18.Csók?

Kopogtatnak.Tudom,hogy HimChan az.Még mielött elindulhattam volna a bejáratiajtóhoz,Taku nyit be a szobámba.-Figyi,be megyek a városba.Szóval viselkedj jól.-Rendben.-már épp csukja be az ajtóm mikor megszólalok.-Taku!-Hmm?-húzza fel a szemöldökét.-Vigyázz magadra.-erre nem válaszol,hanem becsukja az ajtót...de láttam,hogy azért elmosolyogott.Felpattanok és a cuccaimat felvéve elindulok én is lefele.A lépcsőn legaloppolok és úgy mint  reggel,megint meglátom HimChant a konyhában.Csak most épp az asztalnál.Jöttemre felkapja a fejét.-Mi vagy te?Mosómedve,hogy állandóan a konyhában talállak?!Ezen mindketten elkezdtünk szakadni.-Neeem...én panda vagyok.-kacsint rám.Oda megyek az asztalhoz és lerakom a cuccom.HimChan magával hozott egy tollat és egy füzetkét.Elkezdtünk tanulni...az alap,kezdő szavakat beszéltük át.A kiejtés szo-szo,az írás egész jól megy.Nagyon tetsznek ezek a hangeul jelek.A nevemet már fejből letudom írni.Haladás...Egyszercsak arra leszek figyelmes,hogy HimChan közeledik felém.Már az egész testével felém van fordulva,csak az arca néz a lap felé.*Te jó ég....mintha a fejével hajolna felém...most...vagy képzelődök....vagy...mit csinál?*A kezemben lévő toll csúszossá vált ,mert a kezem marhára elkezdett izzadni.-Jól van ügyes vagy.Szépen írsz.-mondja-most ejsd ki ezt a mondatot.-rábök a "boldog születés napot" mondatra.-Öm..s.saeng...li-Il-javít ki.-Saeng...il...-felé fordulok.Ő is rám néz.Mélyen egymás szemébe nézünk.Egyszerűen megszédülök a gyönyörű,csillogó,fekete szemeitől.A szívem boom,boom,ver és ver-chukha-folytatom és ekkor HimChan tekintete a számra téved.Fejemet picit oldalra döntöm és kicsit megdőlök felé...nem habozik...ő is közelít...ajkaim az ő gyönyörű ajkaitól alig vannak pár centire.Szemeimet lehunyom,tudom,mi fog történni.Amint a puha felsőajka egy része ,az enyémhez ér(csak egy fél pillanatra)elkapom a fejem és köhögést szimulálok.Hogy miért?Mert abban a pillanatban (hiába volt egy pillanat...se és hiába nem volt ez csók)...YongGuk jutott az eszembe.