4.fejezet: Nem tagadom
-Mégcsak most esett le...Taku azért mondta,hogy KIS szöszi,mert...YongGuk magasabb nála.És...Taku utálja,ha nála magasabb fiúval találkozik...szóval ez most szarkazmus volt.Mondjuk most Yong a lépcső alján volt,így Taku magasabb volt nála. Ahjjj...fiúk-okítom Tomoyát. Már nagyjából kipakoltam,csak a ruháimat kell fel akasztanom. Tomoyát felvilágosítom,hogy mi történt,míg ő a kocsi ülésen várt engem.Az ajtómat kinyitom,hogy nyugodtan bejöjjön,majd anya,ne keljen kopognia.Leülök az ágy szélére és Tomoyát az ölembe rakom.
-Te...páncélos lovagom-hízelgek neki-mondjuk...nem tagadom jól nézki a kis szöszi.
Ebben a pillanatban egy hang szólít meg:-Öö...bocs a zavarás ért...-oda kapom a fejem és a mosoly az arcomra fagy. YongGuk áll az ajtómba,szája,fülig ér.
-Hozhatjuk a terráriumot a tekinek?
-I.igen...nyugodtan, -a fejem búbjáig elvörösödök- amúgy ő nem "teki",hanem Tomoya!-jegyzem meg halkan.
-Értem...-mosolyog.
Amint eltűnik,a kezeimbe temetem az arcom és ordítok magamba.*KJÁÁÁÁ!! Hogy lehetek ilyen hülye?!! Nyitott ajtónál beszélek róla,amikor jól tudom,hogy itt pakolászik!!IDIÓTA!!!*Mondjuk...az egyik felem nem igazán bánja,hogy meghallotta.
Míg végig szidom magam,addigra újra megjelenik az ajtómba.Csakhogy,most a hátát látom,mivel  tolat az asztalom felé a terráriummal.A böszme nagy terrárium másik végén Taku nyújtogatja a nyakát,figyelve,hogy YongGuk nehogy valamibe beleütközzön.
-Jójó...már csak pár lépés.-nyugtatja meg a kis szöszit.Hmm~ A szőkeségen egy fekete trikó van.Így jól látszódnak a kidolgozott bicepszei.Gyorsan elkapom a tekintetem,mert érzem,hogy megint pirulok.
Mikor anyáék is kipakoltak,anya bejött a szobámba.
-Na,látom ügyesen rendet raktál.-dicsér meg.
-Hát ja...így sötétedésre ti is végeztek.
-Jól van...mi sokkal több dolgot pakoltunk-mondja és leül az ágy szélére .
-Anya...ki ez a fiú?
-YongGuk.
-Nem úgy értem...
-Takumi egyik régi barátja.Ő segített házat találni nekünk.
Erre nem válaszolok csak hümmögök egyet.
-És most hol van?-faggatózok tovább.
-Most épp a garázsban segít apádnak.Aranyos fiú.Mondjuk hozzád idős sajnos.
Épp lélegzetet veszek ahhoz,hogy megkérdezzem,mégis hány éves,de közli,hogy vacsorát kell készítenie és ki suhan az ajtómon.