11.fejezet:HimChan és a pandák*Mit?Mit?Mit??Mit vegyek fel?ÁÁÁÁ*Persze,hogy Takunak az utolsó pillanatban kell szólnia.*Túl lenge.Túl szűk.Túl kivágott.Túl rövid.Ahhhj!*végül találok egy pandás rövid ujjút.(rögtön SeungRi ugrik be.)Zöld alapon egy panda,aminek a kezében egy bambusz.A pandás polóhoz,egy farmert kapok fel.Gyorsan átfésülöm a hajam és egy hajpántot rakok bele.Az időm nagy részét a bizsus dobozom elött töltöm.Addig turkálok,míg meg nem találom a zöld színű,cipzár alaku fülbevalómat.Csing-csöng-hallatszik az ajtó csengő.*NEE!*-Nao!!Az ajtó!.Taku enyhén szólva pofátlan.Ott játszik 3 méterre az ajtótól és majd én fogok lépcsőzni?!Ezt még ő sem gondolhatta komolyan!-Takumi Nagatsukasa!!-Jól van...-dünnyögi.Akkor szolítjuk egymást a teljes nevünkön,ha mérgesek vagyunk.Az ajtófélfához dőlök és hallgatózok.-Hali-köszön szlengesen Taku.-Hello,készen vagytok?Mehetünk?-Én készen vagyok.Még Nao pepecsel.Gyorsan elteszem a telefonom,a zsebembe és elindulok lefele.-Ó,szia!-köszönöm meglepette.-Szia-mosolyog rám.Ahogy a szemébe néztem,éreztem,hogy nagyobbat dobbant a  szivem és kicsit megszédültem.A szédülés miatt kihagytam egy lépcső fokot véletlenül és majdnem lebukfenceztem.Az utolsó pillanatban megkapaszkodtam a korlátban.Midkét fiú egy lépéssel közelebb jött a lépcsőhöz,hátha el kell kapni.-Jól vagy?-nyújtja kezét udvariasan YongGuk.-Béna!-mondja Taku és ő is a kezét nyújtja.-Ööö...igen...köszi-mosolygok YongGukra és a bal kezemet  az ő kezére teszem.-Te meg lehetnél kedvesebb-vágom oda Takunak és a jobb kezemet nyújtom felé.YongGuk keze hihetetlenül puha ahhoz képest,hogy fiú.Ohh...jézusom.Gyorsan balra kapom a fejem,mivel ott egy jó nagy tükör lóg a felról.A tükörből egy rákvörös arcú Naokomi néz vissza.*Nenene*A fejem lehajtom és gyors léptekkel kimegyek az ajtón.Pár lépés után egy puffanást érzek a fejemen.-Huhh-nyög fel egy hang.Egy mellkast fejeltem le.Hirtelen felkapom a fejem,egy hunyorító fiú néz vissza rám.Ó tejóóóég.Ha tudom,hogy ilyen jóképű fiúk vannak itt,már korábban ide költözök.Mitnha egy modell álna elöttem.Fekete haj,fekete szem.Ha a szemébe nézek,olyan mintha a végtelen űrbe tekintenék.-Bo.bocsánatt-szólalunk meg egyszerre.-Az én hibám-szabadkozok-máskor magam elé nézek.-Semmi baj-mosolyog a fiú majd meghajol-A nevem Kim HimChan.-A nevem Naokomi Nagatsukasa.Ezekszerint ő is tud japánul.Mondjuk nem annyira,mint a kis szöszi.HimChan inkább tört jappnásággal beszél.Míg bemutatkoztunk,addig Takuék is kijöttek a házból.-Mehetünk?-szól YongGuk.-Persze-mondja HimChan és félre áll-Parancsolj.A kertben kikövezett út csak egy személyes,ezért nem férnénk el.-Köszönöm-mondom  koreaiul és előre megyek.Az azutóhoz érve,megfogom a hátsóajtó kilincsét és nézem,hogy a többiek hova fognak ülni.HimChan az anyós üléshez megy,de YongGuk szól neki.-Öö...HimChan..figyi-szól bizonytalanul.-Igen?-Mi lenne ha...most Taku ülne előre?HimChan,YongGuk.ra mered.