22.fejezet:Haercolj a szerelem ért.~-Semmibaj.-szólalt meg egy lány hang aztán mond még valamit koreaiul,de én ezt nem értem,ezért angolul szólalok meg.-Bocsánat,de nem értem.Japán vagyok.-Oh,értem-mondja angolul a lány-azt a mondatam,hogy máskor vigyázz jobban,ha futkosol.-nevet-de miért sírsz?-Semmi-mondom és próbálom visszafogni a könnyeim.A lány arcát még nem láttam,de a hangjából ítélve aranyos.-Kérsz zsebkendőt?Először nemet akarok mondani,de aztán észre veszem,hogy elég rendesen folyik az orrom.-Igen...-Öö...itt lakok 1 házzal odébb.Gyere!Két tincsem közül kinézek.Épp a mi házunk elött állunk.Szóval...ez a lány a szomszédom.Ennek kicsit megörülök.Megfogja a csuklóm és vonszolni kezd (ez kissé modortalan).Annyira nincs élet kedvem,hogy még szólni se akarok,hogy itt lakok.A házba érve,bevezet a nappaliba és leültet a kanapéra.-Maradj itt,mindjárt jövök!-utasít.Amíg elmegy zsepit vadászni,a kezeimmel dörzsölni kezdem a szemeim és mély levegőt veszek.-Tessék!-nyújt az orrom alá egy adag zsebkendőt.-Köszönöm!-mondom és orrtrombitázásba kezdek.A lány leül mellém és simogatni kezdi a hátam.Kis idő után megszólalok és végre ránézek a lányra:-A nevem Nagatsukasa Naokomi.Egy,kb velem egy korú lány néz vissza rám.Hosszú barna haj,nagy szemek és kedves mosoly. 

-Én Kim HeeYoon vagyok.Örülök a találkozásnak.-Én is-nyöszörgök.-Miért sírtál?-Ahh...hosszú.-YongGuk és a barátnője miatt?Ránézek felhúzott szemöldökökkel értetlenül.-Nem volt nehéz kitalálni.Én is láttam,ahogy csókoloztak.És láttam,hogy te is láttad.A zsepimre nézek és tépkedni kezdem.-Beleszerettem-suttogtam.Újra simogatni kezdi a hátam.kinéz a szembelévő ablakon.-Én meg a pandámániásba.-sóhajt halkan.-HimChan.ba?-riadok fel.-ÁÁÁ!-sikít fel-már ennyire ismered?Pedig mégcsak nem rég érkeztél!-Hát....elég rég óta ahhoz,hogy megismerjeem.-Ahh...egye,hogy milyen helyes és kedves?-Igen~-De ő az enyém!Neked ott van YongGuk oppa.-Oppa?-Igeeee.Én mindig így hívom,mert úgy szeretem,mint a bátyámat.De HimChan.nak még sose mondtam,hogy oppa...ezzel is próbáltam jelezni,hogy többet érzek iránta.*Azért jó,hogy így elárulja az érzéseit nekem...nem is ismerjük egymást.Nekem mindig az tanították,hogy legyek óvatos.Kevés barátom van.Nem bízok meg mindenkiben.De...ez a lány nagyon szimpatikus.És úgyis ki kell beszélnem magam valakinek.-Na meg a vezeték nevünk is meg eggyezik*A koreaiak 21%-ának Kim a vezeték neve.*és így ...ahhh!...még egy közös vonás.-nevet.
Nem kellett sok idő hozzá,én is kitárulkoztam elötte.Elmeséltem,hogy honnan jöttem és hogy miért.Meséltem Takuról,Yuriról és Tomoyáról.Kiderült,hogy nagyon sokban hasonlítunk.Egyszercsak meg pillantjuk YongGukot és a barátnőjét az ablakon keresztül,ahogy kézen fogva sétálnak.-Ezt akartam oda adni neki-mondom letörten és megfogom a Mogut.-Hát akkor gyerünk!-noszogat.-Mi?Dehogy!Tisztára kisírtam a szemeim...és látod,hogy elvan foglalva.-nyöszörgök.-Istenem!-fel áll-ez nem kifogás!Szereted?-Tessék?-Válaszolj!Szereted?Igen vagy nem?-....Igen...-Akkor meg?Harcolj érte!Felhúz a kanapéról és a kijárati ajtó felé kezd lökdösni.-De...de...-akadékoskodok.-Nincs semmi de!Harcolj a szerelem ért~-mondja énekelve.