könnyeim kifakadnak és le csorognak.Semmi élet kedvem,azt se bánnám ha most itt helyben megdöglenék.Felemelem a bal kezem és magam elé tartom,közel az arcomhoz.Az alkaromat vizsgálgatom.*Meg van...*Még mindig látszódnak a hegek.Ezeket akkor okoztam magamnak,mikor egy nagyon mély ponton voltam.Minden sete álomba sírtam magam,a szüleim folyton piszkáltak,Taku kikészített és a suliban is csak a gondok voltak.Év eleje volt és nagyon nem találtam a helyem.Sokat voltam egyedül és sokan nem kedveltek.A folyosókon úgy közlekedtem,mint egy szellem.Aztán jöttek a bajok a szervezetemmel is.Idegileg meggyengültem,depresszióba estem.Ezek a hegek örökre megmaradnak.De nem csak a kezemen...a lelkemen is.
Kihúzom a zsebemből a telefonom és Yurit tárcsázom.
-A hívott szám jelenleg nem elérhető...
*Pont ilyenkor?!Oh istenem miért teszed ezt velem?*
Yuri volt az én "megmentőm".Egy másik suliból jött át.Eleinte ő neki is ellenszenves voltam.De voltak olyan napjaim amikor rám jött az öt perc és sziporkáztam.Olyankor mindenki röhögött rajtam.Yuri ezt az oldalamat nagyon megkedvelte és barátkozni kezdett velem.Sokat beszélgettünk és kiderült,hogy rengeteg közös vonásunk van.Elválaszthatatlanok lettünk.
*Na Nao...most mi legyen?!Le menjek HimChanhoz és vágjam pofán?Vagy kerüljem el?Maradjak itt egész héten bezárkózva?...Nem!Nem leszek Tomoya!Ő is állandóan behúzza magát a kis páncéljába.Lemegyek és tudomást sem fogok venni róla.Sőt....oda megyek YongGukhoz és táncolni fogok vele.Igen!Fighting!

26.fejezet: A kedvenc pólóm. -Oh,ott jön Takumi-mondom HeeYoonnak.-Akkor,kettesben hagylak titeket.-Köszönöm.-mondom mosolyogva és elmegy táncolni.-Azt hitted,hogy elfelejtettem mi?-ront rám Taku.-Őszintén?!Igen.-Hah!A nagyszájú Naokomi tévedett beee! Ugyanis beírtam a telefonomba,a naptárba és jelzett. HAH!-Túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen....-Mi?-Az,hogy magadtól jusson eszedbe!-Na pfff....örülj,hogy van buli!-Taku?-Mi az?-Köszönök mindent és bocsánat,hogy megvádoltalak feleslegesen.-mondom és megölelem.Ez a tett eléggé ledöbbenti. Kezeivel,barátságosan megütögeti a hátam.-Jól van,azért el ne olvadj-mondja,miközben elengedem.-Menj és élvezd a party.t-utasítom-Nézd...az a lány téged néz.-Huhuhu...odébb!Takumi a macsó akcióba lép.-mondja és elindul az általam felfedezett lány irányába.*Hát ez hülye.*Álldogálok még egy kevés idejig.Valaki megkocogtatja a vállam.YongGuk az.-Tetszik Nao?-Persze.-Amúgy...emlékszel az első találkozásunkra?-Ömm...huha-*hogy a fenébe ne emlékeznék?*-...ja igen!...Épp a lépcsőről estem le,mikor megmentettél.-nevetek.-Igen-igen.Most is az történt,csak most nem kaptalak el.Csak tompítottam az esésed.-mondja nevetve.-Na majd legközelebb.-Miért?!Neked a lépcsőről esés a hobbid?-Olyasmi.-Akkor nekem a Nao mentés lesz.Legalább félórát elbeszélgettünk.Mégis úgy éreztem,mintha csak 2 perc telt volna el.Annyit röhögtünk,amennyit egész hónapban nem nevettem. *Az istenit!Még a vak is látja,hogy összeillünk!*Néha egy-egy vicc után barátságosan megütüttem a karját,ő meg a kezét a vállamra tette.Szinte a semmiről beszélgettünk,mégis olyan jó volt.Amíg meg nem jelent a macskanő.