40.fejezet: Nézz rám!
Hajnal van.Még mindig világítanak az utcai lámpa testek.Karjaimat összefonom és a járdáról nézem,ahogy HimChan az autóba pakolja a csomagjait.Becsapja a csomagtartót és elém áll.Karjaival körbe fogja a derekamat és összetámasztjuk a fejünk.
-Épphogy megkaptalak,de te már el is mész.-mondom csendesen.
-Tudom...nekem is rossz,hidd el.
Megölelem.Valamiért nagyon aggódok érte...félek,hogy valami baj történik út közben.Olyan hosszú az út odáig,bármi megtörténhet.Ezért...úgy ölelem magamhoz,mintha ez lenne az utolsó ...éééés "utolsó ölelkezéshez" ,"utolsó  csók" is illik,nemde?!
Lassan felemelem a fejem és nyújtózok a szája irányába.Természetesen rögtön kapcsol és megcsókol.Annyira de annyira félek,hogy elvesztem és még el se ment,de már most megsajdul a szívem,hogy nem látom egy jó darabig.Megbeszéltük,hogy mindennap felfog hívni,de az nem ugyan olyan.
A csók után csak nézzük egymást mosolyogva.Oldalra néz és meglepett arcot vág.Oda kapom a fejem és is.*Úristen* HeeYoon áll,tőlünk kb 10 méterre egy csomaggal.HimChannal elengedjük egymást.
-Szia HeeYoon,hát te?
-Jó reggelt...hoztam neked útra valót.-angyali mosollyal az arcán nyújtja át a csomagot neki.
-Óóó de kedves vagy.Köszönöm-mondja és berakja a sok csomag közé (ami nem valami illedelmes dolog tőle).Míg pakolászik,addig én HeeYoon arcát kémlelem.Szomoróságot,dühöt vagy ehhez hasonló érzelmet keresek.Hogy miért?! Mert tudom jól,hogy halálosan bele van esve HimChanba.*Te jó ég....most nagyon utálhat engem.Hisz tudtam jól,hogy szereti,de...nem én vetettem rá magam!Nem....nem ln vagyok a hibás.Na meg..ember legyen a talpán,aki vissza utasítaná HimChant!*
-Itt a búcsú ideje-mondja és...ad két puszit nekem is és HeeYoonnak is.*Ez meg most mi volt??!Puszi?Hisz az előbb még itt...most meg....mintha csak barátok lennénk?!*HeeYoonal a járda széléről nézzünk végig,ahogy beül az autóba és elhajt.
Kínos csend.*Most mi legyen?Menjek el szó nélkül?Vagy hozzam fel a témát? Nem....maaajd....majd kialakul.Meghívom reggelire!Vagyis bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért ...amit Takuval és vele műveltem. Ahhh de gáz vagyok!*
-Nos HeeYoon...lenne kedved
-Utállak-vág közbe.Megtorpanok...ilyennek még sose láttam.Most ...mi lesz?!-Tudtad....tudtad jól ,hogy szeretem és mégis...mégis mit tettél?-felém fordul-letámadtad mi?!Le is feküdtetek ugye?!-ahogy ezt kimondja,szemeiből könnyek csordulnak ki-először Takumi előtt szégyenítesz meg,most meg HimChant csapod le a kezemről?!
-Mi?Nem!Dehogy!Félre értesz!
-Peeersze,tudom "ez nem az aminek látszik!" UGYE?!-ordítja és meglök.
-Legalább hallgass már végig!!!
-Nem érdekel a kifogásod és a hazugság!-még durvábban lök meg.
Egy pillanatra elvesztem az egyensúlyom,de gyorsan visszanyerem és lendületből visszalököm.
-Te teljesen hülye vagy? Most miért kell rögtön erőszakoskodnod?!
-Nézz rám!!!-ordítja-Nézz rám és mond a szemembe!-megszorítja a felkarjaim és erősen rángatni kezd-Végig ez volt a célod ugye?!Tudom te kis ringyó!Mond meg!
Szemeimet összeszorítóm és próbálok ellenállni kisebb-nagyobb sikerrel.Alapból HeeYoon az erősebb testfelépítésű és...én amúgy is gyenge vagyok.Néha még az is kihívás,hogy két fa evőpálcikát elválasszak egymástól.
-HEEYOON!-hallom,hogy valaki ordít.