32.fejezet: Mogu minden mennyiségben!
-Most mond meg nekem...ezek után,te mit tennél?-kérdezem Tomoyát. Pizsmában ülök a földön,az ágyam szélének dőlve.Épp Tomoyát legeltetem a szőnyegemen.
-Ahhh tudom! Behúzódnál a kis páncélodba mi?!-kuncogok és ujjbegyeimmel végig simítom kemény szarulemezét- De ez nem megoldás.Volt egy idő,amikor és is ezt tettem....de ez nem helyes.A páncél a gonosz emberek ellen van és még akkor is ritkán szabad használni.Küzdeni kell! Érted?!-kérdezem és magam elé tartom. *Tényleg nem értem HimChant...megakar csókolni,aztán egy másik lánnyal találom...most meg szeret?! Ne nézzen már hülyének.Ezt nem gondolhatta komolyan...ugye?! Lehet,hogy csak így akarta elkerülni azt,hogy elkezdjek hisztizni.De ...az a tekintet...és ....Awh! Én nem ilyen hazudósnak ismertem meg.Utána meg ott van YonGuk is.Csomó olyan pillanat volt amikor úgy gondoltam,hogy "Juj...lehet,hogy tetszek neki?" De aztán megcáfolta ezeket.Például amikor azt mondta apáék előtt,hogy szép vagyok.Az is milyen jól esett....Meg...egyszer átjött Takuval játszani az xboxon. Én a konyhában ültem és rajzolgattam.Pont rájuk láttam onnan.Csomószor arra lettem figyelmes,hogy engem néz,amíg betölt a játék.Meg mikor Takuhoz beszélt és oldalra fordult,akkor is. Jó párszor összepillantottunk. Persze a szívem már majd kiugrott a helyéről.Aztán mondtam,hogy én is jövök játszani,csak felviszem a cuccaim a szobába.Mire lejöttem ő már elment. Pedig ha tényleg tetszenék neki,akkor maradt volna,miattam. Na meg most is...azt hittem,hogy elolvadok a táncparketten ehhez képest a macskanő oldalára áll.Nem értem a fiúkat.Olyan kiszámíthatatlanok! És hülyék! Szerintem néha ő maguk sem tudják,hogy mit is akarnak pontosan.
Újra könnyen szöktek a szemeimbe. De nem engedhetem ki őket.Most még nem...erős leszek!
Biztos a sok sírás miatt szomjaztam meg most is.
Tomoyát visszarakom a terráriumába.Kicsit meglocsolom a hátát,majd elindulok a konyhába.Taku a szobájában van már.Lecaplatok a sötét lépcsőn.Nagy meglepetésemre...rend van.Meg se látszik,hogy itt buli volt.Egy dolog sincs összetörve,kiborulva,fellökve.Ez felér egy kissebb csodával. Ahogy lépek,valami megroppan a papucsom alatt.Felemelem a lábam és lepillantok.Egy ropi darab....vagyis...mostmár összemorzsolt ropi maradék. Tovább megyek a konyhába.A padló tele van puffancsokkal,gumi macikkal és egyéb felismerhetetlen rágcsákkal. *Ennyit a rendről..* Kikerülve a maradékokat,átvágok a konyhán. A hűtőhöz érve,teljes testsúllyomat bele adva tépem meg a hűtőajtót.Ahogy kinyílik,szemem kikerekedik és eláll a lélegzetem.Az egész hűtő Moguval van tele rakva.Szóhoz se jutok.Csak nyitott szájjal állok és azt se tudom,hogy hova kapjam a tekintetem.Az agyamnak ez túl sok információ.

-Takumiiiiiiiiii!-sikítom el magam.
Hallom,hogy Taku kipattan az ágyból,kinyitja az ajtaját és lesiet a lépcsőn.
-Mi az?-kérdezi ijedten.
-E.e.ez meg mi?
-Huhh...azt hittem megint leestél a lépcsőről.