-Gukie~!-a nyakába ugrik és csókolgatni kezdi-gyere táncolni!-De épp beszélgetek. *Oh,ez jelent valamit...inkább velem beszélgetne ,mint hogy vele táncoljon.Awww.*-De kicsim!Légysziii!Csak egy kicsit.Ez a kedvenc számom-visong.YongGuk rámnéz bűnbánó tekintettel.-Menj csak.-Biztos?-Persze,csak nyugodtan.Leteszi a poharát a pultra,rám mosolyog és Nana elrángatja.Tánctérnek a nappali lett kialakítva.Nana a kellős közepére húzza.Ott megállítja,hátat fordít neki és "táncolni" kezd.Ez a "tánc" inkább hasonlít heves dörgölőzésre,minthogy táncra.*Szánalmas.*Még ácsorgok  vagy 10 percet,mikor Nana a "tánca" közben,szinte bepucsít YongGuknak. Látom,hogy még a kis fekete is zavarba jön.Nana rám pillant és elmosolyodik.Ennyi!Elég volt!Zaklatottan leteszem  a poharam és a lépcső felé veszem az irányt.Lábamat durván a lépcsőfokokhoz csapkodva,haladok felfele.Csakhogy az egyik lépcsőfoknál elszámolom magam és beleakad a lábam.Mondanom sem kell,hogy ügyesen pofára estem.Sőt,inkább lefejeltem a lépcső élét.A térdeim is beütöttem.Megpróbálom feltornázni magam. *Ahh....a könyököm is fáj...meg az orrom is.* A fa deszkán megpillantok pár sötét foltot.Ekkor megfogom a sajgó orrom,mert érzem,hogy valami folyik ki belőle.Vér?Letörlöm a kezemmel és megnézem....hát persze,hogy az. *A rohadt életbe.És persze ilyenkor nincs itt senki,aki segíthetne.*Benyúlok a zsebembe.Természetesen nincs nálam zebkendő. Szégyenlősség ide vagy oda lekapom a pólóm és feltörlöm vele a foltokat.Utána az orromhoz rakom.*A kedvenc pólóm...ez az eddigi legrosszabb szülinapom.*

25.fejezet:A NEM elfelejtett szülinap.-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!-sikítok fel riadtamban és hátra lépek. Csakhogy szorosan mögöttem a kis fekete áll.Rálépek a lábára és hátra dőlök.Mindketten kiesünk az ajtón,a teraszra.-Gukie!-riad fel Nana.*Én is jól vagyok köszi*Gyorsan feltápászkodok szegényről.-Jaj,bocsánat!Nagyon sajnálom!-mondom és felsegítem.Ő csak nevet.-Semmi baj.Te jól vagy?-kérdezi és közben összeszedjük a szatyrokat.
-Én persze.Mivel puhára estem.De neked nem fáj semmid?Ezen megint csak felröhög.-Dehogyis.-Jaj szerelmem!-szakítja félbe Nana a párbeszédünket-Biztos nem esett bajod?-mondja és simogatni kezdi a mellkasát.-Nem.-mondja mosolyogva és leállítja a lány kezét.Belépek (újra) a házba.Körülbelül 30 ismeretlen szempár tapad rám.Körül nézek.Tekintetem Takunál akad meg.Heves fej csóválásba kezdek,amivel azt akarom jelezni,hogy menjen a konyhába.Szerencsére veszi az adást és kimegy.-Nos,kedves ....ismerősök.Köszönöm ezt a szép meglepetést.Érezzétek jól magatokat. Taku és én most kicsit felszívódunk,mivel van egy kis pakolni való.Jó szórakozást!-ezzel a lendülettel,ki is viharzok.Miután kimegyek,rádöbbenek,hogy valószínűleg egy szót sem értettek.-Ezek meg kik?-ordítom suttogva.-Ja...ööö...nem tudom.-Tessék???-Nyugi,nyugi!Ők HimChan és YongGuk haverjai.-Igen.Az ő ismerőseik.Akkor mit keresnek az én szülinapi bulimon?-Most gondolj már bele....,hogy milyen dögunalmas lenne,ha csak négyen lennénk!-Na jó.Ez igaz.-És tök jó fejek.Az ott például SungJae-mondja és pohárral a kezében egy fiúra mutat-szerintem összeillenétek.

