34.fejezet: Egy aranyos dorama
Hét nap telt el a szülinapom óta.Kereken egy hete nem láttam YongGukot.Bezzeg HimChan...szinte minden nap átjön és kitalál valamit.Olyan mintha hirtelen újra nyomulna.
Tegnap este a tévében egy aranyos dorama ment.Egy szerelmes párról szólt,akik szeretik egymást,de nem merik bevallani a másiknak.Vicces félreértésekkel és kellemetlen helyzetekkel volt tele tűzdelve.A vée az lett,hogy a lány megunta ezeket és kerek-perec kimondta az érzéseit a fiúnak.Én is ezt tenném már legszivesebben.De tudom,hogy engem nem csólokna meg YongGuk,mert neki ott van Nana és biztos szereti.Szerintem a macskanő parancsolt rá a buli után,hogy kerüljün engem.Szóval a doramát nézve elhatároztam,hogy felkeresem a kis szöszimet.Nem-nem vallok szerelmet azért...csak megkérdezem,hogy...akkor most mi van?! Meg a másik dolog az,hogy...nem hiszem,hogy ez szerelem.Vagyis..Ahh...lényegtelen.Nem változtat a dolgokon.Még én magam se vagyok tisztában az érzéseimmel.

Felkapom a pulóverem és lemegyek.HimChan már a kanapén ül Takuval.Megpillant és felugrik.
-Nao!-mondja vidáman,kezeit ölelésre tárja és közelít.
Nem mondok semmit,én is kitárom karjaim és megöleljük egymást.Puha pulcsijába mélyed az arcom.Olyan jó érzés...Mikor elenged,rámosolygok,majd kimegyek a konyhába.Ő követ.Kinyitom a hűtőt és kiveszek egy üveg Mogut.
-Még mindig rengeteg van.-állapítja meg nevetve.Erre sem mondok semmit,csak kuncogok egyet.Neki dőlök a putnak és inni kezdek az üvegből.
-Na és ma hova megyünk?Egy séta a parkban?Esetleg egy kávé?
-Hmm...mi lenne ha ma inkább átmennénk hozzátok?-kérdezem két korty között.Egy kis hatásszünet után megszólal.
-De...minek?
-Mert olyan rég voltam ott.Na meg YongGukot is olyan rég láttam.És a mangagyűjteményed is szivesen megnézném.
-...Rendben.
Nyelek egy nagyot és felé nyújtom az üveget.
-Kérsz?
-Nem,köszönöm.
-Elsőnek én indulok meg,az ajtó felé,majd kilépve a lakásajtón becsukja mögöttünk.A kert kaouhoz érve hideg szél csapja meg az arcunkat.Erre kellemetlenül nyögök egyet.
-Fázol?
-Hát így ősz közepén..
-Oda adnám a pulcsim,de már van rajtad,meg mindjárt átérünk.Szóval-mondja és átkarol-bírd ki addig.
Megintcsak nem szólalok meg csak összehúzom magam.

