URAM ISTEN I'M BACK!!!
Kedves olvasóim.
Ne haragudjatok,hogy ennyi időre eltűntem.
Annyi ideig hanyagoltam a blogot,hogy
ELFELEJTETTEM A JELSZAVAM :"D
De most sokadjára megbűvöltem végre és SIKER. *nagyonboldog*
Remélem örömmel fogjátok fogadni a folytatást.:DDDD

Jelenleg egy V-Hope.os ficit fejeznék be. ( http://vhopelove.blogspot.hu/ ) <-- reklám helye
Aztán újra elolvasnám ezt,felkutatnám a füzetem és neki ülnék.(Ez hónapokat vehet igénybe)
Az írás módom is lehet,hogy változott kissé.
De nagyon köszönöm,hogy eddig is néztétek az oldalt.
Luw mindenkinek.

41.fejezet: Az én hősöm
Ahogy kiszabadulok HeeYoon kezei közül,a földre rogyok.
-Mit csinálsz?! Megőrültél?!Nyugodj már le!-hallom ismét az idegen hangot.Egy lány fogja le HeeYoont hátulról.*Várjunk csak....hisz ő HeeYoon nővére!Már párszor találkoztunk,mikor átmentem hozzájuk.Ahj...hogy is hívják....MinRi!Tiszta aranyos ez a n...*
-Eressz el!!
-Nem! Nyugodj le!
-Ezt te nem érted! Hátba támadt!Lecsapta a kezemről!Kijátszott....Ez....ez egy...-kezd lecsillapodni,már nem rángatózik-szörnyeteg...kihasznált-sírni kezd...ő is lerogy a földre....MinRi szép lassan elengedi-áruló...hazug....-kezeivel eltakarja,az arcát és zokogni kezd.Csak most fogom fel igazán,hogy mekkora fájdalmat okoztam neki....meghasad a szívem,ahogy látom,hogy mennyire összetört.Ő mindig is vidám,jókedvű,beszédes,hiperaktív lány volt...és most ahogy látom...én is sírni kezdek.
-Hee...HeeYoon-suttogom.
-HALLGASS!-felkapja a fejét és vörösre sírt szemeivel rám néz.A tekintete lelkemig hatol..-Többé látni sem akarlak!-feláll és elrohan...de nem a házukba...tovább fut.
Magam elé bámulok.MinRi odajön mellém,legugol és megérinti a vállam.
-Jól vagy?
-Persze
-Nézd...nem tudom,hogy mi történt...nem tartozik rám.De tudnod kell HeeYoonról,hogy...ha nagyon dühbe gurul ,akkor elveszti az eszét és sok hülyeséget csinálhat ilyen állapotban.
-Ahh...értem.Köszönöm,hogy megmentettél...te vagy az én hősöm-mosolygok rá.
-Ugyan,nem tesz semmit.De...most ha nem haragszol,megyek és előkerítem.
-Rendben.Menj csak én még elüldögélek itt egy kicsit...sok sikert.
-Köszönöm és vigyázz magadra.-mondja és elindul sietve abba az irányba,amerre HeeYoon futott.

Este 11 fele járhat az idő.Ez az egész nap,nagyon vacak volt.Miután fájószívvel elbúcsúztam a drága HimChanomtól...megrángatott HeeYoon és szerintem egy életre megutált.Utána délelőtt rajzolgattam és elfogyott a rotring hegyem...Aztán ebédnél egymáshoz se szóltunk Takuval...bocsánatot akartam kérni,meg megköszönni az ajándékot...de...meg se tudtam szólalni.Nagyon kellemetlen....aztán délután tanultam.Zenét hallgattam és tönkre ment a fülhallgatóm. Később elővettem a Yuritól kapott fülltágítót és észrevettem,hogy rendesen meg van repedve (gondolom a postai út miatt sérült meg így)...szóval elraktam a fiókomba.Ja,meg átmentem YongGukhoz,hogy betudna-e vinni a városba,hogy vásároljak...erre a macskanő nyitott ajtót és közölte,hogy nincs itthon...persze YongGuk ezt hallva,rögtön az ajtóhoz sietett....de nem zavartam tovább őket...majd holnap is átugrok.Most HimChannal smsezek és elsírom neki ezt a pocsék napot,miután ő elmondta,hogy milyen csodás napja volt.

