5.fejezet: Szőke?!-Oh,tejóég!Hisz fel kéne hívnaom Yurit.-fordulok Tomoya felé.Becsukom az ajtómat,hogy most senki ne zavarjon.A fülemhez tartom a telefont és várom,hogy felvegye.-Na,Szija!-Hello!-Mesélj,hosszú volt az út?-Ahj.Ne is mond.Tisztára elzsibbadt a fenekem.-panaszkodok nevetve.-Hülye!-röhög a telefonba Yuri,majd folytatja-És milyen a ház?-Elég nagy.Három háló,konyha,előszoba,kis terasz...szóval teljesen átlagos.-Na ennek örülök.Szomszédok?-Még egyet se láttam.-Nem félsz,hogy nem fogsz szót érteni senkivel?-Hát...alap dolgokat tudok.Például,hogy:Igen,Nem,Hello,Köszönöm.Nem igen szeretnék társalogni az ittenkiekkel.-Megértelek.-De anya azt mondta,hogy Taku intézkedett valamit...állítólag egy haverja fog majd segíteni tanulni a nyelvet.-és ekkor YongGuk ugrott az eszembe.-Sok sikert hozzá.-Kösz,amúgy képzeld...átjött Taku egy haverja segíteni pakolni.-Na és hogy nézki?-Szeme barna,haja szőke..-Szőke?!-vág közbe.-Hát ja...de írtó jól áll neki-áradozok.-Te tudod.-kuncog.-Kb.180 centi,rohadt jól áll neki a fekete trikó,a szája marha szép,nagyon mély hangja van...olyan ....dörmögős-ekkor Yuri elnevette magát-izmos karok és...nem láttam de szerintem száz,hogy kocka hasa van.-Grrr,na hajrá.Szerezd meg a kis macit.-Idióta-röhögök-ott mi a helyzet?-Tora rám se hederít...-Ezt,hogy érted?-Hétvége van...se romantikus program,se SMS,se hívás.Szerintem megcsal.-Jaj,dehogy.Biztos csak a haverokkal lóg.-Jó,mindegy...lényegtelen.-Na megyek...ne búsulj...majd még beszélünk.-Rendben,Szija!-Szia,Puszi!  -

4.fejezet: Nem tagadom
-Mégcsak most esett le...Taku azért mondta,hogy KIS szöszi,mert...YongGuk magasabb nála.És...Taku utálja,ha nála magasabb fiúval találkozik...szóval ez most szarkazmus volt.Mondjuk most Yong a lépcső alján volt,így Taku magasabb volt nála. Ahjjj...fiúk-okítom Tomoyát. Már nagyjából kipakoltam,csak a ruháimat kell fel akasztanom. Tomoyát felvilágosítom,hogy mi történt,míg ő a kocsi ülésen várt engem.Az ajtómat kinyitom,hogy nyugodtan bejöjjön,majd anya,ne keljen kopognia.Leülök az ágy szélére és Tomoyát az ölembe rakom.
-Te...páncélos lovagom-hízelgek neki-mondjuk...nem tagadom jól nézki a kis szöszi.
Ebben a pillanatban egy hang szólít meg:-Öö...bocs a zavarás ért...-oda kapom a fejem és a mosoly az arcomra fagy. YongGuk áll az ajtómba,szája,fülig ér.
-Hozhatjuk a terráriumot a tekinek?
-I.igen...nyugodtan, -a fejem búbjáig elvörösödök- amúgy ő nem "teki",hanem Tomoya!-jegyzem meg halkan.
-Értem...-mosolyog.
Amint eltűnik,a kezeimbe temetem az arcom és ordítok magamba.*KJÁÁÁÁ!! Hogy lehetek ilyen hülye?!! Nyitott ajtónál beszélek róla,amikor jól tudom,hogy itt pakolászik!!IDIÓTA!!!*Mondjuk...az egyik felem nem igazán bánja,hogy meghallotta.
Míg végig szidom magam,addigra újra megjelenik az ajtómba.Csakhogy,most a hátát látom,mivel  tolat az asztalom felé a terráriummal.A böszme nagy terrárium másik végén Taku nyújtogatja a nyakát,figyelve,hogy YongGuk nehogy valamibe beleütközzön.
-Jójó...már csak pár lépés.-nyugtatja meg a kis szöszit.Hmm~ A szőkeségen egy fekete trikó van.Így jól látszódnak a kidolgozott bicepszei.Gyorsan elkapom a tekintetem,mert érzem,hogy megint pirulok.
Mikor anyáék is kipakoltak,anya bejött a szobámba.
-Na,látom ügyesen rendet raktál.-dicsér meg.
-Hát ja...így sötétedésre ti is végeztek.
-Jól van...mi sokkal több dolgot pakoltunk-mondja és leül az ágy szélére .
-Anya...ki ez a fiú?
-YongGuk.
-Nem úgy értem...
-Takumi egyik régi barátja.Ő segített házat találni nekünk.
Erre nem válaszolok csak hümmögök egyet.
-És most hol van?-faggatózok tovább.
-Most épp a garázsban segít apádnak.Aranyos fiú.Mondjuk hozzád idős sajnos.
Épp lélegzetet veszek ahhoz,hogy megkérdezzem,mégis hány éves,de közli,hogy vacsorát kell készítenie és ki suhan az ajtómon.