 33. fejezet: Csak úgy csattant-Szia!-Szia. Boldog születés napot életem!-mondja Yuri aranyos hangon a telefonba.-Köszönöm szépen.-Megérkezett már az ajándékom?-Tessék?Öö...nem.-Francba.Akkor most nem lesz meglepetés.-De...honnan tudod a postacímünk?-Anyukádtól elkértem előre.-Oooh. Egyelek meg.-Ugyan.Na és mizujs a fiúkkal? Hogy is hívják őket? H....valami "H" betűs.Várj ne segíts!Ömm...Chan! H....Chan....HerChan?-kérdezi nevetve.Én is röhögésben török ki.-Jézusom de hülye vagy. HIMChan!-Ja,igen,az.-nevet-meg...YoGurul?-YOGURUL?-röhögök és szemeim összeszorítom-YongGuk!!!-Naaa! Közel voltam hozzá.-Te jó ég....nagyon kész vagy.-Na lökjed...mik történtek?-Hát semmi jó- veszem komolyra a hangom és elmesélem neki a napokban történt eseményeket.Csendben hallgat végig.Néha csak hümmög egyet-egyet.Amikor ahhoz a részhez érek,hogy megütöttem Nanát...teljesen belelkesedik.-Adtál a pofájának mi?-Mi az hogy?!Csak úgy csattant.-nem csalódtam benned.-Hmm...ja és utána meg HimChan...Elmondom neki a történteket és hogy mennyire ledöbbentem.-Yuri....most ezek után mit kezdjek vele?-Ezt most így én sem tudom hova tenni...-Ahhhj-sóhajtok gondterhelten- és Torával mi a helyzet?-.....szakítottam vele.-Úristen! Miért? Hisz úgy összeilletettek.-Már nem volt olyan mint rég...-Megváltozott?-Hát...ezt így nem mondanám-Akkor nem értelek...-Te nem értesz engem? Én nem értelek téged...-Most...miért?-Yoichi...-Ezt te nem is értheted.-Persze,mert mindig én vagyok a hülye aki sose érthet semmit.-Én nem ezt mondtam!-De mindig ez van...na jó mindegy.Most mennem kell.-Rendben szia.-Hali.Rögtön letette.Ismerem ezt a hangnemét,be van sértődve.De elegem van.Mindig Yoichivel piszkál.Nem érti,hogy miért szakítottam vele,meg,hogy hogy lehettem képes rá azok után,amiken keresztül mentünk és amiket tett értem.Mindenki meghülyült?!

32.fejezet: Mogu minden mennyiségben!
-Most mond meg nekem...ezek után,te mit tennél?-kérdezem Tomoyát. Pizsmában ülök a földön,az ágyam szélének dőlve.Épp Tomoyát legeltetem a szőnyegemen.
-Ahhh tudom! Behúzódnál a kis páncélodba mi?!-kuncogok és ujjbegyeimmel végig simítom kemény szarulemezét- De ez nem megoldás.Volt egy idő,amikor és is ezt tettem....de ez nem helyes.A páncél a gonosz emberek ellen van és még akkor is ritkán szabad használni.Küzdeni kell! Érted?!-kérdezem és magam elé tartom. *Tényleg nem értem HimChant...megakar csókolni,aztán egy másik lánnyal találom...most meg szeret?! Ne nézzen már hülyének.Ezt nem gondolhatta komolyan...ugye?! Lehet,hogy csak így akarta elkerülni azt,hogy elkezdjek hisztizni.De ...az a tekintet...és ....Awh! Én nem ilyen hazudósnak ismertem meg.Utána meg ott van YonGuk is.Csomó olyan pillanat volt amikor úgy gondoltam,hogy "Juj...lehet,hogy tetszek neki?" De aztán megcáfolta ezeket.Például amikor azt mondta apáék előtt,hogy szép vagyok.Az is milyen jól esett....Meg...egyszer átjött Takuval játszani az xboxon. Én a konyhában ültem és rajzolgattam.Pont rájuk láttam onnan.Csomószor arra lettem figyelmes,hogy engem néz,amíg betölt a játék.Meg mikor Takuhoz beszélt és oldalra fordult,akkor is. Jó párszor összepillantottunk. Persze a szívem már majd kiugrott a helyéről.Aztán mondtam,hogy én is jövök játszani,csak felviszem a cuccaim a szobába.Mire lejöttem ő már elment. Pedig ha tényleg tetszenék neki,akkor maradt volna,miattam. Na meg most is...azt hittem,hogy elolvadok a táncparketten ehhez képest a macskanő oldalára áll.Nem értem a fiúkat.Olyan kiszámíthatatlanok! És hülyék! Szerintem néha ő maguk sem tudják,hogy mit is akarnak pontosan.
Újra könnyen szöktek a szemeimbe. De nem engedhetem ki őket.Most még nem...erős leszek!