40.fejezet: Nézz rám!
Hajnal van.Még mindig világítanak az utcai lámpa testek.Karjaimat összefonom és a járdáról nézem,ahogy HimChan az autóba pakolja a csomagjait.Becsapja a csomagtartót és elém áll.Karjaival körbe fogja a derekamat és összetámasztjuk a fejünk.
-Épphogy megkaptalak,de te már el is mész.-mondom csendesen.
-Tudom...nekem is rossz,hidd el.
Megölelem.Valamiért nagyon aggódok érte...félek,hogy valami baj történik út közben.Olyan hosszú az út odáig,bármi megtörténhet.Ezért...úgy ölelem magamhoz,mintha ez lenne az utolsó ...éééés "utolsó ölelkezéshez" ,"utolsó  csók" is illik,nemde?!
Lassan felemelem a fejem és nyújtózok a szája irányába.Természetesen rögtön kapcsol és megcsókol.Annyira de annyira félek,hogy elvesztem és még el se ment,de már most megsajdul a szívem,hogy nem látom egy jó darabig.Megbeszéltük,hogy mindennap felfog hívni,de az nem ugyan olyan.
A csók után csak nézzük egymást mosolyogva.Oldalra néz és meglepett arcot vág.Oda kapom a fejem és is.*Úristen* HeeYoon áll,tőlünk kb 10 méterre egy csomaggal.HimChannal elengedjük egymást.
-Szia HeeYoon,hát te?
-Jó reggelt...hoztam neked útra valót.-angyali mosollyal az arcán nyújtja át a csomagot neki.
-Óóó de kedves vagy.Köszönöm-mondja és berakja a sok csomag közé (ami nem valami illedelmes dolog tőle).Míg pakolászik,addig én HeeYoon arcát kémlelem.Szomoróságot,dühöt vagy ehhez hasonló érzelmet keresek.Hogy miért?! Mert tudom jól,hogy halálosan bele van esve HimChanba.*Te jó ég....most nagyon utálhat engem.Hisz tudtam jól,hogy szereti,de...nem én vetettem rá magam!Nem....nem ln vagyok a hibás.Na meg..ember legyen a talpán,aki vissza utasítaná HimChant!*
-Itt a búcsú ideje-mondja és...ad két puszit nekem is és HeeYoonnak is.*Ez meg most mi volt??!Puszi?Hisz az előbb még itt...most meg....mintha csak barátok lennénk?!*HeeYoonal a járda széléről nézzünk végig,ahogy beül az autóba és elhajt.
Kínos csend.*Most mi legyen?Menjek el szó nélkül?Vagy hozzam fel a témát? Nem....maaajd....majd kialakul.Meghívom reggelire!Vagyis bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért ...amit Takuval és vele műveltem. Ahhh de gáz vagyok!*
-Nos HeeYoon...lenne kedved
-Utállak-vág közbe.Megtorpanok...ilyennek még sose láttam.Most ...mi lesz?!-Tudtad....tudtad jól ,hogy szeretem és mégis...mégis mit tettél?-felém fordul-letámadtad mi?!Le is feküdtetek ugye?!-ahogy ezt kimondja,szemeiből könnyek csordulnak ki-először Takumi előtt szégyenítesz meg,most meg HimChant csapod le a kezemről?!
-Mi?Nem!Dehogy!Félre értesz!
-Peeersze,tudom "ez nem az aminek látszik!" UGYE?!-ordítja és meglök.
-Legalább hallgass már végig!!!
-Nem érdekel a kifogásod és a hazugság!-még durvábban lök meg.
Egy pillanatra elvesztem az egyensúlyom,de gyorsan visszanyerem és lendületből visszalököm.
-Te teljesen hülye vagy? Most miért kell rögtön erőszakoskodnod?!
-Nézz rám!!!-ordítja-Nézz rám és mond a szemembe!-megszorítja a felkarjaim és erősen rángatni kezd-Végig ez volt a célod ugye?!Tudom te kis ringyó!Mond meg!