-Most áll le Takumi.-mondom ingerülten-Itt vannak a szatyrok,szépen pakolj el,én addig átöltözök és majd jövök.-meg se várom,hogy Taku bármit is mondhasson rá,rögtön elindulok a lépcsőn.
Az ágyam szélén ülök.A könyökeimet a combomra támasztom,a kezeimmel pedig a fejemet.Már átöltöztem,beszéltem Yurival és vagy 10 perce ülök és gondolkozok.*Szóval Taku azért vette a papír poharakat,meg minden ilyesmit.Ő csak jót akart,én meg lehordtam.Nana is lehet,hogy azért húzta az időt a boltban,hogy elkészülhessenek Takuék?!Nem pedig azért,hogy megfaggyak?!Ahh...hogy lehetek ilyen rossz indulatu?*Hátra dőlök az ágyamon és oldalirányba kinyújtom a kezeim.*Úgy viselkedek,mint egy karót nyelt vénasszony.* ~Kopp-kopp~*Ki lehet ez?Úúú...legyél YongGuk,legyél YongGuk!*-Gyere!Nyílik az ajtó.HimChan az.De nem akármilyen HimChan...egy szőke HimChan!-Szia.-köszön mosolyogva.-Sz.szia.-mondom és meglepetten felülök.-Ohh,panda!-mondja csillogó szemekkel és a pólómra néz.Odanézek én is.Megint a pandás felsőm van rajtam.-Jaj te kis panda mániás-nevetek fel.Amíg ezt kimondom,ő leül mellém.-Bocsi,hogy ennyire megijesztettünk.-Semmi.Hozzá szoktam.Apa egyik hobbija,hogy ijeszteget minket.-kuncogok.-Tetszik a hajam amúgy?Miattad festettem be.-mondja boci szemekkel.-Ohh...ez kedves.Nagyon jól áll.-*Úristen....én meghalok....hogy lehet ilyen aranyos?!*-Nem jössz le?-De...nem soká.Amúgy kik ezek a fiúk?-A haverjaim a clubban ismertem meg őket. Jó fejek!-A clubban?-Aha.Nem mesélte Taki?!YongGukkal raperként dolgozunk egy clubban,a belvárosban.-Wow!Ez nagyon királyul hangzik.-Mivel most már elég idős vagy hozzá,majd egyszer beviszlek.-Ohh. Nagyon köszönöm.-hálálkodok és megölelem.Ekkor megint  észbe kapok,hogy mit csinálok és elengedem.-Bocsánat-mondom,vissza húzódva-néha túl heves vagyok.-Ugyan -mondja és megsimogatja az arcom.Érzem,hogy kipirulok és a szívem gyorsabban ver.Ránézek...mélyen a szemébe- az sose baj.-folytatja és lassan felém hajol.*Most nem leszek nyámnyila!Készem állok!* Én is lassan megindulok felé és enyhén oldalra döntöm a fejem.~Kop-kop~*FRANCBA* Egyszerre kapjuk el a fejünk és az ellenkező irányba nézünk.Taku nyit be.-Bocs a zavarás ért,de örülnék,ha a nagyságos asszony lefáradna.-Hát persze-pattanok fel- milyen udvariatlan vagyok.Gyere te is HimChan.-mondom és kedvesen mosolygok.Ha nagyon kellemetlenül érzem magam,csak mosolygok,mint egy retardált.Sokszor,mikor a szüleim leszidnek,nem tudom,mit mondani és elkezdek mosolyogni....aztán azért is leszidnak,hogy hogy képzelem.Néha úgy utálom magam.Leérve a lépcsőn,körbe nézek.Mindenhol helyes táncoló fiúkat látok.*Ez maga a paradicsom.*Aztán megakad a tekintetem YongGukon,aki épp Nanával cseveg.Tehetetlenségemben,bemegyek a konyhába.Öntök üdítőt egy pohárba és a többieket nézegetve szörcsögök. HimChan eltünt.Ez a dolog vele....kezd roppant kínossá válni.-Szia!-ordít rám egy lány hang.-Jézusom-mondom és megfordulok -HeeYoon!-Mizu?-röhög.-Semmi különös.-Mikor szándékozod kibontani az ajándékokat?-Nemsoká.Csak elötte beszélni szeretnék Takuval.-Jaaaa!Értem én.