-Ezt meg honnan tudtad?-nézek rá.
-HimChan mesélte,hogy megtalálta a véres pólód és a vércseppeket a lépcsőn.
-Hmm...
-Ez amúgy YongGuk ajándéka-mutat a hűtőre.
-De...ez...ez kész vagyon!És minden ízben van.-mondom és kiveszek egy epreset.
-Hát...most egy idejig nem kell neked venni-mondja és rám kacsint,majd elindul vissza a szobájába.
*Ezt mindenféleképpen meg kell köszönnöm neki.De...mi van ha,most haragszik rám? Azért,mégiscsak arcon vágtam a barátnőjét. Mondjuk ez nem ellene szólt...remélem ő is tudja ezt.* Rápillantok az órára. *Most talán még Yurival is tudok beszélni.*

31.fejezet:Ölelés
Kínos csend.Szinte tapintható a feszültség.Most mit kéne reagálnom?!Üssem meg őt is?! Neeem...vágjak valami flegma szöveget a képébe?!Lökjem le a lépcsőn?!Vagy csak menjek el mellette szó nélkül?!Dehogyis! Ezt nem hagyhatom ennyiben.Tekintetem újra ráemelem.Ajkaimat szóra tátom,mély levegőt veszek. *Na majd most kapsz!* Mielőtt hang jönne ki a torkomon,ledobja a földre a pólót és megölel.Ez nem is ölelés...ez szorítás.Érzem,ahogy még a karjai is beleremegnek.A mérgem elszáll és helyére valami leírhatatlan jó érzés lép.Egyszerűen csak olyan jól esik.
-Kérlek,ne haragudj-suttogja-annyira szeretlek.
Megdöbbenek.Görcsösen veszek levegőt.Szemeim könnyel telnek meg.Én is átkarolom és magamhoz szorítom.Mellkasom az övéhez simul.Érzem a heves színdobogását.A könnyek végig gördülnek arcomon. Úgy tűnik,hogy ez egy ilyen síros nap.Arcomat eltemetem a karom és a válla között.Mély levegőket veszek,így ez a tipikus HimChan illat járja át a tüdőm minden négyzet centiméterét.Annyira jó~
Hosszú idő után elengedjük egymást.Mélyen a szemébe nézek.Ő csak rám mosolyog és letörli az utat amit a könnycseppek hagytak maguk után az arcomon.
-De akkor miért?És mi óta?És hogyan?-a fejemben ezernyi kérdés pörög és mindenre most akarok választ kapni.
-Shhh-mutató ujjával megállítja az ajkaim-Ez egy hosszú és fárasztó nap volt.Pihenj le.Majd holnap beszélünk.-hajam mögé nyúl,megfogja gyengéden a tarkóm és puszit nyom a homlokomra.Felveszi a ledobott pólót és elmegy mellettem.Még mindig nem fogtam fel a történteket.Azt se tudom,hogy ezt most hova rakjam.*Lehet,hogy igaza van...inkább lefekszek.*

30.fejezet:Kívánj valamit!
Hazafelé sétálva csend van.Ez nem csoda,mivel a játszótéren már kibeszéltem magam.
-Mond...mit gondolsz a csillagokról?-szólal meg kislányosan HeeYoon. Rápillantok,majd az égre.
-Gyönyörű.-mondom halkan.Egy szem felhő sincs az égen,csak az élesen csillogó csillagok.
-Szerintem is.-suttogja. Kicsit megállunk és csak felfele bámulunk.
-Oda nézz!Gyorsan kívánj valamit!-mondja lelkesen.Egy hulló csillag volt.Lehunyom a szemem és gondolkodás nélkül kívánok egyet.
-Na mit kívántál?
-Nem mondom el,mert akkor nem fog teljesülni.-mondom és kinyújtom a nyelvem felé.
-Jól van...mondjuk sejtem,hogy mit kívántál...