-Na...légyszi...csak most.HimChan egy szót se szól.Elengedi a kilincset és beül hátra.taku és a kis szöszi összenéznek egy pillanatra,majd mi is beülünk..Az úton főleg Taku dumál,YongGuknak.YongGuk meg mindenre mond valamit.Megunom,hogy csak ők beszélnek,ezért HimChanhoz fordulok.-Nos,HimChan...hogy hogy tudsz japánul?-HimChan kicsit meglepődik,majd gondolkozik.(Lehet,hogy túl gyorsan beszélek neki?!)-Ömm...hát...YongGukal az Osakai kollégiumba jártunk.-Óóó...értem.Szóval onnan ismeritek Takumit.-Hát igen.Itt mintha abba is maradt volna a beszélgetés.Kínos csend telepedett közénk.-Jó a polód.-szól.Ránézek a polómra és a panda néz vissza,üres tekintettel.-Ohh...köszi.Szeretem a pandákat.-mondom és egy mosolyt eröltetek magamra.-Én is bírom a pandákat!Olyanok,mintha a jegesmedvék össze tintázták volna magukat.-erre felnevetek.A nevetésemre Taku és a szöszi hátranéz.A szöszi rögtön vissza is fordul,mert kereszteződés jön.-Épp a pandákról beszélgetünk.-világosítom fel őket.Szép lassan visszafordul Taku is.YongGuk,mintha azt dünnyögte volna ,h "pandák...".
Az út végéig,csak a pandákról beszélgettünk Himchanal.Elmesélte,hogy egyszer volt egy japán állatkertben és ott kisorsoltak 3 embert akik bemehettek a pandák közé.Ő is az szerencsések közé tartozott.

10.fejezet:Tehendők-Vigyázzatok magatokra!-mondja  anya és csókot nyom a homlokunkra.Míg anya okít a ház elött,addig apa a kocsiba pakol.Üzleti ügyben elutaznak.-Takumi...-fordul Takuhoz.-Tiéd a felelőség.Ez nagyy teher.-Taku bólin-nincs semmi balhé vagy házibuli értetted?-Igen.-Naokomi-kezeit a vállamra teszi-Nem otthon vagyunk..ezt a környéket nem ismerjük.Ne császkálj el sehova.Te is hallottad?-néz Takura.Bólintunk.-Jól van-anya totál meghatódott .Mindjárt elbőgi magát.Átölelem és megszorítom.(Nem vagyok az a búcsoszkodós típus)-Nem lesz semmibaj.-próbálom nyugtatni.-Erről biztosítalak-szól Taku és ő is átöleli.*Fu de álszent vagy Takumi!Tudom jól,hogy az lesz az első dolgod,hogy elmész a városba,engem meg itt hagysz.*Miután anya abba hagyta a hegyibeszédét,apa is oda lépett hozzánk.Nagyjából ugyanazt mondta el,mint anya...csak rövidebben és lazábban.-Világos?-Persze,persze-mondjuk kórusban.-A pént is ügyesen osszátok be-mondta ,majd mindketten,végleg,elbúcsúztunk tőlük.Takuval,int az illedelmes gyerekek,kihúzzuk magunkat és robot szerűen integetünk.Anya elsírja magát a kocsiban.Nem értem miért.Mintha nem látnánk egymást többé.Amint eltünz az autó bementünk a házba.Taku elővette a videojátékot és elterült a heverőn.Én felmegyek a szobámba.*Szabadság!*Jól ki kell használnaom ezt az időt.Előveszek egy papírt és egy tollat.A lap tetejére felírom nagybetűkkel:TEHENDŐK.-Rajzolni-Blogolni-Tomoya terreriumát kitisztítain.-Telefonra zenéket/videokat tölteni.-Városba eljutni.-Megnézni lehet-e Mogut* kapni.(*Mogu:zselédarabkás ital)-De hülye vagyok...