24.fejezet:Ezt jól jegyezd meg!A napok gyorsan teltek.Betegnek szimuláltam magam.HeeYoon mindennap hozott Mogut.Aranyos lány.Takuval is elhitettem,hogy megvagyok fázva.Szóval már jó pár napja,csak rizst meg teát láttam a tálcámon.Mivel ma van a szülinapom ezért remélem,hogy Taku ma extra rizs adagot főzött ki.Ma véget ér a színlelés.Felöltözök rendesen (nehogy tényleg megfázzak) és lemegyek.-Jó reggelt~-köszönök Takunak,aki nem meglepő módon a kanapén fetreng és a telefonját nyomkodja.-Jó reggelt-köszön közömbösen.-....Nem szeretnél mondani valamit?!Rám néz homályos tekintettel,látszólag gondolkozik(vagy csak úgy próbál tenni).-Ja,de...ott a reggeli az asztalon-mondja és tovább játszik.Megfordulok és a konyhába megyek.Tényleg ott a reggeli...még egy köszöntő kártya sincs mellette.*Tényleg ekkora hülye lenne?!*Miután megreggeliztem,elindultam felfele a lépcsőn.-Jaj,Nao!Jut eszembe...-Igen?-vissza futok lelkesen.-Vásárolni kéne...de én nem érzem magam túl jól...biztos tőled kaptam el.-Biztos...-Szóval összeírtam egy listát,hogy mit kéne venni.YongGuk és Nana autóval bevisz a városba.*Jaj...miért félek előre?!*-Rendben...amúgy az a Nana eddig hol volt?-Hitachian...odavalósi.Mert?-Csak kérdeztem-mosolygok és felmegyek a szobámba.Becsukom az ajtómat és neki döntöm a fejem.*Anyáék már kora reggel küldtek felköszöntő e-mailt. Taku...akkora eszed van,mint egy galambnak!*Oda megyek Tomoyához és simogatni kezdem a páncélját.-Ugye Tomoya?Arról nem is beszélve,hogy nem akarok találkozni azzal a macskanővel.

~Csing-csöng~-Neee!-sóhajtok fel.Ez tuti YongGuk és Nana.Leteszem a ceruzát és a radírt.Kikapcsolom a zenét és lemegyek.A lépcső tetejéről meglátom a kis feketét,ahogy az ajtóban áll és Takuval sutyorog.Megint elfog az a bizonyos érzés.Az idő megint belassul...csak ő meg én.Szép lassan rám emeli a tekintetét.A szemembe néz.Ebben a pillanatban megcsúszik a lábam és majdnem lebukfencezek a lépcsőről.Az utolsó pillanatban megkapaszkodok a korlátban.*BASSZUS!* YongGuk ide siet és felsegít.Taku az ajtószélének dölve bámul.Olyan a felfogása,mint egy lámának.-Jól vagy?-Igen...semmi baj.Ez a lépcső egyszer ki fog nyírni.-nevetek és felállok.*Ilyen csak a mesékben van...meg a gagyi amerikai filmekben.Argh!*Elindulok kifelé a kis fekete elköszön Takutól és mellém jön.-Nos Nao?!-Igen?-Mi a helyzet?-Hát...ö...mit is mondhatnék?!*Talán azt,hogy mindeki elfelejtette a szülinapom?De ő miért is tudná?!Az egyetlen itt Taku aki tudja.*-Tetszik Szöul?-Még nem nagyon jártam a belvárosban...csak ti vittetek be egyszer,ugyebár.-Micsoda?Taku nem vitt be?-Nem hát...-Akkor majd beviszlek én!-Tessék?-Oh,tényleg!Ismerek egy isteni japán éttermet!-Öö....j.jól hangzik-mintha egy álomba csöppentem volna.