-Én is ,hogy te mit.-mondom és rá kacsintok.*Szerintem valami  olyasmit,hogy HimChannal összejöjjön.Hát...drukkolok!*
A ház elé érve megint megállunk.Sóhajtok egy nagyot.Már csend van bent.Csak az alsó szinten égnek a villanyok.Néha-néha üveg csörömpölés és szencségelés hangzik el.Gondolom Taku pakolgat.
-Na?Készem állsz?-kérdezi HeeYoon és megsimogatja a hátam.
-Szerinted YongGukék még itt vannak?
-Nem hiszem...szerintem haza kíséri Nanát.
-Hát akkor...-mondom és megindulok a ház felé.De hirtelen meghallom,hogy valakik felnevetnek.
-Még valaki van odabent .HeeYoon én ezt nem akarom!Majd alszom az egyik padon,csak hozd ki a takaróm.
-Jaj ne hülyéskedj!Miből gondolod,hogy YongGuk az?Lehet,hogy csak az egyik ismeretlen fiú a sok közül.Ne parázz már!
Szó mi szó...eléggé pánikolós vagyok. Én ezt egy rossz szokásnak tudom le.Veszek pár mély levegőt ismét és kiegyenesedek. HeeYoon az ajtóhoz lép,megfogja a kilincset és kérdőn néz rám.
*Oké meg van a terv.Bemegyek, elordítom magam,hogy "Itthon vagyok!!",felmegyek a lépcsőn (óvatosan,de gyorsan) és bezárkózom...de mi lesz HeeYoonal?Hmmm....majd legfeljebb beengedem,ha beakar jönni..
Nem szólok semmit,csak bólintok és kinyitja az ajtót előttem. Az idő megint belassul.*Felkészülni,vigyázz,kész...FIGHTING!* Nagyokat lépve elindulok.
-Itthon vagyok!!! *Pipa* Fellépek a lépcsőre és kettesével lépkedni kezdek,de csak óvatosan! *Pipa* A lépcső felénél megpillantok egy fiú testet,akinél a véres pólóm van.
-Jaj Taku én...-*Várjunk...neee....mi van,ha a kis fekete áll elöttem és nem Taku...ne ne ne ne!* Szép lassan felemelem a tekintetem.A látvány...YonGuknál is rosszabb.
-HimChan?!

29.fejezet: Elegem van
Hirtelen leáll a zene.Mindenki megáll a táncában és feljajdul.Nem tart sokáig a szünet,ugyanis elindul egy lassú szám.Kezemet YongGuk.éra teszem és ringatózni kezdünk.Fejemet enyhén megdöntöm balra.Ekkor a kis fekete egy puszit nyom a nyakamra. Először felszisszenek,majd elnevetem magam.Még a hideg is kirázott.
-Nem hagyhattam ki-súgja a fülembe.
*Ha ez egy álom és soha a büdös életbe nem akarok felébredni!*
Egyszercsak,mint villám csapás,az arcomba vágódik valami hideg.Aztán érzem,hogy végig folyik a nyakamon és lefelé tart.Kinyitom a szemem és Nanát látom meg 2 üres pohárral.Előre dőlök,hogy az arcomról csorgó többi folyadék,ne jusson a pólómba.Csak a szememmel körbe nézek....mindenki minket néz.Gondolom YongGuk is kapott egyet...vagy képes lett volna 2 pohár üdítőt az arcomba vágni?!
Meg se tudok szólalni.Még is mit kéne mondanom?Döbbenten pislogok.Az álom átment rémálomba.
Először megszeppenek,aztán elönt a düh.Megfogadtam,hogy többé nem tűröm el,hogy megalázzanak.Eleget kaptam már.Tekintetem Nanára emelem,szemöldököm összeráncolom és a fogaim összeszorítom.Érzem,hogy az adrealin szintem az egekben.A szívem hevesen ver. Jobb kezemet hirtelen meglendítem és hatalmas csapást mérek az arcára.Mivel ő a bal oldaláról kapta az ütést,a feje a jobb irányba néz.Tenyerem és és csíp.Ez az utóhatás ....már tapasztaltam.A macskanő szóhoz se jut...lélegzete elakadt,szája is tátva maradt.Megint könnyek szöknek a szemembe.