Szemeimet összeszorítóm és próbálok ellenállni kisebb-nagyobb sikerrel.Alapból HeeYoon az erősebb testfelépítésű és...én amúgy is gyenge vagyok.Néha még az is kihívás,hogy két fa evőpálcikát elválasszak egymástól.
-HEEYOON!-hallom,hogy valaki ordít.

39.fejezet:Nem akarom,hogy elmenj
Bánatomban,elővettem a kis könyvem,amiben félmeztelen Idol képek vannak és azt nézegetem.De nem ér sokat.Ahogy lapozgatom,elérek ahhoz a részhez,ahol a rajzaim vannak beragasztva.
-HimChan...
*Beszélnem kell vele!Tisztáznunk kell a dolgokat,mert ha nem én belepusztulok a folytonos stresszbe és aggódásba.*

Ahogy kilépek a házból,meglepődök,mert már kezd sötétedni.Ezen is látszik,hogy már bőven ősz van.Ez az egyik kedvenc évszakom.*Ilyenkor minden olyan nyugis és csendes.Sokak azt mondják,hogy ez az időszak rossz,mert minden meghal.De nekem tetszik...van benne,valami különleges.Minden fa új ruhát ölt magára,a naplementék még vörösebbek,az esti séták is olyan kellemesek...a lágy szellő és az a finom illat...na meg*
Nem tudok a gondolatmenetem végére érni,mert valaki megállít.Gyengéden megragad a vállaimnál.Felkapom a tekintetem rá.
-Pont hozzád indultam.-mondja mosolyogva HimChan-Taku átadta az üzenetem?
-Öhm...nem.
-Valahogy sejtettem...szóval beszélni akarok veled.
-Én is!
-Tényleg?!Akkor kezd te.
*Mi van ha azt akarja mondani,hogy minden csak egy félre értés volt és köztünk nincs semmi?!Én meg előtte kiöntsem a szívem?!Neeeem nem nem nem!*
-Áh,inkább mond te,a tiéd biztos fontosabb.
-Hát,jó...de...mi lenne ha leülnénk?-kérdezi és a túloldalon lévő pad irányába biccent. Bele egyezően bólintok,majd átmegyünk az úton és leülünk.Kezeimet megfogja és ujjainkat összekulcsoljuk.*Éééérzem,hogy megint elvörösödök!Ahj már!*
-Arról van szó...,hogy egy kis időre elfogok utazni.
-Micsoda?
-Ajánlatot kaptam egy szórakoztató központnál.Pár hétre elmegyek gyakornoknak Busanba.
Nem tudok mit mondani.csak szomorúan lehajtom a fejem.
-Ne légy letört,édes-mondja,állam alá teszi az ujját és felemeli a fejem-csak kis idő.
-D.de...nyaa..-nyögök és átölelem-még el se mentél,de már most hiányzol.-Erre kuncog egyet és átölel.
-Ez aranyos.Te is fogysz nekem.
-Mikor indulsz?
-Ma értesítettek és holnap már indulok is.
-Pont ma?
-Igen,pont ma.Azon a napon amikor összejöttünk-kuncog.Elengedem és megilletődve nézek rá.-Már mint-folytatja-ha....szóval...izé.
-Jaj,a macsó HimChan zavarba jött.~-erre mégjobban kipirul.
-Na!Tehát...Naokomi Nagatsukasa...lennél a barátnőm?
-Hát,hogy a viharba ne?!
*Normális lányos,csak annyit mondanának,hogy "Igen."*-Akarom mondani....Igeeen.
Újra elmosolyodik és közelít.Megfog csókolni?!
Ohh...igen.Annyira leírhatatlanul jó érzés!Egyszerűen fantörpikus...nem lehet betelni vele.Csodálatos és kész.
A csók végén összetesszük a homlokunk és úgy támasztjuk meg a fejünk.Ő sármosan mosolyog,míg én úgy,mint a vadalma.
-Miről is szerettél volna beszélni?-egyenesedik ki.