-Akkor megbeszéltük-mondja és megsimogatja a hátamat.Csak egy apró gesztus de nekem sokat jelent.Ez a kis álom addig tart,míg a macskanő sikítva YongGuk nyakába nem ugrik és le nem csókolja.-Úgy hiányoztál szerelmem!-nyávogja.*Jázusom,mindjárt hányok.*YongGuk csak nevet.Elkezd magyarázni neki cicás hangon.Én nem bírom ezt a frekvenciát,szóval odébb sasszézok és beülök hátra az autóba.*Ha már az eleje ilyen tragikus,mi lesz később?!* Pár pillanattal késöbb ők is beülnek.Nana kihasználva azt,hogy nem tudok koreaiul végig locsogja az utat.Néha-néha felém gesztikulál.Kiváncsi vagyok mit mondhat.Ez a 10 perces út kész örökké valóságnak tűnt ezzel a csajjal.A boltba úgy indultunk,hogy én mentem előre,mögöttem pár lépéssel pedig YongGuk és a rajta csímpaszkodó macska.Előveszem a Taku által összeírt cetlit és a polcokat kezdem nézegetni fapofával.Kis idő után valaki megbökdösi a vállam.Nana az.-Ohh-meglepődök és körülnézek-YongGuk?-Elment halat venni!Én nem megyek vele,mert utálom a hal szagot-mondja,jó nagy fintor kíséretében.-Áhh,értem.Pedig Japán vagy,ez furcsa-nevetek erőltetetten.-Ó tényleg!Mesélj csak...honnan jöttél?-Osakából.-És miért?-A szüleim munkája miatt.-Mit dolgoznak a szüleid?-Hivatalnok szerűségek.-És mit érzel YongGuk iránt?Megtorpanok.Szemeim kikerekednek,a tenyerem izzadni kezd.Biztosan félre hallottam.-Tessék?-Jól hallottad!*Szuper...nem elég,hogy elfelejtették a  szülinapom,hogy ezzel a csajjal kell lennem...még meg is fog alázni*-Hát...én...-Bele zúgtál?-mondja flegmán és csípőre teszi a kezét.-Ő...nem!Ő olyan számomra...ő..Oppa!*Basszus!*A ráhatás kedvé ért idiótán rángatni kezdem a kezeim.-Ugyan kislány, a homlokodra van írva,hogy mit érzel. -*Akkor vajon YongGuk is tudja?*-De csak egyet mondok-folytatja,ismét macska hangon és közelebb hajol-YongGukie...az enyém!Ezt jól legyezd meg!-kiegyenesedik és csípőt rángatva elmegy.*Pff...ezt a '@%=^,ot!!* Póker arccal bedobálom a konzerveket a bevásárló kosárba és tovább állok.Néha-néha a sorok közül a kis fekete kócos tincseit bámulom.Ritkán a száját figyelem...de sose tart sokáig,mert Nana,mindig ráveti magát.Miután mindent megtaláltam,megkerestem YongGukékat.Már ők is bepakoltak,szóval úgy határoztunk,hogy végre haza megyünk,de elötte persze nemártana fizetni.A futószallagnál én álltam előre,mivel én csak konzerveket,pár csomag rizst,üdítőket és Mogut vettem.Fizetés után,megfogtam a szatyrokar és kimentem a kocsihoz.Mikor kijöttem a fotovellás ajtón,hallottam,hogy YongGuk utánam szólt...de Nana rögtön beléfolytotta a szót.Az autónak dőlve vártam őket.Mire kiértek,már sötétedni kezdett.*Ide fagyooook sálálá!*-Bocsánat a késés ért,csak Nana elfelejtett valamit-mentegetőzött Gukie.*Aha!Átlátok a szitán Nana!*Semmi baj.-mosolygok estten és beülök az autóba.