-Igen...ilyenre is képes a kis Nao.-mondom és sebesen távozok.Az emberek szinte elugranak előlem.Az ajtó elötti fogasról leveszem a pulóverem és becsapom magam mögött az ajtót.Ekkor már nagyban folynak a könnyneim.
Az utcán már csak a lámpák adnak fényt.Egy piramis alakú mászóka egyik fokára ülök és rágyújtok.
Félóra alatt a harmadikat szívom.Nem érdekel,hogy büdös füst szagom lesz,ez az egyetlen dolog ami ilyenkor megnyugtat.
-Héééé!-visít valaki és kiüti a kezemből a csikket.
-Mi az isten?!-riadok fel és az idegen felé fordulok. HeeYoon az,aki épp durcásan ráncolja a homlokát.
-Te meg mégis mi a francot művelsz?-valami ilyesmit mondhat.
-Semmit-modom közönbösen és a térdemre könyökölök.
-Nagyon csúnya dolog ez amit...
-Hagy csináljak már azt,amit akarok!Nem vagy az anyám!-förmedek rá szegényre.Nem mond semmit,csak áll és bámul.
-Bocsánat-dünnyögöm az orrom alatt.
-Én voltam a hülye-mondja és felül mellém-a történtek után,lehetnék kedvesebb is.-kezével,megsimogatja a hátam és a vállamra teszi a fejét.Rá hajtom a buksim.
-Elegem van HeeYoon,...elegem van.-suttogom.
-Megértem.
-Azt nem is meséltem,hogy HimChan mit csinált...
-Mit?
Elüldögéltünk ott egy jó idejig.Kiöntöttem a szivem,elmondtam az érzéseimet.Teljes képzavar áll most fent...mit akarnak tőlem a fiúk?! HimChan először nyomul aztán,meg más lánnyal találom.YongGuk haverkodik meg minden...és most ez a tánc...és a nyakra puszi.De mégis inkább ott marad Nanát ápolgatni,aki hisztérikus görcsöt kapott (ezt HeeYoon mesélte).Úgy érzem ,hogy csak játszanak velem...foggalmuk sincs,hogy mit érzek.
A beszélgetés közben többször is elbőgtem magam.Ő meg csak ölelgetett és vigasztalt.

28.fejezet:Feledhetetlen tánc

A lépcsőről magabiztos léptekkel lépek le.Az alján Taku caplat épp felfele.Meglát és megszólal:
-Na végre!Téged kerestelek,ideje kibontani az ajándékokat.De,amúgy miért öltözét át megint?
-Felestem a lépcsőn és elkezdett vérezni az orrom.A pólómmal fogtam fel.
-Uram isten.Jól vagy?Ne vigyelek orvoshoz?Nem fáj valamid?
-Hát a térdem még sajog,de jól vagyok-Taku szemében tükröződik a lelkiismeret furdalása,hogy nem vigyázott/figyelt eléggé a kis hugára-Semmi vész.Majd máskor jobban vigyázok.-mondom és elindulok.
-El is várom tőled.Hogy lehetsz ilyen béna?!
-Kössz az együtt érzést...
Erre nem is válaszol már.Ő balra én jobbra indulok.
-Hééé!Hova mész?-kérdezi és utánam kapva megragadja a könyököm-Az ajándékok erre vannak.
