34.fejezet: Egy aranyos dorama
Hét nap telt el a szülinapom óta.Kereken egy hete nem láttam YongGukot.Bezzeg HimChan...szinte minden nap átjön és kitalál valamit.Olyan mintha hirtelen újra nyomulna.
Tegnap este a tévében egy aranyos dorama ment.Egy szerelmes párról szólt,akik szeretik egymást,de nem merik bevallani a másiknak.Vicces félreértésekkel és kellemetlen helyzetekkel volt tele tűzdelve.A vée az lett,hogy a lány megunta ezeket és kerek-perec kimondta az érzéseit a fiúnak.Én is ezt tenném már legszivesebben.De tudom,hogy engem nem csólokna meg YongGuk,mert neki ott van Nana és biztos szereti.Szerintem a macskanő parancsolt rá a buli után,hogy kerüljün engem.Szóval a doramát nézve elhatároztam,hogy felkeresem a kis szöszimet.Nem-nem vallok szerelmet azért...csak megkérdezem,hogy...akkor most mi van?! Meg a másik dolog az,hogy...nem hiszem,hogy ez szerelem.Vagyis..Ahh...lényegtelen.Nem változtat a dolgokon.Még én magam se vagyok tisztában az érzéseimmel.

Felkapom a pulóverem és lemegyek.HimChan már a kanapén ül Takuval.Megpillant és felugrik.
-Nao!-mondja vidáman,kezeit ölelésre tárja és közelít.
Nem mondok semmit,én is kitárom karjaim és megöleljük egymást.Puha pulcsijába mélyed az arcom.Olyan jó érzés...Mikor elenged,rámosolygok,majd kimegyek a konyhába.Ő követ.Kinyitom a hűtőt és kiveszek egy üveg Mogut.
-Még mindig rengeteg van.-állapítja meg nevetve.Erre sem mondok semmit,csak kuncogok egyet.Neki dőlök a putnak és inni kezdek az üvegből.
-Na és ma hova megyünk?Egy séta a parkban?Esetleg egy kávé?
-Hmm...mi lenne ha ma inkább átmennénk hozzátok?-kérdezem két korty között.Egy kis hatásszünet után megszólal.
-De...minek?
-Mert olyan rég voltam ott.Na meg YongGukot is olyan rég láttam.És a mangagyűjteményed is szivesen megnézném.
-...Rendben.
Nyelek egy nagyot és felé nyújtom az üveget.
-Kérsz?
-Nem,köszönöm.
-Elsőnek én indulok meg,az ajtó felé,majd kilépve a lakásajtón becsukja mögöttünk.A kert kaouhoz érve hideg szél csapja meg az arcunkat.Erre kellemetlenül nyögök egyet.
-Fázol?
-Hát így ősz közepén..
-Oda adnám a pulcsim,de már van rajtad,meg mindjárt átérünk.Szóval-mondja és átkarol-bírd ki addig.
Megintcsak nem szólalok meg csak összehúzom magam.