A házunk elé érve kiszállunk mind a hárman.-Segítek bevinni a szatyrokat.-mondja a kis fekete.-Oh...azt megköszönném.Egy lámpa se ég...Az ajtónk nyitva.Kinyitom és felrdítok.-Taku!Emeld meg a hátsód és segíts!A falat végig tapicskolva,megtalálom a villanykapcsolót és feloltom a csillárt.-MEGLEPETÉS!-ordítva előugrik Taku és HimChan a dívány mögül.

23.fejezet: Kislány?!HeeYoon sikeresen kipaszírozott az ajtókereten és oda ordít YongGuknak.-YongGuk Oppaaaaa!!!-hevesen integetni kezd.Becsukja maga mögött az ajtót és megint a csuklómnál fogva kezd ráncigálni.Annyira kínosan érzem magam,hogy inkább lehajtom a fejem és így cammogok HeeYoon után.Oda érve felemelem a fejem és koreaiul köszönök.HeeYoon lelkesen mesélni kezd valamit YongGuknak.A kis fekete csak mosolyog és néha bólogat.Én közben szemügyre veszem a riválisommá vált lányt,aki YongGuk oldalán áll és fogja a kezét.Egész magas,hosszú barna haj,barna szemek,márkás ruha darabok...olyan,mint egy macskanő.

Egyszercsak a lány rám pillant.A szemébe nézek,majd elkapom a tekintem és a cipőmet kezdem nézegetni.Mikor HeeYoon a mondókája végére ér YongGuk valami tanács szerűt mondhat.A macskanő a kis feketéhez fordul ,kérdez valamit és közben felém biccent.YongGuk helyeslően bólogat.A lány felém fordul és az anyanyelvünkön megszólal,enyhén meghajolva.-Szóval te vagy Naokiom,az új lány.Örülök a találkozásnak.Én is meghajlok kicsit.-Igen.Nem rég költöztünk ide.-Az én nevem Nana.Erre nem tudok válaszolni,csak mosolygok.YongGuk töri meg a csendet,pont mikor kellemetlenné kezd válni a dolog.-Oh!Megint Mogut iszol?!-kérdezi nevetve.Ahhh...ez a mosoly.Egyszerűen gyönyörű!Ránézek a kezemben lévő Mogura.-Ami azt illeti....-mondom és félősen felényújtom-neked hoztam.Meglepetten elveszi és megköszöni mosolyogva.-Jaj,milyen aranyos kislány vagy.-mondja nevetve Nana.*Kislány?!KISLÁNY?!!Na ezzel kilehet csapni nálam a biztosítékot.Utálom,ha lekislányoznak!Jó tudom,hogy ő idősebb nálam,de nem vagyok dedós.-hehe.Köszönöm.mondom és magamra erőltetek egy mosolyt.-Jut eszembe - YongGuk a fejéhez kap- ne haragudj,de ma nem tudok átmenni tanulni.-Semmi baj-még jobban erőltetem a mosolyt.-Majd szólok HimCahnnak,hogy menjen át.A mosolyom lehervad.-Nem kell!YongGuk furcsán néz rám.Gyorsan folytatom a mondatom.-Meeeert....fáj a torkom...és ma úgyis inkább pihenni szeretnék.-Oh...jobbulást.-mosolyog.-Köszönöm...szóval most megyek is pihenni.Örültem a találkozásnak Nana.És köszönöm mindent HeeYoon.-meghajlok és a ház felé veszem az irányt.Most legszivesebben elbújnék a föld alá.*Még,hogy kislány..* 

