37.fejezet: Mennem kell
-Ez Nana lesz...lemegyek és elintézem.Maradj itt és ne mozdulj jó?
Nem mondok semmit,csak sűrűn bólogatok.Kimegy.Kiterülten a plafont kezdem bámulni.*Most mi ez? Össze jöttünk? Vagy csak "barátság extrákkal"? Én...olyat nem akarok...Egy komoly kapcsolatra van szükségem,nem holmi játszadozásra.*Felülök.*Na meg ott van a multkori eset...a szülinapomon,a szobámban egy másik lánnyal.Biztos azt a csajt akarta felszedni...csak mivel megzavartam,nem sikerült.Ezért most itt vagyok én "B" tervnek.Jól van HimChan,tudod,hogy kivel szórakozz!* Újra ajtó csapódás hallatszik.A lépcsőn toppanások hallatszanak,ritmikusan,nagy szünetekkel.Ebből arra következtetek,hogy kettessével veszi a lépcsőfokokat.Gyorsan felállok és kinyitom az ajtót.Pont akkorra ér fel a lépcsőtetejére.
-Mi baj?-kérdezi csodálkozva.
-Mennem kell.-mondom és elmegyek mellette.
-Megbántottalak?
Megállok és szép lassan visszanézek rá.
-Nem felejtettem el ám a múltkori esetet.
-Micsodát?
-A szülinapomon....a szobámban...azzal a lánnyal.
-Jaj Nao!-mondja és az irányomba lép.
-Neee Nao-zz itt nekem!Nem érdekel a kifogásod!-míg fortyogok,elindulok az ajtó irányába.A kezemet már a kilincsre rakom,mikor hátulról megmarkolja a felkarom.Egy erős mozdulattal megfordít a tengelyem körül és az ajtóhoz vág.Még a fejem is koppan egy kicsit. Két kezét a fejem magasságában helyezi el az ajtón és megtámaszkodik.
-Elárulom neked,hogy részeg voltam és összekevertelek azzal a lánnyal!Felbotorkáltam a szobádhoz és bent találtam azt a lányt.Sötét volt.Azt hittem ,hogy te vagy az...-Még a lélegzetem is eláll.Most...tényleg ez lenne az igazság?Mondjuk hihető...-Aztán jöttél te és én meg majd elsüllyedtem szégyenemben-mondja és lesüti a tekintetét.Szája lebiggyed-Annyira sajnálom Nao.Tudom,hogy mindent elcsesztem-mintha egy nyalókájától megfosztott 5 éves kis fiú állna elöttem-de...nem dikert.Olyan hülye vagyok.Semmi se úgy alakult úgy,ahogy szerettem volna.Én tényleg,őszintén sajnálom.Ne haragudj,kérlek.
Kezeimmel közre fogom arcát.Felnéz rám.
-Eleget hallottam.-suttogom és megcsókolom.Kezeit derekamra teszi én meg átölelem a nyakánál.


-Mit tettem?!-kérdezem költőien magamtól.Még mindig a történtek hatása alatt állok.Épp haza sétálok.A csók után tettem egy kört a házak körül és most így ebédidőre haza felé vettem az irányt.
*Jó...tudom,hogy túl sokat aggódok.Áh...nem érdekel.HimChan veszett jó pasi és...járunk?!Szerintem...igen!Hisz azt mondta,hogy szeret.*
-Szereeet!-ordítom az égnek.
-Ki szeret?-a kérdés a hátam mögül jön.
Megfordulok.Egy lány az,nem is akárki ,HeeYoon!
-Öhm..-*basszus...ő még mindig teljesen bele van esve HimChanba.Nem mondhatom el neki!Teljesen össze zuhanna és megutálna.Megeggyeztünk,hogy övé HimChan,enyém YongGuk.De...YongGuknak ott van Nana...jó...tudom,hogy nem fog örökké tartani a kapcsolatuk,de kitudja...mi van ha még évekig együtt lesznek? Nem fogok várni az örökkévalóságig ,mikor itt van nekem HimChan...aki szeret.Ennél több nem is kell.*-Hát...Tomoya!-HeeYoon nem mond semmit csak iszonyat hülyén néz rám,ezért témát váltok-Éééééés te mi járatban?-kérdezem és együtt megyünk tovább az úton.
-Taku áthívott hozzátok ebédre.
-TÉNYLEG?-ordítom meglepetten.
-Igen...de mi ezen a meglepő?
-Taku...csak akkor hív át magához valakit,ha akar tőle valamit...-amint kimondom ezt éppen akkor pillantjuk meg az emlegetett szamarat,ahogy rohan felénk.Simán elfut mellettünk.
-HOVA-HOVA?-ordítok utána.Taku megfordul és hátra felé fut,úgy válaszol.
-Mivel a hűtő tele van a Moguddal,ezért a kaját YongGukhoz és HimChanhoz vizzük.
-Várj megyek veled!-mondja HeeYoon és utána fut.