-Tudom...de előtte van még egy kis elintézni valóm.És különben is...majd holnap kibontom öket.-felhúzott szemöldökkel bámul rám aztán elengedi a karom.Bemegyek a tánctérre és a kis feketét kémlelem*Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom ha most lenne szőke.Meg van!* Frizurám megigazgatom és határozottan elindulok.YongGuk mögé érve,meg kocogtatom a vállát.Megfordul....de...olyan furcsán néz ki.*Várjunk...hisz ez a fiú nem is YongGuk!Jézusom!*
-Öö...bocsánat összetévesztettelek valakivel!-mondom és csinálok egy gyors meghajást.A fiú mostmár méghülyébben néz rám és összeráncolja a homlokát.
*Jajj!Nao!Korea közepén állsz!* Mivel még nem jutottam addig a mondatig,hogy "Bocsi azt hittem,hogy az a helyes fiú vagy akit kerestem,de öszze kevertelek vele véletlenül,ne haragudj!" ezért csak a "Bocsánat"ot ismételgetem. *Nem nézhet hülyének áááá! Megbökdösi egy vadidegen lány,aztán elkezd halandzsázni,majd bocsánatot kér.Ez rettentő kínos!* Gyorsan eltűnök a fiú közeléből.Most a TV mellett állok.*Nyugalom!Mély levegő!* Mégegyszer neki rúgaszkodok a keresésnek.Ismét kiszúrok egy YongGukhoz hasonló figurát.Még nézem pár percig,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg ő-e az.Aztán megpillantom Nanát mellette.Igen,tuti ő az.Megint megigazítom a hajam és elindulok.Mögé érve ugyanúgy megkocogtatom,mint az előző fiút.Meglepetten fordul meg,majd mikor rám pillant,elmosolyodik.
-Segíthetek?-mondja és közelebb hajol,hogy jobban hallja majd a válaszom,ne pedig csak a durván lüktető zenét.
-Hát....arra gondoltam,hogy ...lenne kedved kicsit velem is táncolni?
Hatás szünet.Kiegyenesedik,mélyen a szemembe néz és elmosolyodik.Érzem,hogy teljesen kipirultam.
-Persze.-mondja és kicsit odébb megyünk.
-De mi lesz Nanával?-kérdezem.
-Annyira táncol,hogy szerintem észre se vette,hogy eljöttem.

Egyszerre Nana felé nézünk.Tényleg nem vette észre,hogy nincs ott.Csak csukott szemmel rángatja magát,meg dobálja a haját.Egymásra nézünk a kis feketével,elmosolyodunk és táncolni kezdünk.A zene minden porcikámat átjárja és a ritmusra táncolok.Ő is egész jól nyomja...mondjuk ő inkább lötyög.

Nem telik el sok idő,azt veszem észre,hogy közelebb jött hozzám.Vagy csak képzelődök?Néha-néha egymásra pillantunk,ekkor mindig elmosolyodunk.A tánc közben hátat fordítok neki és úgy táncolok tovább,közel hozzá.

Az a bizonyos melegség járja át a testem,mikor észre veszem,hogy megfogta a csípőm.Egy pillanatra elképedek,de nem zavartatom magam.

Arra leszek figyelmes,hogy HeeYoon is táncol pár méterre és minket bámul.Elkezd kacsingatni és sziveket mutogatni.Elnevetem magam és rá legyintek.Hirtelen kinyitja a száját,felhúzza a szemöldökeit és a mutató ujjáz az égfelé nyitja.Valami ötlete támadt.Fogja magát és elrohan.Én csak képedten nézem,amíg látom.*Ezt meg mi lelte?* Lényegtelen.Most YongGuk a fontos.*Ohh...ilyen nincs.* A hátamon érzem az ő mellkasát.Teljesen hozzám simul.A gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrik.Hosszú hajamat oldalra teszem gyorsan.Karjaival átölel a derekamnál.A testünk egyszerre mozog a zenére.Bárcsak soha ne lenne vége ennek a táncnak.

