31.fejezet:Ölelés
Kínos csend.Szinte tapintható a feszültség.Most mit kéne reagálnom?!Üssem meg őt is?! Neeem...vágjak valami flegma szöveget a képébe?!Lökjem le a lépcsőn?!Vagy csak menjek el mellette szó nélkül?!Dehogyis! Ezt nem hagyhatom ennyiben.Tekintetem újra ráemelem.Ajkaimat szóra tátom,mély levegőt veszek. *Na majd most kapsz!* Mielőtt hang jönne ki a torkomon,ledobja a földre a pólót és megölel.Ez nem is ölelés...ez szorítás.Érzem,ahogy még a karjai is beleremegnek.A mérgem elszáll és helyére valami leírhatatlan jó érzés lép.Egyszerűen csak olyan jól esik.
-Kérlek,ne haragudj-suttogja-annyira szeretlek.
Megdöbbenek.Görcsösen veszek levegőt.Szemeim könnyel telnek meg.Én is átkarolom és magamhoz szorítom.Mellkasom az övéhez simul.Érzem a heves színdobogását.A könnyek végig gördülnek arcomon. Úgy tűnik,hogy ez egy ilyen síros nap.Arcomat eltemetem a karom és a válla között.Mély levegőket veszek,így ez a tipikus HimChan illat járja át a tüdőm minden négyzet centiméterét.Annyira jó~
Hosszú idő után elengedjük egymást.Mélyen a szemébe nézek.Ő csak rám mosolyog és letörli az utat amit a könnycseppek hagytak maguk után az arcomon.
-De akkor miért?És mi óta?És hogyan?-a fejemben ezernyi kérdés pörög és mindenre most akarok választ kapni.
-Shhh-mutató ujjával megállítja az ajkaim-Ez egy hosszú és fárasztó nap volt.Pihenj le.Majd holnap beszélünk.-hajam mögé nyúl,megfogja gyengéden a tarkóm és puszit nyom a homlokomra.Felveszi a ledobott pólót és elmegy mellettem.Még mindig nem fogtam fel a történteket.Azt se tudom,hogy ezt most hova rakjam.*Lehet,hogy igaza van...inkább lefekszek.*