Biztos a sok sírás miatt szomjaztam meg most is.
Tomoyát visszarakom a terráriumába.Kicsit meglocsolom a hátát,majd elindulok a konyhába.Taku a szobájában van már.Lecaplatok a sötét lépcsőn.Nagy meglepetésemre...rend van.Meg se látszik,hogy itt buli volt.Egy dolog sincs összetörve,kiborulva,fellökve.Ez felér egy kissebb csodával. Ahogy lépek,valami megroppan a papucsom alatt.Felemelem a lábam és lepillantok.Egy ropi darab....vagyis...mostmár összemorzsolt ropi maradék. Tovább megyek a konyhába.A padló tele van puffancsokkal,gumi macikkal és egyéb felismerhetetlen rágcsákkal. *Ennyit a rendről..* Kikerülve a maradékokat,átvágok a konyhán. A hűtőhöz érve,teljes testsúllyomat bele adva tépem meg a hűtőajtót.Ahogy kinyílik,szemem kikerekedik és eláll a lélegzetem.Az egész hűtő Moguval van tele rakva.Szóhoz se jutok.Csak nyitott szájjal állok és azt se tudom,hogy hova kapjam a tekintetem.Az agyamnak ez túl sok információ.

-Takumiiiiiiiiii!-sikítom el magam.
Hallom,hogy Taku kipattan az ágyból,kinyitja az ajtaját és lesiet a lépcsőn.
-Mi az?-kérdezi ijedten.
-E.e.ez meg mi?
-Huhh...azt hittem megint leestél a lépcsőről.
-Ezt meg honnan tudtad?-nézek rá.
-HimChan mesélte,hogy megtalálta a véres pólód és a vércseppeket a lépcsőn.
-Hmm...
-Ez amúgy YongGuk ajándéka-mutat a hűtőre.
-De...ez...ez kész vagyon!És minden ízben van.-mondom és kiveszek egy epreset.
-Hát...most egy idejig nem kell neked venni-mondja és rám kacsint,majd elindul vissza a szobájába.
*Ezt mindenféleképpen meg kell köszönnöm neki.De...mi van ha,most haragszik rám? Azért,mégiscsak arcon vágtam a barátnőjét. Mondjuk ez nem ellene szólt...remélem ő is tudja ezt.* Rápillantok az órára. *Most talán még Yurival is tudok beszélni.*

31.fejezet:Ölelés
Kínos csend.Szinte tapintható a feszültség.Most mit kéne reagálnom?!Üssem meg őt is?! Neeem...vágjak valami flegma szöveget a képébe?!Lökjem le a lépcsőn?!Vagy csak menjek el mellette szó nélkül?!Dehogyis! Ezt nem hagyhatom ennyiben.Tekintetem újra ráemelem.Ajkaimat szóra tátom,mély levegőt veszek. *Na majd most kapsz!* Mielőtt hang jönne ki a torkomon,ledobja a földre a pólót és megölel.Ez nem is ölelés...ez szorítás.Érzem,ahogy még a karjai is beleremegnek.A mérgem elszáll és helyére valami leírhatatlan jó érzés lép.Egyszerűen csak olyan jól esik.
-Kérlek,ne haragudj-suttogja-annyira szeretlek.
Megdöbbenek.Görcsösen veszek levegőt.Szemeim könnyel telnek meg.Én is átkarolom és magamhoz szorítom.Mellkasom az övéhez simul.Érzem a heves színdobogását.A könnyek végig gördülnek arcomon. Úgy tűnik,hogy ez egy ilyen síros nap.Arcomat eltemetem a karom és a válla között.Mély levegőket veszek,így ez a tipikus HimChan illat járja át a tüdőm minden négyzet centiméterét.Annyira jó~
Hosszú idő után elengedjük egymást.Mélyen a szemébe nézek.Ő csak rám mosolyog és letörli az utat amit a könnycseppek hagytak maguk után az arcomon.