-mondom és felekek az asztalomtól.Oda megyek a DVD lejátszómhoz és berakom a kedvenc CD.met,amit én állítottam össze.Olyan hangosra eszem,hogy elnyomja az én hagom.Imádok énekelni,de szörnyű hangom van.Inkább rappernek lennék jó.Mondjuk a rappereknek is jó énekhangjuk van,szóval maradok a ceruzánál és a papírnél.A hajam kontyba feltűzom és neki állok rajzolni.Először lányokat skiccelek...aztán fiúkat.Aztán megint eszembe jut YongGuk...a kezem önállóságra éled és őt kezdi rajzolni.*Francba*Hasonlít...túlságosan is.Annyira megtetszik a rajzom,hogy kivágom és (miközben az U-KISS dalára nyivákolok) beragasztom a kisfüzetembe amiről tegnap este beszéltem.Vagy 5 percig bámulom az alkotásom még,majd rájövök,hogy még dolgom van.Előhúzok a fiókomból két gumikesztyűt.*Tomoya!Aki bujt,aki nem  jövök!-szólok a kis teknősömhöz.Amint kiemelem Tomoyát a terráriumból,megszólal a telefonom.bejövő hívás...oldalazva a telefonom fölé hajolok.Taku az.Kinyomom.Óvatosan vissza rakom tomoyát,a kesztyűket az ágyamra dobom és lemegyek Takuhoz.-Mi az?-kérdezem tőle .Lese veszi a szemét a TV-ről úgy kezd beszélni hozzám.-Készülődj!-Tessék?-nem soká jön YongGuk és elvisz minket.

 9.fejezet:Mire is számítottam?!
A plafont bámulom.A szobámban csak Tomoya lámpája világít.Jobboldalra fordítom a fejem.A digitális órám 23:12-t mutat.A tekintetem vissza fordítom a plafon felé.Még szép,hogy nem alkszok.Egy részt azért,mert új helyen sok idő kell míg megszokom a szobát.
Hiányzik a saját szobám.ha az ágyamon felülök reggelente a B2ST plakátom mosolyog rám.
ha jobb oldalra fordulok,akkor az éjjeli szekrényemre ragasztott képek néznek vissza,amiket én nyomtattam.Főleg izmos K-Poposok képei vannak kint.(LeeJoon,GiKwang,TaeCyeon,JayPark,SiWon).van egy kiskönyvem(amit magammal hoztam) amiben a kedvenc képeim vannak.J-Rock.os és K-Pop.os képek egyaránt.Lehunyom a szemem és lelki szemeimmel elképzelem a könyv tartalmát.Az elején különböző bandák képei vannak(2NE1,The Gazette,B2ST,Screw,MBLAQ és minden amit szeretek).Utána minden egyes bandától a kedvenc dalom szövegét írtam le.A leghátulján megint csak izmos,kocka hasu fiúk telepszenek.Főleg Kenjiről van sok képem.Ha anya meglátná infarktust kapna az száz.
*Jujj!Ha haza értem feltéltenül ki kell nyomtatnom Baro-ról azt a képet ahol szőke és nyalókázik.Hmm...szőke...*
Egyszercsak YongGuk mosolygós arca ugrott be.~Nagyon szép lánya van~-cseng a fülemben.
Kipattanok az ágyból.Oda bóklászok Tomoya terráriumához.Teeermészetesen bevágom a lábujjam az ágyvégébe.Annyira fáj,hogy még a szemem is bekönnyezik.*Auauauauauaúúú!*De a számon egy hang se csúszik ki.
Tomoya lomhán és lassan mozog.Álmos?Nem lehet tudni...mivel még csúcsformájában is így viselkedik.Eljátszok vele kicsit.Mesélek neki a kis szösziről.Elmesélem neki azt is,hogy mennyire  leégetett apa.
-Ja és itt lakik a szomszédban!
Apropó...szomszéd.Vegyük csak jobban szemügyre.Oda somfordálok az ablakomhoz.Széthúzom a függönyt.Az ablak már nyitva,még lefekvés elött kinyitottam,hogy az őszi szellő átjárja a szobám.Ismét kikönyökölök.A kivilágított várost szemlélem.Holnap el szeretnék menni oda is.
