24.fejezet:Ezt jól jegyezd meg!A napok gyorsan teltek.Betegnek szimuláltam magam.HeeYoon mindennap hozott Mogut.Aranyos lány.Takuval is elhitettem,hogy megvagyok fázva.Szóval már jó pár napja,csak rizst meg teát láttam a tálcámon.Mivel ma van a szülinapom ezért remélem,hogy Taku ma extra rizs adagot főzött ki.Ma véget ér a színlelés.Felöltözök rendesen (nehogy tényleg megfázzak) és lemegyek.-Jó reggelt~-köszönök Takunak,aki nem meglepő módon a kanapén fetreng és a telefonját nyomkodja.-Jó reggelt-köszön közömbösen.-....Nem szeretnél mondani valamit?!Rám néz homályos tekintettel,látszólag gondolkozik(vagy csak úgy próbál tenni).-Ja,de...ott a reggeli az asztalon-mondja és tovább játszik.Megfordulok és a konyhába megyek.Tényleg ott a reggeli...még egy köszöntő kártya sincs mellette.*Tényleg ekkora hülye lenne?!*Miután megreggeliztem,elindultam felfele a lépcsőn.-Jaj,Nao!Jut eszembe...-Igen?-vissza futok lelkesen.-Vásárolni kéne...de én nem érzem magam túl jól...biztos tőled kaptam el.-Biztos...-Szóval összeírtam egy listát,hogy mit kéne venni.YongGuk és Nana autóval bevisz a városba.*Jaj...miért félek előre?!*-Rendben...amúgy az a Nana eddig hol volt?-Hitachian...odavalósi.Mert?-Csak kérdeztem-mosolygok és felmegyek a szobámba.Becsukom az ajtómat és neki döntöm a fejem.*Anyáék már kora reggel küldtek felköszöntő e-mailt. Taku...akkora eszed van,mint egy galambnak!*Oda megyek Tomoyához és simogatni kezdem a páncélját.-Ugye Tomoya?Arról nem is beszélve,hogy nem akarok találkozni azzal a macskanővel.

~Csing-csöng~-Neee!-sóhajtok fel.Ez tuti YongGuk és Nana.Leteszem a ceruzát és a radírt.Kikapcsolom a zenét és lemegyek.A lépcső tetejéről meglátom a kis feketét,ahogy az ajtóban áll és Takuval sutyorog.Megint elfog az a bizonyos érzés.Az idő megint belassul...csak ő meg én.Szép lassan rám emeli a tekintetét.A szemembe néz.Ebben a pillanatban megcsúszik a lábam és majdnem lebukfencezek a lépcsőről.Az utolsó pillanatban megkapaszkodok a korlátban.*BASSZUS!* YongGuk ide siet és felsegít.Taku az ajtószélének dölve bámul.Olyan a felfogása,mint egy lámának.-Jól vagy?-Igen...semmi baj.Ez a lépcső egyszer ki fog nyírni.-nevetek és felállok.*Ilyen csak a mesékben van...meg a gagyi amerikai filmekben.Argh!*Elindulok kifelé a kis fekete elköszön Takutól és mellém jön.-Nos Nao?!-Igen?-Mi a helyzet?-Hát...ö...mit is mondhatnék?!*Talán azt,hogy mindeki elfelejtette a szülinapom?De ő miért is tudná?!Az egyetlen itt Taku aki tudja.*-Tetszik Szöul?-Még nem nagyon jártam a belvárosban...csak ti vittetek be egyszer,ugyebár.-Micsoda?Taku nem vitt be?-Nem hát...-Akkor majd beviszlek én!-Tessék?-Oh,tényleg!Ismerek egy isteni japán éttermet!-Öö....j.jól hangzik-mintha egy álomba csöppentem volna.-Akkor megbeszéltük-mondja és megsimogatja a hátamat.Csak egy apró gesztus de nekem sokat jelent.Ez a kis álom addig tart,míg a macskanő sikítva YongGuk nyakába nem ugrik és le nem csókolja.