-Hát...már választ kaptam a kérdésemre.
Még egy kicsit időzünk a padon...mikor már felkapcsolják az utcai lámpákat,elindulunk hozzánk.Az ajtó előtt megfogjuk egymás kezét,mosolygunk és megöleljük egymást.
-Nem akarom,hogy elmenj.-suttogom.
-Én se,de ez nagy lehetőség és meg kell ragadnom az alkalmat.
-Megértem és örülök neki...de szomorú is vagyok.
-Sietek haza ígérem.-mondja és csókot nyom a homlokomra.

38.fejezet: Undorító...-Biztos arra számított,hogy én nem jövök haza ebédre és akkor majd ő kettesben megebédel HeeYoonnal.Meg kitudja...mondjuk most HeeYoon,HimChan ért van oda.Szóval hiába próbálkozott volna.-Naooo! Gyere,kész az ebéd.-hív HeeYoon a konyhából.Tomoyát visszarakom a helyére és lemegyek.Ők már az asztalnál ülnek.Taku egy picit durcás,gondolom azért,mert beleavatkoztam a tervébe.Ja meg a másik...kis hülye biztos azt hiszi,hogy HeeYoon miatta ment át YongGukékhoz a kajáért.Pedig HimChan miatt ment és a mosolygásából ítélve össze is futottak vele.Ez a tipikus letörölhetetlen mosoly.Mikor nem tudsz semmi másra rendesen oda figyelni,mert csak ő jár a fejedben.Mikor minden kis gesztusát hatalmas dolognak fogod fel.Nem tudsz betelni a jelenlétével sem.Annyira vágysz az ölelésére és a csókjára,hogy az hihetetlen.Mikor azt mondod,hogy ilyet még senkinél sem éreztél.Pontosan tudom,hogy ez milyen.Most ezt a mosolyt látva...még inkább nem akarom elmondani neki.De...nem járhatok HimChannal titokban.Legalábbis ajánlom,hogy ő is felakarja vállalni,mertha nem...akkor nem is szeret.-Hahó!-hallom Taku hangját.Felé nézek.-Igen?-Most kérdezem harmadszorra...oda adnád a szóját?-Bocsánat-mondom és közben odanyújtom neki.-Megint álmodozol mi?!-Nem szabad?-Dehogynem,csak ne a közelemben ,mert idegesít...-Ennyire elakarsz távolítani innen?Ennyire a drága HeeYoonnal akarsz lenni?-És ha igen?-Úgysem  fogod tudni,megfektetni.HeeYoon hirtelen elkezd köhögni,biztos félre nyelt.A pohár ért  nyúl és nagy kortyokban nyeli a vizet.Én higgadtan folytatom az étkezést.Taku meg...Taku szó szerint lefagyott.Meg se tud moccanni annyira meglepődött.-T.t.tessék?-nyökög.-Jól hallottad-mondom hidegen.Nagy hatásszünet után tud csak megszólalni ismét.-Hogy kép..-Mégis mire számítottál?!-vágok közbe-Azt hiszed,hogy 5 mondatnyi beszélgetés után és egy ebéd után,majd az lesz amit te szeretnél?HeeYoon nem olyan buta liba,mint az előző barátnőid.Meg neki,amúgyis HimChan jön be...ha valakivel le kéne feküdnie,akkor az ő lenne és nem te!-Naokomi!!!-ordítja el magát HeeYoon felpattan és közben az asztalra csap-Hogy lehetsz ennyire modortalan?!-tekintetét rám szegezi és könnyes szemekkel folytatja-azt hittem,hogy barátok vagyunk...szégyeld magad!-mondja és kiviharzik,nem csak a helységből,hanem a házból is.Takumi köpni-nyelni nem tud.Csak pislog a nagy szemeivel értetlenül.Én csak a rizses tálat bámulom....szért nem megyek még el,mert biztosra veszem,hogy még Taku is mondani akar valami mélyre hatót.*Na...mi lesz már?!Találj ki valamit aztán hagy egyek tovább.*Szép lassan fel áll a helyéről.Benyúl a zsebébe,kihúz valami dolgot és ledobja elém.Két ajándék dobozka.-Az egyik tőlem,a másik Yuritól.Egyszerre akartam,oda adni mindkettőt...Boldog születés napot Naokomi-mondja és szép lassan elmegy.Lenézek az ajándékokra és könnyek fakadnak ki a szemeimből.