3.fejezet: A kis szöszi
-Na haver!-szólal meg Taku a hátam mögött-Hát te?-folytatta.
-Gondoltam jövök segíteni pakolni.
-Várj,várj...hagy fejezzem be a mondatom.
Erre a fiú kicsit megszeppen.
-Hát te meg mi a francot műveltél a hajaddal?-röhög Taku.
Taku nevetése,elég vicces.van amikor inkább a röhögésén röhögök,minthogy a viccen.Ezért az ismeretlen fiú is röhögni kezd,majd megjegyzi:-Na most miért?Hát nem sexy?-mondja és megigazgatja csajosan.A két röhögő fiú között állok lehajtott fejjel.A fiú azért illetlen,mert be se mutatkozott és nem ajánlaná fel a segítségét. Takumi meg azért kretén,mert be se mutat,nem vesz el egy csomagot se és még a kezével is rám támaszkodik...nem mintha nem szakadnék meg így is.Miután jól kiröhögték maguk,hangosan megköszörülöm a torkom,figyelmet kérve.
-Jajj tényleg-szólal meg Taku- Naokomi,ez a kis szöszi itt Bang YongGuk, YongGuk ő itt a kis hugom Naokomi.
YongGuk...hisz ez koreai név...de mégis folyékonyan beszél japánul.
-Nos,kis szöszi YongGuk..szívesen meghajolnék,ha nem lenne a hátamon egy bazi nagy zsák!-majd szúrós pillantást vetek Takura. Szerencsére nem olyan hülye,mint gondoltam ,elveszi a cuccokat és leveszi a hátamról a zsákot.A kis szöszire nézek,jelezve,hogy készen állok a meghajlásra,majd egyszerre üdvözöljük egymást.
-Örülök a találkozásnak Naokomi-mondja illedelmesen.

2.fejezet:Az első pillantás.
-Na vééégre!-nyújtózik Takumi az autóból kiszálva.
-Basszus...segítenél végre?-szólok durván neki -míg te szunyáltál,addig mi a csomagok felét már kipakoltuk.
-Jól van na!Bele ne halj!
Erre nem is válaszolok,csak kinyújtom a nyelvem felé.Elvette a kezemben lévő bőröndöt,ami akkora volt,hogy kétszer belefértem volna simán.
-Az emeleten fordulj jobbra...az a te szobád.-világosítom fel.Nem is válaszol csak mint a málhás szamár ,cammog előre a cuccokkal.Én felkapok két csomagot,egy hátizsákot és követem. Mielött belépünk a házba,még fel kell tornáznuk magunk a ház elötti négy fokos lépcsőn. Taku simán felcaplat rajta és már süvít is az emeletre vezető lépcsőhöz.Nálam két zöld sporttáska van és egy jól telepakolt,zöld,hátizsák a hátamon.Tudom úgy nézek ki mint,egy nagyra méretezett teknős.Mikor a harmadik lépcsőfokra érek,szusszanok egyet,majd emelem a jobb lábam az utolsó lépcsőfok felé.Csakhogy félúton a hátizsák súlya bizonyult dominánsabbnak és éreztem,hogy hátradőlök.*Jajjajjajjajjaj*-sikítok magamba,de a számon egy hang se jön ki.Félúton az aszfalt felé megtart valaki.Rögtön gondolkozni kezdek,hogy ki lehetett a megmentőm.Takumi az elöbb ment fel,anya a konyhai eszközöket pakolja,apa meg a garázs állapotát vizsgálja...szóval,ha nem Tomoya a kis teknősöm fogott meg...akkor ki?Érzem,hogy szépen lassan vissza állít függőleges állappotba. Gyorsan megfordulok,hogy megnézzem,kinek kell köszönetet mondanom.A lélegzetem elakad,a szám tátva marad.Egy fiúval állok szemben.Pontszem magasságban.Gondolom ez annak köszönhető,hogy a lépcsőn állok.
-É.én...én...-nyökögök remegő hangon.A fiú sármosan mosolyog,majd mikor elkezdek nyökögni,elneveti magát.Szája szélesre húzódik,szemei bezárulnak,fehér fogai megvillannak,majd pár pillanatra lehajtja a fejét és így én csak egy szőke tincsekből összerakott fejet látok.Mélylevegőt veszek:
-Köszönöm!-mondom koreaiul.Felemeli a fejét,össze zárja a száját,ami még mindig mosolyra van húzva,nyel egyet és megszólal japánul:-Ugyan,nincs mit!
Ez a hang...rettentő mély...de...egyben olyan aranyos...elolvadok!