22.fejezet:Haercolj a szerelem ért.~-Semmibaj.-szólalt meg egy lány hang aztán mond még valamit koreaiul,de én ezt nem értem,ezért angolul szólalok meg.-Bocsánat,de nem értem.Japán vagyok.-Oh,értem-mondja angolul a lány-azt a mondatam,hogy máskor vigyázz jobban,ha futkosol.-nevet-de miért sírsz?-Semmi-mondom és próbálom visszafogni a könnyeim.A lány arcát még nem láttam,de a hangjából ítélve aranyos.-Kérsz zsebkendőt?Először nemet akarok mondani,de aztán észre veszem,hogy elég rendesen folyik az orrom.-Igen...-Öö...itt lakok 1 házzal odébb.Gyere!Két tincsem közül kinézek.Épp a mi házunk elött állunk.Szóval...ez a lány a szomszédom.Ennek kicsit megörülök.Megfogja a csuklóm és vonszolni kezd (ez kissé modortalan).Annyira nincs élet kedvem,hogy még szólni se akarok,hogy itt lakok.A házba érve,bevezet a nappaliba és leültet a kanapéra.-Maradj itt,mindjárt jövök!-utasít.Amíg elmegy zsepit vadászni,a kezeimmel dörzsölni kezdem a szemeim és mély levegőt veszek.-Tessék!-nyújt az orrom alá egy adag zsebkendőt.-Köszönöm!-mondom és orrtrombitázásba kezdek.A lány leül mellém és simogatni kezdi a hátam.Kis idő után megszólalok és végre ránézek a lányra:-A nevem Nagatsukasa Naokomi.Egy,kb velem egy korú lány néz vissza rám.Hosszú barna haj,nagy szemek és kedves mosoly. 

-Én Kim HeeYoon vagyok.Örülök a találkozásnak.-Én is-nyöszörgök.-Miért sírtál?-Ahh...hosszú.-YongGuk és a barátnője miatt?Ránézek felhúzott szemöldökökkel értetlenül.-Nem volt nehéz kitalálni.Én is láttam,ahogy csókoloztak.És láttam,hogy te is láttad.A zsepimre nézek és tépkedni kezdem.-Beleszerettem-suttogtam.Újra simogatni kezdi a hátam.kinéz a szembelévő ablakon.-Én meg a pandámániásba.-sóhajt halkan.-HimChan.ba?-riadok fel.-ÁÁÁ!-sikít fel-már ennyire ismered?Pedig mégcsak nem rég érkeztél!-Hát....elég rég óta ahhoz,hogy megismerjeem.-Ahh...egye,hogy milyen helyes és kedves?-Igen~-De ő az enyém!Neked ott van YongGuk oppa.-Oppa?-Igeeee.Én mindig így hívom,mert úgy szeretem,mint a bátyámat.De HimChan.nak még sose mondtam,hogy oppa...ezzel is próbáltam jelezni,hogy többet érzek iránta.*Azért jó,hogy így elárulja az érzéseit nekem...nem is ismerjük egymást.Nekem mindig az tanították,hogy legyek óvatos.Kevés barátom van.Nem bízok meg mindenkiben.De...ez a lány nagyon szimpatikus.És úgyis ki kell beszélnem magam valakinek.-Na meg a vezeték nevünk is meg eggyezik*A koreaiak 21%-ának Kim a vezeték neve.*és így ...ahhh!...még egy közös vonás.-nevet.
Nem kellett sok idő hozzá,én is kitárulkoztam elötte.Elmeséltem,hogy honnan jöttem és hogy miért.Meséltem Takuról,Yuriról és Tomoyáról.Kiderült,hogy nagyon sokban hasonlítunk.Egyszercsak meg pillantjuk YongGukot és a barátnőjét az ablakon keresztül,ahogy kézen fogva sétálnak.-Ezt akartam oda adni neki-mondom letörten és megfogom a Mogut.-Hát akkor gyerünk!-noszogat.-Mi?Dehogy!Tisztára kisírtam a szemeim...és látod,hogy elvan foglalva.-nyöszörgök.-Istenem!-fel áll-ez nem kifogás!Szereted?-Tessék?-Válaszolj!Szereted?Igen vagy nem?-....Igen...-Akkor meg?Harcolj érte!Felhúz a kanapéról és a kijárati ajtó felé kezd lökdösni.-De...de...-akadékoskodok.-Nincs semmi de!Harcolj a szerelem ért~-mondja énekelve.