27.fejezet: Hegek
Szép lassan a lépcső tetejére cammogok.Ott feltépem a szoba ajtómat.Mint valami rossz szülinapi meglepetés,egy fiú és egy lány csókolózik az ágyam szélén.A jöttemre elválnak egymástól,felém fordulnak.A fiú kihúzza a kezét a lány pólója alól és rám merednek.Idegesen a lámpa kapcsolóm után kapok.Olyan hevesen,hogy véletlenül az ajtófélfába ütöm a kezem.Felszisszenek,majd felkapcsolom a villanyt.
-Ezt....nem...hiszem el.-mondom döbbenten.
A fiú HimChan...egy idegen csajjal.
-Figyelj Nao,ez nem az aminek látszik.-próbál mentegetőzni HimChan.
-Na ne etess...véletlenül megcsúszott a kezed meg a fejed?
-Nem!Én..
-Kifele!-parancsolok rájuk és a lépcső irányába mutatok.
-De...
-Most!
Felkelnek és gyorsan kimennek.Bezárom mögöttük az ajtót.A homlokom az ajtónak támasztom és könnyek szöknek a szemembe.Gyorsan felkapom a fejem,mert érzem,hogy még jobban megindult a vérzés.Előveszek a fiókomból egy jó adag zsepit.A pólóm ledobom a földre és az orromba tömöm a zsebkendőket.Ledőlök az ágyamra és a plafont bámulom.*Mindenem sajog és mindenkiből elegem van.Mikor azt hiszem,hogy minden jó lesz és kezdenek rendbe jönni a dolgok,kétszer annyi rossz dolog történik,mint az elött.*Míg ezeken gondolkozok a könnyeim kifakadnak és le csorognak.Semmi élet kedvem,azt se bánnám ha most itt helyben megdöglenék.Felemelem a bal kezem és magam elé tartom,közel az arcomhoz.Az alkaromat vizsgálgatom.*Meg van...*Még mindig látszódnak a hegek.Ezeket akkor okoztam magamnak,mikor egy nagyon mély ponton voltam.Minden sete álomba sírtam magam,a szüleim folyton piszkáltak,Taku kikészített és a suliban is csak a gondok voltak.Év eleje volt és nagyon nem találtam a helyem.Sokat voltam egyedül és sokan nem kedveltek.A folyosókon úgy közlekedtem,mint egy szellem.Aztán jöttek a bajok a szervezetemmel is.Idegileg meggyengültem,depresszióba estem.Ezek a hegek örökre megmaradnak.De nem csak a kezemen...a lelkemen is.
Kihúzom a zsebemből a telefonom és Yurit tárcsázom.
-A hívott szám jelenleg nem elérhető...
*Pont ilyenkor?!Oh istenem miért teszed ezt velem?*
Yuri volt az én "megmentőm".Egy másik suliból jött át.Eleinte ő neki is ellenszenves voltam.De voltak olyan napjaim amikor rám jött az öt perc és sziporkáztam.Olyankor mindenki röhögött rajtam.Yuri ezt az oldalamat nagyon megkedvelte és barátkozni kezdett velem.Sokat beszélgettünk és kiderült,hogy rengeteg közös vonásunk van.Elválaszthatatlanok lettünk.
*Na Nao...most mi legyen?!Le menjek HimChanhoz és vágjam pofán?Vagy kerüljem el?Maradjak itt egész héten bezárkózva?...Nem!Nem leszek Tomoya!Ő is állandóan behúzza magát a kis páncéljába.Lemegyek és tudomást sem fogok venni róla.Sőt....oda megyek YongGukhoz és táncolni fogok vele.Igen!Fighting!

