Ahogy kiszabadulok HeeYoon kezei közül,a földre rogyok.
-Mit csinálsz?! Megőrültél?!Nyugodj már le!-hallom ismét az idegen hangot.Egy lány fogja le HeeYoont hátulról.*Várjunk csak....hisz ő HeeYoon nővére!Már párszor találkoztunk,mikor átmentem hozzájuk.Ahj...hogy is hívják....MinRi!Tiszta aranyos ez a n...*
-Eressz el!!
-Nem! Nyugodj le!
-Ezt te nem érted! Hátba támadt!Lecsapta a kezemről!Kijátszott....Ez....ez egy...-kezd lecsillapodni,már nem rángatózik-szörnyeteg...kihasznált-sírni kezd...ő is lerogy a földre....MinRi szép lassan elengedi-áruló...hazug....-kezeivel eltakarja,az arcát és zokogni kezd.Csak most fogom fel igazán,hogy mekkora fájdalmat okoztam neki....meghasad a szívem,ahogy látom,hogy mennyire összetört.Ő mindig is vidám,jókedvű,beszédes,hiperaktív lány volt...és most ahogy látom...én is sírni kezdek.
-Hee...HeeYoon-suttogom.
-HALLGASS!-felkapja a fejét és vörösre sírt szemeivel rám néz.A tekintete lelkemig hatol..-Többé látni sem akarlak!-feláll és elrohan...de nem a házukba...tovább fut.
Magam elé bámulok.MinRi odajön mellém,legugol és megérinti a vállam.
-Jól vagy?
-Persze
-Nézd...nem tudom,hogy mi történt...nem tartozik rám.De tudnod kell HeeYoonról,hogy...ha nagyon dühbe gurul ,akkor elveszti az eszét és sok hülyeséget csinálhat ilyen állapotban.
-Ahh...értem.Köszönöm,hogy megmentettél...te vagy az én hősöm-mosolygok rá.
-Ugyan,nem tesz semmit.De...most ha nem haragszol,megyek és előkerítem.
-Rendben.Menj csak én még elüldögélek itt egy kicsit...sok sikert.
-Köszönöm és vigyázz magadra.-mondja és elindul sietve abba az irányba,amerre HeeYoon futott.
Este 11 fele járhat az idő.Ez az egész nap,nagyon vacak volt.Miután fájószívvel elbúcsúztam a drága HimChanomtól...megrángatott HeeYoon és szerintem egy életre megutált.Utána délelőtt rajzolgattam és elfogyott a rotring hegyem...Aztán ebédnél egymáshoz se szóltunk Takuval...bocsánatot akartam kérni,meg megköszönni az ajándékot...de...meg se tudtam szólalni.Nagyon kellemetlen....aztán délután tanultam.Zenét hallgattam és tönkre ment a fülhallgatóm. Később elővettem a Yuritól kapott fülltágítót és észrevettem,hogy rendesen meg van repedve (gondolom a postai út miatt sérült meg így)...szóval elraktam a fiókomba.Ja,meg átmentem YongGukhoz,hogy betudna-e vinni a városba,hogy vásároljak...erre a macskanő nyitott ajtót és közölte,hogy nincs itthon...persze YongGuk ezt hallva,rögtön az ajtóhoz sietett....de nem zavartam tovább őket...majd holnap is átugrok.Most HimChannal smsezek és elsírom neki ezt a pocsék napot,miután ő elmondta,hogy milyen csodás napja volt.
Na akkor.... bevallom az elején nem igazán nyerte el a tetszésem, azt hittem egy újabb történet ami a szende lányka szenvedéseiről szól, de nem így lett. Nagyon megszerettem ezt a történetet, mindig várom az új részeket és nagy izgalommal kezdem annak olvasását. Szóval csak így tovább és mindig olvasni fogom ^^
VálaszTörlésAz álmodhoz pedig sok sikert, remélem teljesülni fog, hiszen nagyon ügyes vagy :)) Hwaiting!
Koszonom szepen az oszinteseget ,nagyra ertekelem!^^
VálaszTörlésHalas vagyok*-*^^ <3
Na akkor én is véleményt nyilvánítok :) Eleinte nem nagyon akartam olvasgatni,mert azt gondoltam,hogy biztos ez is olyan sablon sztori,mint a nagy többség..Aztán barátnőm rábeszélt,hogy olvasgassam csak és BUMM megimádtam :) Az egyik kedvenc blogommá nőtte ki magát :) Nagyon szeretném ha még sokáig tudnád folytatni ^^ Szerintem tehetséges író vagy ♥
VálaszTörlésUi.:Nem tudok sűrűn komizni,de minden részed elolvasom :)