-De akkor miért?És mi óta?És hogyan?-a fejemben ezernyi kérdés pörög és mindenre most akarok választ kapni.
-Shhh-mutató ujjával megállítja az ajkaim-Ez egy hosszú és fárasztó nap volt.Pihenj le.Majd holnap beszélünk.-hajam mögé nyúl,megfogja gyengéden a tarkóm és puszit nyom a homlokomra.Felveszi a ledobott pólót és elmegy mellettem.Még mindig nem fogtam fel a történteket.Azt se tudom,hogy ezt most hova rakjam.*Lehet,hogy igaza van...inkább lefekszek.*

30.fejezet:Kívánj valamit!
Hazafelé sétálva csend van.Ez nem csoda,mivel a játszótéren már kibeszéltem magam.
-Mond...mit gondolsz a csillagokról?-szólal meg kislányosan HeeYoon. Rápillantok,majd az égre.
-Gyönyörű.-mondom halkan.Egy szem felhő sincs az égen,csak az élesen csillogó csillagok.
-Szerintem is.-suttogja. Kicsit megállunk és csak felfele bámulunk.
-Oda nézz!Gyorsan kívánj valamit!-mondja lelkesen.Egy hulló csillag volt.Lehunyom a szemem és gondolkodás nélkül kívánok egyet.
-Na mit kívántál?
-Nem mondom el,mert akkor nem fog teljesülni.-mondom és kinyújtom a nyelvem felé.
-Jól van...mondjuk sejtem,hogy mit kívántál...
-Én is ,hogy te mit.-mondom és rá kacsintok.*Szerintem valami  olyasmit,hogy HimChannal összejöjjön.Hát...drukkolok!*
A ház elé érve megint megállunk.Sóhajtok egy nagyot.Már csend van bent.Csak az alsó szinten égnek a villanyok.Néha-néha üveg csörömpölés és szencségelés hangzik el.Gondolom Taku pakolgat.
-Na?Készem állsz?-kérdezi HeeYoon és megsimogatja a hátam.
-Szerinted YongGukék még itt vannak?
-Nem hiszem...szerintem haza kíséri Nanát.
-Hát akkor...-mondom és megindulok a ház felé.De hirtelen meghallom,hogy valakik felnevetnek.
-Még valaki van odabent .HeeYoon én ezt nem akarom!Majd alszom az egyik padon,csak hozd ki a takaróm.
-Jaj ne hülyéskedj!Miből gondolod,hogy YongGuk az?Lehet,hogy csak az egyik ismeretlen fiú a sok közül.Ne parázz már!
Szó mi szó...eléggé pánikolós vagyok. Én ezt egy rossz szokásnak tudom le.Veszek pár mély levegőt ismét és kiegyenesedek. HeeYoon az ajtóhoz lép,megfogja a kilincset és kérdőn néz rám.
*Oké meg van a terv.Bemegyek, elordítom magam,hogy "Itthon vagyok!!",felmegyek a lépcsőn (óvatosan,de gyorsan) és bezárkózom...de mi lesz HeeYoonal?Hmmm....majd legfeljebb beengedem,ha beakar jönni..
Nem szólok semmit,csak bólintok és kinyitja az ajtót előttem. Az idő megint belassul.*Felkészülni,vigyázz,kész...FIGHTING!* Nagyokat lépve elindulok.
-Itthon vagyok!!! *Pipa* Fellépek a lépcsőre és kettesével lépkedni kezdek,de csak óvatosan! *Pipa* A lépcső felénél megpillantok egy fiú testet,akinél a véres pólóm van.
-Jaj Taku én...-*Várjunk...neee....mi van,ha a kis fekete áll elöttem és nem Taku...ne ne ne ne!* Szép lassan felemelem a tekintetem.A látvány...YonGuknál is rosszabb.
-HimChan?!