Értük nyúlok és kibontom őket."Yuritól sok szeretettel."A dobozban egy kicsi fültágító csiga van és alatta egy kis levél,rajta egy nagy szívvel."Kedves Naooo!~Tudod,hogy mennyire tiltakoztam az ellen,hogy fültágítód legyen.De rájöttem,hogy nem anyáskodhatok feletted állandóan.Na meg tényleg jól állna neked.Tudom,hogy nem tetszik a nagy ,ezért egy pici csigát vettem.Azért zöld színű,mert tudom,hogy ez a kedvenced.És ha jól emlékszem pont ezért a darab ért olvadoztál a kirakat előtt.Használd egészséggel és csak óvatosan te kis lázadó.Nagyon szeretlek!"-Yuri-suttogom nyöszörögve.Az ajándékot és a levelet vissza rakom.Most Taku ajándékát csomagolom ki.A dobozka masnival van összekötve.Imádom a masnikat...Az ajándékom,egy kitűző..."I <3 K-POP" felirattal...Hihetetlen...azt hittem,hogy Taku sose figyel rám és nem is ismer.Erre most ez...imádom a masnikat,gyűjtöm a kitűzőket és a K-POP a mindenem.Még mindig sírok.Mindent oldalra tolok és a fejemet leteszem az asztalra.*Hogy lehetek ilyen önző,undorító és tapintatlan?!Utálom magam...UTÁOM!* Arcizmaimat görcsösen húzom össze és zokogok.

37.fejezet: Mennem kell
-Ez Nana lesz...lemegyek és elintézem.Maradj itt és ne mozdulj jó?
Nem mondok semmit,csak sűrűn bólogatok.Kimegy.Kiterülten a plafont kezdem bámulni.*Most mi ez? Össze jöttünk? Vagy csak "barátság extrákkal"? Én...olyat nem akarok...Egy komoly kapcsolatra van szükségem,nem holmi játszadozásra.*Felülök.*Na meg ott van a multkori eset...a szülinapomon,a szobámban egy másik lánnyal.Biztos azt a csajt akarta felszedni...csak mivel megzavartam,nem sikerült.Ezért most itt vagyok én "B" tervnek.Jól van HimChan,tudod,hogy kivel szórakozz!* Újra ajtó csapódás hallatszik.A lépcsőn toppanások hallatszanak,ritmikusan,nagy szünetekkel.Ebből arra következtetek,hogy kettessével veszi a lépcsőfokokat.Gyorsan felállok és kinyitom az ajtót.Pont akkorra ér fel a lépcsőtetejére.
-Mi baj?-kérdezi csodálkozva.
-Mennem kell.-mondom és elmegyek mellette.
-Megbántottalak?
Megállok és szép lassan visszanézek rá.
-Nem felejtettem el ám a múltkori esetet.
-Micsodát?
-A szülinapomon....a szobámban...azzal a lánnyal.
-Jaj Nao!-mondja és az irányomba lép.
-Neee Nao-zz itt nekem!Nem érdekel a kifogásod!-míg fortyogok,elindulok az ajtó irányába.A kezemet már a kilincsre rakom,mikor hátulról megmarkolja a felkarom.Egy erős mozdulattal megfordít a tengelyem körül és az ajtóhoz vág.Még a fejem is koppan egy kicsit. Két kezét a fejem magasságában helyezi el az ajtón és megtámaszkodik.
-Elárulom neked,hogy részeg voltam és összekevertelek azzal a lánnyal!Felbotorkáltam a szobádhoz és bent találtam azt a lányt.Sötét volt.Azt hittem ,hogy te vagy az...-Még a lélegzetem is eláll.Most...tényleg ez lenne az igazság?Mondjuk hihető...-Aztán jöttél te és én meg majd elsüllyedtem szégyenemben-mondja és lesüti a tekintetét.Szája lebiggyed-Annyira sajnálom Nao.Tudom,hogy mindent elcsesztem-mintha egy nyalókájától megfosztott 5 éves kis fiú állna elöttem-de...nem dikert.Olyan hülye vagyok.Semmi se úgy alakult úgy,ahogy szerettem volna.Én tényleg,őszintén sajnálom.Ne haragudj,kérlek.