1.fejezet: Viszlát Osaka!


-Nao!!!készen vagy már?-üvölt fel anyám a szobám irányába.
-Egy perc!!!Csak megnézem,hogy mindent bepakoltam-e!!!-hazudok.Az ágyam szélén ülök és épp SMS-t írok.
Címzett:Yuri <3
Szöveg:Amint oda értem felhívlak.! Szeretlek <3
a zsebembe csúsztatom a telefont és lemegyek a lépcsőn,majd egyenesen az autóhoz.Látom,hogy Takumi és apa már a kocsiban ülnek.Anyám csókot nyom a homlokomra.
-Mindent bepakoltál?
-Igen.
-Tomoya?
-Az ölemben lesz.
-Ne aggódj csak egy kis időről van szó.
-Nem aggódok..
-Na mehetünk-szól apám közbe,kihajolva a vezető ülésről.Anyámmal csak bólintunk,majd beszállunk.Ő apa mellé,én hátra Takumihoz.Taku csak ül csukott szemmel és bömbölő rockot hallgat.
-Irány Szöul!-ordít lelkesen apa. Tomoyát a kis teknősömet az ölembe veszem. Kihúzom a telefonom,a zsebemből,bedugom a füllhalgatót és zenét hallgatok.Mivel hajnal van és sötét ezért becsukom a szemem és próbálok elaludni.
*Viszlát Osaka!*
Úgy kilenc óra körül van...épp most jelzett a telefonom,hogy van egy bejövő üzenetem.
Feladó:Yuri <3
Szöveg:Rendben <3 Én is Szeretlek :) <3 .
Míg olvasom mosolygok.Majd lehunyom a szemem,hogy felidézzem a régi szép emlékeket amik Yurihoz kötnek.Yurival még a gólyatáborban ismerkedtem meg és azóta legjobbarátnők vagyunk.
Elszundítottam...anyám keltett a reptéren.
-Gyere-suttogta.Apa már kipakolta a bőröndöket. Kiszálltam és vonszolni kezdtem magamat meg a csomagokat.
Mikor végre elfoglalhattam az ablak melletti helyem,rögtön lehajtom a fejem,bedugom a fülhallgatót a fülembe és aludni próbálok újra.Amikor felkelek rögtön az órámra pillantok.
-Tizenegy?-motyogok magamba.A kérdésemre nem jön válasz.Oldalra nézek. Takumi látványa tárul ismét a szemem elé.-Anyuék?-kérdezem és megrángatom a pulcsiját.Kiveszi a füléből a fülhallgatót (idáig hallom,hogy a "The Gazette-Division" megy) és kérdőn néz rám.
-Hmmm?
-Hol vannak anyuék?
Nem válaszol,csak előre bök.Felkeltek,hogy megnézzem őket.Anya a repülő prospektusát olvasgatja,apa meg alszik.
-Anya!-suttogom.
-Mi az kicsim?
-Mikor érünk már oda?
-Már csak páróra a repülővel,aztán még egy óra kocsival.
-Okok-nyugtázom és visszaülök a helyemre.Videókat kezdek nézni a telómon,annak érdekében,hogy elüssem azt a pár órát.

Naokomi Nagatsukasa
Haja:barna
Szem:sötét barna
Magasság:164 cm
Csillagjegy:oroszlán
Ismertető jegyek:Szeret Tomoyához a kis teknőséhez beszélni,remekül rajzol,állandóan énekel és zenét hallgat,van amikor rettentő önző is tud lenni.

Bang Yong Guk
Haj:fekete
Szem:barna
Magasság:180cm
Csillagjegy:Kos
Ismertető jegyek:Mindig segít bármiről legyenszó,rapperkedik,nagyon mély hangja van,szabadidejében mindig dalszövegeket gyárt és hip-hop.ot hallgat.