-Úgy hiányoztál szerelmem!-nyávogja.*Jázusom,mindjárt hányok.*YongGuk csak nevet.Elkezd magyarázni neki cicás hangon.Én nem bírom ezt a frekvenciát,szóval odébb sasszézok és beülök hátra az autóba.*Ha már az eleje ilyen tragikus,mi lesz később?!* Pár pillanattal késöbb ők is beülnek.Nana kihasználva azt,hogy nem tudok koreaiul végig locsogja az utat.Néha-néha felém gesztikulál.Kiváncsi vagyok mit mondhat.Ez a 10 perces út kész örökké valóságnak tűnt ezzel a csajjal.A boltba úgy indultunk,hogy én mentem előre,mögöttem pár lépéssel pedig YongGuk és a rajta csímpaszkodó macska.Előveszem a Taku által összeírt cetlit és a polcokat kezdem nézegetni fapofával.Kis idő után valaki megbökdösi a vállam.Nana az.-Ohh-meglepődök és körülnézek-YongGuk?-Elment halat venni!Én nem megyek vele,mert utálom a hal szagot-mondja,jó nagy fintor kíséretében.-Áhh,értem.Pedig Japán vagy,ez furcsa-nevetek erőltetetten.-Ó tényleg!Mesélj csak...honnan jöttél?-Osakából.-És miért?-A szüleim munkája miatt.-Mit dolgoznak a szüleid?-Hivatalnok szerűségek.-És mit érzel YongGuk iránt?Megtorpanok.Szemeim kikerekednek,a tenyerem izzadni kezd.Biztosan félre hallottam.-Tessék?-Jól hallottad!*Szuper...nem elég,hogy elfelejtették a  szülinapom,hogy ezzel a csajjal kell lennem...még meg is fog alázni*-Hát...én...-Bele zúgtál?-mondja flegmán és csípőre teszi a kezét.-Ő...nem!Ő olyan számomra...ő..Oppa!*Basszus!*A ráhatás kedvé ért idiótán rángatni kezdem a kezeim.-Ugyan kislány, a homlokodra van írva,hogy mit érzel. -*Akkor vajon YongGuk is tudja?*-De csak egyet mondok-folytatja,ismét macska hangon és közelebb hajol-YongGukie...az enyém!Ezt jól legyezd meg!-kiegyenesedik és csípőt rángatva elmegy.*Pff...ezt a '@%=^,ot!!* Póker arccal bedobálom a konzerveket a bevásárló kosárba és tovább állok.Néha-néha a sorok közül a kis fekete kócos tincseit bámulom.Ritkán a száját figyelem...de sose tart sokáig,mert Nana,mindig ráveti magát.Miután mindent megtaláltam,megkerestem YongGukékat.Már ők is bepakoltak,szóval úgy határoztunk,hogy végre haza megyünk,de elötte persze nemártana fizetni.A futószallagnál én álltam előre,mivel én csak konzerveket,pár csomag rizst,üdítőket és Mogut vettem.Fizetés után,megfogtam a szatyrokar és kimentem a kocsihoz.Mikor kijöttem a fotovellás ajtón,hallottam,hogy YongGuk utánam szólt...de Nana rögtön beléfolytotta a szót.Az autónak dőlve vártam őket.Mire kiértek,már sötétedni kezdett.*Ide fagyooook sálálá!*-Bocsánat a késés ért,csak Nana elfelejtett valamit-mentegetőzött Gukie.*Aha!Átlátok a szitán Nana!*Semmi baj.-mosolygok estten és beülök az autóba.
A házunk elé érve kiszállunk mind a hárman.-Segítek bevinni a szatyrokat.-mondja a kis fekete.-Oh...azt megköszönném.Egy lámpa se ég...Az ajtónk nyitva.Kinyitom és felrdítok.-Taku!Emeld meg a hátsód és segíts!A falat végig tapicskolva,megtalálom a villanykapcsolót és feloltom a csillárt.-MEGLEPETÉS!-ordítva előugrik Taku és HimChan a dívány mögül.