26.fejezet: A kedvenc pólóm. -Oh,ott jön Takumi-mondom HeeYoonnak.-Akkor,kettesben hagylak titeket.-Köszönöm.-mondom mosolyogva és elmegy táncolni.-Azt hitted,hogy elfelejtettem mi?-ront rám Taku.-Őszintén?!Igen.-Hah!A nagyszájú Naokomi tévedett beee! Ugyanis beírtam a telefonomba,a naptárba és jelzett. HAH!-Túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen....-Mi?-Az,hogy magadtól jusson eszedbe!-Na pfff....örülj,hogy van buli!-Taku?-Mi az?-Köszönök mindent és bocsánat,hogy megvádoltalak feleslegesen.-mondom és megölelem.Ez a tett eléggé ledöbbenti. Kezeivel,barátságosan megütögeti a hátam.-Jól van,azért el ne olvadj-mondja,miközben elengedem.-Menj és élvezd a party.t-utasítom-Nézd...az a lány téged néz.-Huhuhu...odébb!Takumi a macsó akcióba lép.-mondja és elindul az általam felfedezett lány irányába.*Hát ez hülye.*Álldogálok még egy kevés idejig.Valaki megkocogtatja a vállam.YongGuk az.-Tetszik Nao?-Persze.-Amúgy...emlékszel az első találkozásunkra?-Ömm...huha-*hogy a fenébe ne emlékeznék?*-...ja igen!...Épp a lépcsőről estem le,mikor megmentettél.-nevetek.-Igen-igen.Most is az történt,csak most nem kaptalak el.Csak tompítottam az esésed.-mondja nevetve.-Na majd legközelebb.-Miért?!Neked a lépcsőről esés a hobbid?-Olyasmi.-Akkor nekem a Nao mentés lesz.Legalább félórát elbeszélgettünk.Mégis úgy éreztem,mintha csak 2 perc telt volna el.Annyit röhögtünk,amennyit egész hónapban nem nevettem. *Az istenit!Még a vak is látja,hogy összeillünk!*Néha egy-egy vicc után barátságosan megütüttem a karját,ő meg a kezét a vállamra tette.Szinte a semmiről beszélgettünk,mégis olyan jó volt.Amíg meg nem jelent a macskanő.-Gukie~!-a nyakába ugrik és csókolgatni kezdi-gyere táncolni!-De épp beszélgetek. *Oh,ez jelent valamit...inkább velem beszélgetne ,mint hogy vele táncoljon.Awww.*-De kicsim!Légysziii!Csak egy kicsit.Ez a kedvenc számom-visong.YongGuk rámnéz bűnbánó tekintettel.-Menj csak.-Biztos?-Persze,csak nyugodtan.Leteszi a poharát a pultra,rám mosolyog és Nana elrángatja.Tánctérnek a nappali lett kialakítva.Nana a kellős közepére húzza.Ott megállítja,hátat fordít neki és "táncolni" kezd.Ez a "tánc" inkább hasonlít heves dörgölőzésre,minthogy táncra.*Szánalmas.*Még ácsorgok  vagy 10 percet,mikor Nana a "tánca" közben,szinte bepucsít YongGuknak. Látom,hogy még a kis fekete is zavarba jön.Nana rám pillant és elmosolyodik.Ennyi!Elég volt!Zaklatottan leteszem  a poharam és a lépcső felé veszem az irányt.Lábamat durván a lépcsőfokokhoz csapkodva,haladok felfele.Csakhogy az egyik lépcsőfoknál elszámolom magam és beleakad a lábam.Mondanom sem kell,hogy ügyesen pofára estem.Sőt,inkább lefejeltem a lépcső élét.A térdeim is beütöttem.Megpróbálom feltornázni magam. *Ahh....a könyököm is fáj...meg az orrom is.* A fa deszkán megpillantok pár sötét foltot.Ekkor megfogom a sajgó orrom,mert érzem,hogy valami folyik ki belőle.Vér?Letörlöm a kezemmel és megnézem....hát persze,hogy az. *A rohadt életbe.És persze ilyenkor nincs itt senki,aki segíthetne.*Benyúlok a zsebembe.Természetesen nincs nálam zebkendő. Szégyenlősség ide vagy oda lekapom a pólóm és feltörlöm vele a foltokat.Utána az orromhoz rakom.*A kedvenc pólóm...ez az eddigi legrosszabb szülinapom.*