38.fejezet: Undorító...-Biztos arra számított,hogy én nem jövök haza ebédre és akkor majd ő kettesben megebédel HeeYoonnal.Meg kitudja...mondjuk most HeeYoon,HimChan ért van oda.Szóval hiába próbálkozott volna.-Naooo! Gyere,kész az ebéd.-hív HeeYoon a konyhából.Tomoyát visszarakom a helyére és lemegyek.Ők már az asztalnál ülnek.Taku egy picit durcás,gondolom azért,mert beleavatkoztam a tervébe.Ja meg a másik...kis hülye biztos azt hiszi,hogy HeeYoon miatta ment át YongGukékhoz a kajáért.Pedig HimChan miatt ment és a mosolygásából ítélve össze is futottak vele.Ez a tipikus letörölhetetlen mosoly.Mikor nem tudsz semmi másra rendesen oda figyelni,mert csak ő jár a fejedben.Mikor minden kis gesztusát hatalmas dolognak fogod fel.Nem tudsz betelni a jelenlétével sem.Annyira vágysz az ölelésére és a csókjára,hogy az hihetetlen.Mikor azt mondod,hogy ilyet még senkinél sem éreztél.Pontosan tudom,hogy ez milyen.Most ezt a mosolyt látva...még inkább nem akarom elmondani neki.De...nem járhatok HimChannal titokban.Legalábbis ajánlom,hogy ő is felakarja vállalni,mertha nem...akkor nem is szeret.-Hahó!-hallom Taku hangját.Felé nézek.-Igen?-Most kérdezem harmadszorra...oda adnád a szóját?-Bocsánat-mondom és közben odanyújtom neki.-Megint álmodozol mi?!-Nem szabad?-Dehogynem,csak ne a közelemben ,mert idegesít...-Ennyire elakarsz távolítani innen?Ennyire a drága HeeYoonnal akarsz lenni?-És ha igen?-Úgysem  fogod tudni,megfektetni.HeeYoon hirtelen elkezd köhögni,biztos félre nyelt.A pohár ért  nyúl és nagy kortyokban nyeli a vizet.Én higgadtan folytatom az étkezést.Taku meg...Taku szó szerint lefagyott.Meg se tud moccanni annyira meglepődött.-T.t.tessék?-nyökög.-Jól hallottad-mondom hidegen.Nagy hatásszünet után tud csak megszólalni ismét.-Hogy kép..-Mégis mire számítottál?!-vágok közbe-Azt hiszed,hogy 5 mondatnyi beszélgetés után és egy ebéd után,majd az lesz amit te szeretnél?HeeYoon nem olyan buta liba,mint az előző barátnőid.Meg neki,amúgyis HimChan jön be...ha valakivel le kéne feküdnie,akkor az ő lenne és nem te!-Naokomi!!!-ordítja el magát HeeYoon felpattan és közben az asztalra csap-Hogy lehetsz ennyire modortalan?!-tekintetét rám szegezi és könnyes szemekkel folytatja-azt hittem,hogy barátok vagyunk...szégyeld magad!-mondja és kiviharzik,nem csak a helységből,hanem a házból is.Takumi köpni-nyelni nem tud.Csak pislog a nagy szemeivel értetlenül.Én csak a rizses tálat bámulom....szért nem megyek még el,mert biztosra veszem,hogy még Taku is mondani akar valami mélyre hatót.*Na...mi lesz már?!Találj ki valamit aztán hagy egyek tovább.*Szép lassan fel áll a helyéről.Benyúl a zsebébe,kihúz valami dolgot és ledobja elém.Két ajándék dobozka.-Az egyik tőlem,a másik Yuritól.Egyszerre akartam,oda adni mindkettőt...Boldog születés napot Naokomi-mondja és szép lassan elmegy.Lenézek az ajándékokra és könnyek fakadnak ki a szemeimből.Értük nyúlok és kibontom őket."Yuritól sok szeretettel."A dobozban egy kicsi fültágító csiga van és alatta egy kis levél,rajta egy nagy szívvel."Kedves Naooo!~Tudod,hogy mennyire tiltakoztam az ellen,hogy fültágítód legyen.De rájöttem,hogy nem anyáskodhatok feletted állandóan.Na meg tényleg jól állna neked.Tudom,hogy nem tetszik a nagy ,ezért egy pici csigát vettem.Azért zöld színű,mert tudom,hogy ez a kedvenced.És ha jól emlékszem pont ezért a darab ért olvadoztál a kirakat előtt.Használd egészséggel és csak óvatosan te kis lázadó.Nagyon szeretlek!"-Yuri-suttogom nyöszörögve.Az ajándékot és a levelet vissza rakom.Most Taku ajándékát csomagolom ki.A dobozka masnival van összekötve.Imádom a masnikat...Az ajándékom,egy kitűző..."I <3 K-POP" felirattal...Hihetetlen...azt hittem,hogy Taku sose figyel rám és nem is ismer.Erre most ez...imádom a masnikat,gyűjtöm a kitűzőket és a K-POP a mindenem.Még mindig sírok.Mindent oldalra tolok és a fejemet leteszem az asztalra.*Hogy lehetek ilyen önző,undorító és tapintatlan?!Utálom magam...UTÁOM!* Arcizmaimat görcsösen húzom össze és zokogok.