*Tényleg...Taku valami körbevezetést ígért holnapra.De hogy vezetne ő körbe?csak nem...YongGuk fog...áhh mindegy.*
A szemem,a szomszéd ablakra vándorol.Az ablak nyitva,függöny elhúzva,lámpa világít.Todom,hogy meébe illő lenne,de elkalandozik a fantáziám,hogy mi lenne ha...ő is kinézne pont...észre venne...rám mosolyogna és integetne...esetleg kiszöknénk...de hiába áltatom magam.

Már negyedórája bámulom azt az ablakot.Minden eggyes pillanatban mikor elakarok jönni az ablaktól arra goldolok,hogy "mi van ha pont most".Ez a hang mostmár lassan 20 perce ide láncol.Mikor már libabőrös lettem a hidegtől tudtam,hogy nincs tovább.Hátra lépek és becsukom az ablakot.Összehúzom a két függönyt és sóhajtok egyet.Vissza bóklászok az ágyhoz és lefekszek.*Mire is számítottam...?!*-mondom magamban csalódottan.

 8.fejezet:Túl sok volt a szaké!
Apa ezt úgy mondta,mintha kihalgatáson lennénk.Le sem tagadhatná a japán modorát.
-Mesélj csak...
-Öm...-látszik,hogy szegényke zavarban van.Azt se tudja,hogy mit mondjon.Segítenem kell.
-Van testvéred?-fordulok felé.
-Nincs,mondjuk van egy barátom,HimChan,akivel gyerekkorom óta barátok vagyunk és testvérként tekintünk egymásra.
*Na megy ez!*
-Oh,értem.És pontosan honnan ismered HimChant?
-Még az oviból.-mosolyog.
-Hűha!Akkor jó rég óta barátok vagytok!
-Hát igen.Néha nehéz elviselni azért.
-Ezt,hogy érted?
-Hát...a szennyesét sose rakja magától a gépbe,könyörögnöm kell,hohy mosogasson el...meg ilyenek.
Mikor ilynekről elkezdett panaszkodni,néztem rám,mint a hülyére.gondolom az arcomra volt írva,hogy nem tiszta a kép,mertutána zavartan szólt.
-Jajj,de hülye vagyok!-mentegetőzik-elfeljetettem mondani az elején,hogy HimChanal együtt élek.
*Ahh!Túlszép volt,hogy igaz legyen!Anya mindig azt mondja,hogy a túl jólépű fiúk melegek*
-Ooo...értem-szól anya(megint,mintha ugyan arra gondolnánk).Egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat anyáék és mocoragni kezdenek lesütött szemekkel.
-Tejóég...félre ne értsenek!-erre anya ránéz-Teljesen heterók vagyunk!Csak azért költöztük össze,mert mindketten Szöulba akartunk jönni.
*Tehát nem itt született...szegény...de kényelmetlenül érezheti magát.*
Nagy kő esett le a szívemről.
Anya felkacagott:-Világos!
Jól elbeszélgettünk.Főleg apa és én kérdezősködtünk.Apa egyszercsak belekortyolt a szakéjába.Én is felemeltem a poharam és belekortyolok a teámba.Apa elöbb lett kész.Leteszi a kis poharat és megszólal.
-Mond YongGuk...szerinted szép lány Naokomi?-ezt hallva úgy fére nyeltem ilyedtemben,hogy elvörösödve krákogtam.Anya a hátamat ütögetve próbált segíteni.
-APA!-ez az egyetlen szó amit kitudok mondani két köhögés között.Látom,hogy a kis szöszi elpirult és mosolyogva maga elé néz.
-Na!Válaszolj nyugodtan fiam!-bátorítja apa.Miután abbahagytam a köhögést a kezeimbe temettem a vörös képem.A kis ujjan és a gyűrűs ujjam között kinézek óvatosan YongGukra.
-Öm...-szegény totál zavarban van.Rám pillant egy másodpercre a tincsei közül.
-Igen Nagatsukasa úr.Nagyon szép a lánya.
*Hogy hazudik!Tudom,hogy csak azért mondja,hogy ne sértse meg apát.*Apa felnevet.