Kezeimmel közre fogom arcát.Felnéz rám.
-Eleget hallottam.-suttogom és megcsókolom.Kezeit derekamra teszi én meg átölelem a nyakánál.


-Mit tettem?!-kérdezem költőien magamtól.Még mindig a történtek hatása alatt állok.Épp haza sétálok.A csók után tettem egy kört a házak körül és most így ebédidőre haza felé vettem az irányt.
*Jó...tudom,hogy túl sokat aggódok.Áh...nem érdekel.HimChan veszett jó pasi és...járunk?!Szerintem...igen!Hisz azt mondta,hogy szeret.*
-Szereeet!-ordítom az égnek.
-Ki szeret?-a kérdés a hátam mögül jön.
Megfordulok.Egy lány az,nem is akárki ,HeeYoon!
-Öhm..-*basszus...ő még mindig teljesen bele van esve HimChanba.Nem mondhatom el neki!Teljesen össze zuhanna és megutálna.Megeggyeztünk,hogy övé HimChan,enyém YongGuk.De...YongGuknak ott van Nana...jó...tudom,hogy nem fog örökké tartani a kapcsolatuk,de kitudja...mi van ha még évekig együtt lesznek? Nem fogok várni az örökkévalóságig ,mikor itt van nekem HimChan...aki szeret.Ennél több nem is kell.*-Hát...Tomoya!-HeeYoon nem mond semmit csak iszonyat hülyén néz rám,ezért témát váltok-Éééééés te mi járatban?-kérdezem és együtt megyünk tovább az úton.
-Taku áthívott hozzátok ebédre.
-TÉNYLEG?-ordítom meglepetten.
-Igen...de mi ezen a meglepő?
-Taku...csak akkor hív át magához valakit,ha akar tőle valamit...-amint kimondom ezt éppen akkor pillantjuk meg az emlegetett szamarat,ahogy rohan felénk.Simán elfut mellettünk.
-HOVA-HOVA?-ordítok utána.Taku megfordul és hátra felé fut,úgy válaszol.
-Mivel a hűtő tele van a Moguddal,ezért a kaját YongGukhoz és HimChanhoz vizzük.
-Várj megyek veled!-mondja HeeYoon és utána fut.

36.fejezet: Szar alak
Már vagy félórája ülünk HimChannal és töretlen lelkesedéssel beszél a manga gyűjteményéről.Minden egyes kötethez külön kis regényt mond,hogy hol,kivel,miért,mennyi ért és hogyan vette meg.De valahogy nem tudok,teljesen oda figyelni.Nem hagy nyugodni az a gondolat,hogy YongGuk ott ül a másik szobában.Csak egy fal választ el minket!...Meg annyi kérdésem van hozzá..De inkább itt ülök,hallgatom HimChant és közben a plüss pandáit fogdosom.Igen...HimChan megszállottan gyűjti a pandás dolgokat,Van már posztere,bögréje,mamusza,kitűzője,takarója,párnája na meg ugye sok-sok plüsse.
-Jaj,bocsáss meg ha untatlak!-szólal meg.
Tekintetem rá emelem.Kis kutya szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal néz rám.
-Ohh dehogy is! Nagyon aranyos vagy,hogy ilyen élvezettel beszélsz róluk.Folytasd csak!-mosolygok rá.
Nem kellett kétszer mondanom neki.Ő megint elkezd ömlengeni én meg vissza mélyedek a gondolataimba. Legszivesebben felpattannék,átrohannék és minden érzésemet és kérdésemet rázúdítanám.De ez nem ilyen egyszerű.Vagy...mégis? Hmm...miért is ne? Kezeimre támasztom a testsúlyom,hogy felkeljek,de még mielőtt ezt megtenném,kinyílik az ajtó.HimChannal egyszerre kapjuk oda a fejünk.
