33. fejezet: Csak úgy csattant-Szia!-Szia. Boldog születés napot életem!-mondja Yuri aranyos hangon a telefonba.-Köszönöm szépen.-Megérkezett már az ajándékom?-Tessék?Öö...nem.-Francba.Akkor most nem lesz meglepetés.-De...honnan tudod a postacímünk?-Anyukádtól elkértem előre.-Oooh. Egyelek meg.-Ugyan.Na és mizujs a fiúkkal? Hogy is hívják őket? H....valami "H" betűs.Várj ne segíts!Ömm...Chan! H....Chan....HerChan?-kérdezi nevetve.Én is röhögésben török ki.-Jézusom de hülye vagy. HIMChan!-Ja,igen,az.-nevet-meg...YoGurul?-YOGURUL?-röhögök és szemeim összeszorítom-YongGuk!!!-Naaa! Közel voltam hozzá.-Te jó ég....nagyon kész vagy.-Na lökjed...mik történtek?-Hát semmi jó- veszem komolyra a hangom és elmesélem neki a napokban történt eseményeket.Csendben hallgat végig.Néha csak hümmög egyet-egyet.Amikor ahhoz a részhez érek,hogy megütöttem Nanát...teljesen belelkesedik.-Adtál a pofájának mi?-Mi az hogy?!Csak úgy csattant.-nem csalódtam benned.-Hmm...ja és utána meg HimChan...Elmondom neki a történteket és hogy mennyire ledöbbentem.-Yuri....most ezek után mit kezdjek vele?-Ezt most így én sem tudom hova tenni...-Ahhhj-sóhajtok gondterhelten- és Torával mi a helyzet?-.....szakítottam vele.-Úristen! Miért? Hisz úgy összeilletettek.-Már nem volt olyan mint rég...-Megváltozott?-Hát...ezt így nem mondanám-Akkor nem értelek...-Te nem értesz engem? Én nem értelek téged...-Most...miért?-Yoichi...-Ezt te nem is értheted.-Persze,mert mindig én vagyok a hülye aki sose érthet semmit.-Én nem ezt mondtam!-De mindig ez van...na jó mindegy.Most mennem kell.-Rendben szia.-Hali.Rögtön letette.Ismerem ezt a hangnemét,be van sértődve.De elegem van.Mindig Yoichivel piszkál.Nem érti,hogy miért szakítottam vele,meg,hogy hogy lehettem képes rá azok után,amiken keresztül mentünk és amiket tett értem.Mindenki meghülyült?!