-Már elég lesz a szakéból apa!-mondom dühösen.*Hogy hozhat ilyen kínos helyzetbe?!Nem igaz!*

Már tíz órára jár.
-Nekem mostmár rényleg mennem kell.-kel fel az asztaltól YongGuk.Felhúzza a fekete pulcsiját,többször is meghajol  és megköszönte a vacsorát.
Miutánelköszöntünk az ajtóban,balra fordult.
*Oh!Így ja kinézek az ablakonom láthatom,hogy merre megy!*-villant át a gondolatomon.
Felrohanok a szobámba és kihajolva meglátom.
*Nem lakhat túl messze ha gyalog jött.Mondjuk az is lehet,hogy közlekedési eszközzel jött*
Még a járása is ....olyan....Wááá!Nagyon aranyos.Kapucniját a fejére teszi és kezeit zsbre dugja.Majd ki is húzza.Elövette a kucscsomóját.
D.de minek?Nézem ahogy megy,...majd...befordul a szomszéd kertbe?!! Még a szám is tátva marad.A kis szöszi a szomszédben lakik!!!
Ezt a kellemes meglepetést.~

7.fejezet: I LOVE RIZS
A vacsora első része  elég kínosan telik.Az ételköszönet után,mindenki csendben válogat.Apa minden evő,általában ő eszi meg az én maradékomat is.Ezért házi malacnak nevezem néha.Anya diszkréten,kimérten válogat.Taku,mint egy állat úgy söpri a tányérra a dolgokat.Én pár grillezett halat veszek el és nagyon,nagyin sok rizst.Ha tehetném csak rizst ennék egésznap.De anyáék nem engedik,mert,hogy akkor nem fejlődnék.Apa mindig azzal jön,hogy húst is kell ennem ahhoz,hogy "kikerekedjek"(mi tagadás....eléggé deszka vagyok!)Mindig azt szajkózzák,hogy "Egyél húst!Vagy nem fog nőni a melled!"Erre mindig vörösen,ordítva reagálok.De...nem tehetek róla,hogy ennyire szeretem a rizst.( I <3 RIZS)
YongGuk sem tűnik válogatósnak.Tésztát szedett és épp most öntli rá a mártást.A tésztához jó sok halat és szóját rakott.
Csendben elkezdünk étkezni.Szinte mindenki egyszerre kezd hümmögni.
-Hát ez isteni-dícsérem a rizset.Mondjuk elég nehéz elrontani egy zacskó rizst.
-Marha jó a hal is!-jelenti ki Taku.Illetlenség teli szájjal beszélni,de ha megkostólja valaki anyám főztjét,annak megered a nyelve és öröm ódákat zeng,istenítve anyámat és a kajáját.
YongGuk még nem szólt semmit.Csak szűrcsöli a hosszú csúszós tésztát.Szőke tincsei előre borulnak,így eltakarják a szemeit.Csak a csücsörítő száját látom.Mikor a tészta végére ér,össze zárja a száját,rág egyet-kettőt és körbe nyalja szójaszószos száját.Ekkor elkapom a tekintetem zavaromban.tompa rúgást érzek a bokámon,Taku irányából.Felnézek.Taku rám mereszti a szemét pár pillanatra.valószínűleg azt akarta mondani,hogy :"Ne bámuld már ennyire!"
Mostantól ovatosabban fogom nézni.
Miután lenyelte a falatot szusszant eggyet...biztos megerőltettem magát a rágásban(szarkazmus).
-Nagatsukasa asszony...évek óta nem ettem ilyen finom ételt.Ez a kijelentés szerintem mindenkit meglepett kissé.
-Ohh...ne túlozz fiam-mosolyog anya.
-De tényleg!Komolyan mondom.Ami óta albérletben élek azóta zacskós és oda égett ételekből élek-nevet saját butaságán.

A pálcikák mohó csattogása tölti meg az étkezőt.Egy rizsgombóccal kitörlöm au olajat,amit a halak engedtek ki magukból,a tányéromra,az idő során.
-Teleee vagyok!-dől hátra Taku a hasát simogatva.
-Dettó-motyogom.Rosszul létig ettem magam.