-Bocsi a zavarásért...csak annyi,hogy Nanával elmegyünk a városba,majd jövök.-mondja YongGuk és ezzel a lendülettel már csukná is az ajtót.
-YongGuk!
-Igen?-néz rám egyszerre meglepetten és kíváncsian.
-Öhm..-nem akarok semmi lényegeset mondani.Csak még látni akarom a kis fekete fürtjeit...a gyönyörű sötét szemeit...nem volt elég az a 10 perc nekem egy hét után...közel sem-majd még látjuk egymást?
Szemöldökét leengedi és rám mosolyog.
-Hát persze! Majd még beszélünk is.
Ez nagyon megnyugtatott.Vissza mosolygok rá,becsukja az ajtót...én meg elterülök HimChan ágyán.Átfordulok a hasamra és macskásan nyögök egyet. HimChan leül az ágy szélére és elkezdi simogatni a hátam.*Ennyire nem veszi észre,hogy engem YongGuk érdekel?!Miért próbálkozik folyton?Jó...mondjuk ő sem utolsó.Sőt...olyan porcelán arca van.Finom vonások,selymes haj és bőr.*Míg ilyeneken gondolkozok,arra leszek figyelmes,hogy HimChan benyúl a pólóm alá és a derekamat simogatja.Nem vagyok hülye...ismerem ezt a taktikát...mindig csak egy keveset lép előre,aztán mire észbe kapsz már a bugyidat húzza le.
-Hééé!-pattanok fel.
-Oh bocsánat...csak olyan elbűvölő vagy.
-Jaj HimChan ne add itt a nyálas királyfit! YongGuk és Taku is meséltek rólad! Tudom,hogy te az a rámenős,macsó,vagány,nagyképű,egoista,nárcisztikus,egocentrikus srác vagy!Szar alak vagy és kész!
HimChan gyors mozdulattal megragadja mindkét csuklómat és leteper az ágyra.Fölém mászik...ilyennek még sohasem láttam.
-Igen...pontosan ilyen vagyok,ahogy leírtál...
Döbbenten nézek szemeibe.A szívem megint hevesen ver...majd kiugrik a helyéről.
-És....-folytatja-ez a szar alak szeret téged.
Elsőre meglepődök,de nem hiszek neki.
-Ugyan kérlek!-erre a cinikus mondatomra még jobban megszorítja a kezem,amire viszont már felszisszenek.
-Miért? Miért vagy ilyen makacs és önfejű?!Higgy nekem.
-Elegem van az ígéretekből,s e fajtákból.Bizonyíts!Ha tényleg szeretsz akkor...
Nem tudom befejezni a mondatot,mert észre veszem,hogy HimChan felém hajol...közelít...tekintete,számra téved.Nem állok ellent én is megnyújtom kicsit a nyakam.
Ajkaink összeérnek.Olyan puhák...mozgatni kezdi.Viszonzom.Teljesen ellazulok és testem forróság önti el.Egyre jobban mélyíti a csókot.Olyan lágy és kellemes.A megfelelő pillanatban átdugja a nyelvét is.Egy pillanatra kislányos zavarba jövök,de aztán ez az érzés gyorsan elmúlik és helyébe magabiztosság,rámenősség lép.
Kis idő után nagy nehezen elválunk egymástól.Szapora lélegzet vételünket próbáljuk mindeketten helyre állítani.Közben mélyen egymás szemébe nézünk.Tekintete újra a számra irányul és megint megcsókol.Most még szenvedélyesebben,még tüzesebben.Egyik kezével elenged és megfogja a derekam.A szabad kezemmel megfogom a nyakát.Halkan nyögök egyet.Szinte faljuk egymást...addig,amíg nem halljuk a bejárati a ház bejátai ajtajának  ki csapódását. HimChan ijedten felpattan,engem ott hagyva és az ajtaja felé bámul.
-Gukieeee cicaaa!-hallatszik Nana nyávogása az előtérből.*Azt hiszem...így lehet a mennyből a pokolba jutni egy pillanat alatt.*