-Nagyon szépen köszönöm az ételt!Isteni volt!-hálálkodik YongGuk ismét.Apa csak egy puszit nyom anya homlokára köszönetképp.Anya csak mosolyog.
-Na!Most pedig beszélgessünk kicsit rólad-fordul apám YongGukhoz.

6.fejezet: A vacsora.
Miután letettem a telefont,kinyitottam az ablakom és kikönyököltem.Nagyon szép a kilátás még így este is.A hosszú utcánk fényei a nygaváros fényeibe torkollik.Csend van.Csak a szél enyhe süvítését lehet hallani.Néha-néha a csersznyefák lombjai meghajlanak a szél erejének.Egyszercsak arra leszek figyelmes,hogy az ablakom alatti garázs ajtó felnyílik.Oda kapom a fejem.YongGuk és az apám lépnek ki.Biztosan rendet raktak vagy valami,mert olajos a ketük.Nem tudom,hogy miért de késztetést érzek arra,hogy magamra hívjam a figyelmet.
-Apuuu!-ordítok le,feléjük.Erre mindketten felkapják a fejük és rám néznek.*Jaj Nee!Elöbb szóltál,minthogy gondolkozták volna!Most mit mondjak???Francba!Gondolkozz,gondolkozz!!!*
-Ööö...igen?-néz kérdően még mindig apa.
-Hát...-*FRANCBA!Leblokkoltam!És YongGuk engem néz!Tuti idiótának tart!*-Kipakoltam-mondom pókerarcal.
-.......Ügyes kislány?!
-....Bekapcsolhatom a laptopot?
-Szerintem vacsizzunk elöbb.
-Jójó-mondom  és elhátrálok az ablaktól.*ÁÁÁ.Hogy lehetek ilyen hülye?!!!Elég...nem...NAGYON kínos volt.És a tudat,hogy a szöszi engem néz...olyan kétségbe eljtő volt.Mit gondolhat most rólam?Mi volt ez a fogyatékos beszélgetés?!*Füstölgő fejjel lementem a konyha felé.Igyekeztem megelőzni apáékat.De a szerencsém most se hagyott el és pont akkor léptek be a házba mikor a lépcső aljára értem.YongGukal össze ér a tekintetünk egy pillanatra.Én gyorsan elkapom a fejem és a konyhába megyek.Ők kezet akarnak mosni,ezért a fürdőszoba felé mennek.Lusta típus vagyok szóval nem kérdezem meg anyától,hogy segíthetek-e.
-Meg ne kérdezd,hogy segíthetnél.-e!-nyávog anya.Néha esküszöm olyan,mintha a gondolataimban olvasna.
-Oké-humor érzékem sose hagy el.Anya erre nem is válaszol csak szúrosan rám néz.Épp a szója szószt önti ki egy kis tálba.
-Megterítenél?
-Ha,muszály...-felveszek öt tányért.
-Hatot vigyél!
-Minek?
-YongGukot is meghívtam vacsorára,ez a minimum.Hiszen olyan sokat segített ma.
-Szuper-mondom közönbösen.Közben vegyes érzelmek támadnak rám.Örülök,hogy itt eszik,mert...így talán jobban megismerhetem...de mi van ha megint valami ultra kínos dolgot csinálok/mondok?!

Mindenki helyet foglalt.Az asztalfőnél apa,bal oldalán anya,jobb oldalán a szöszi,anya mellett én,szöszi mellett Taku.Az asztal bőségesen megvan rakva.Néha csodálkozok,hogy anya szariman létére,hogy tud így főzni.Aztán mindig rájövök,hogy anya eredetileg szakácsnő akart lenni.Csak ha egy pillantást vetek az asztalra,már összefut a nyál a számban.Susi,különböző méretű rizsgombócok,sült édes tészta különböző mártásokkal,grillezett hal és egyéb husok,na meg a tradicionális tálkába szója szósz és még sorolhatnám.Italokból sokkal kevesebb van,víz,egy kis szaké(anyának és apának),zöld tea,gyömbér tea és a kedvencem:erdei gyümölcs tea.