8.fejezet:Túl sok volt a szaké!
Apa ezt úgy mondta,mintha kihalgatáson lennénk.Le sem tagadhatná a japán modorát.
-Mesélj csak...
-Öm...-látszik,hogy szegényke zavarban van.Azt se tudja,hogy mit mondjon.Segítenem kell.
-Van testvéred?-fordulok felé.
-Nincs,mondjuk van egy barátom,HimChan,akivel gyerekkorom óta barátok vagyunk és testvérként tekintünk egymásra.
*Na megy ez!*
-Oh,értem.És pontosan honnan ismered HimChant?
-Még az oviból.-mosolyog.
-Hűha!Akkor jó rég óta barátok vagytok!
-Hát igen.Néha nehéz elviselni azért.
-Ezt,hogy érted?
-Hát...a szennyesét sose rakja magától a gépbe,könyörögnöm kell,hohy mosogasson el...meg ilyenek.
Mikor ilynekről elkezdett panaszkodni,néztem rám,mint a hülyére.gondolom az arcomra volt írva,hogy nem tiszta a kép,mertutána zavartan szólt.
-Jajj,de hülye vagyok!-mentegetőzik-elfeljetettem mondani az elején,hogy HimChanal együtt élek.
*Ahh!Túlszép volt,hogy igaz legyen!Anya mindig azt mondja,hogy a túl jólépű fiúk melegek*
-Ooo...értem-szól anya(megint,mintha ugyan arra gondolnánk).Egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat anyáék és mocoragni kezdenek lesütött szemekkel.
-Tejóég...félre ne értsenek!-erre anya ránéz-Teljesen heterók vagyunk!Csak azért költöztük össze,mert mindketten Szöulba akartunk jönni.
*Tehát nem itt született...szegény...de kényelmetlenül érezheti magát.*
Nagy kő esett le a szívemről.
Anya felkacagott:-Világos!
Jól elbeszélgettünk.Főleg apa és én kérdezősködtünk.Apa egyszercsak belekortyolt a szakéjába.Én is felemeltem a poharam és belekortyolok a teámba.Apa elöbb lett kész.Leteszi a kis poharat és megszólal.
-Mond YongGuk...szerinted szép lány Naokomi?-ezt hallva úgy fére nyeltem ilyedtemben,hogy elvörösödve krákogtam.Anya a hátamat ütögetve próbált segíteni.
-APA!-ez az egyetlen szó amit kitudok mondani két köhögés között.Látom,hogy a kis szöszi elpirult és mosolyogva maga elé néz.
-Na!Válaszolj nyugodtan fiam!-bátorítja apa.Miután abbahagytam a köhögést a kezeimbe temettem a vörös képem.A kis ujjan és a gyűrűs ujjam között kinézek óvatosan YongGukra.
-Öm...-szegény totál zavarban van.Rám pillant egy másodpercre a tincsei közül.
-Igen Nagatsukasa úr.Nagyon szép a lánya.
*Hogy hazudik!Tudom,hogy csak azért mondja,hogy ne sértse meg apát.*Apa felnevet.
-Már elég lesz a szakéból apa!-mondom dühösen.*Hogy hozhat ilyen kínos helyzetbe?!Nem igaz!*

Már tíz órára jár.
-Nekem mostmár rényleg mennem kell.-kel fel az asztaltól YongGuk.Felhúzza a fekete pulcsiját,többször is meghajol  és megköszönte a vacsorát.
Miutánelköszöntünk az ajtóban,balra fordult.
*Oh!Így ja kinézek az ablakonom láthatom,hogy merre megy!*-villant át a gondolatomon.
Felrohanok a szobámba és kihajolva meglátom.
*Nem lakhat túl messze ha gyalog jött.Mondjuk az is lehet,hogy közlekedési eszközzel jött*
Még a járása is ....olyan....Wááá!Nagyon aranyos.Kapucniját a fejére teszi és kezeit zsbre dugja.Majd ki is húzza.Elövette a kucscsomóját.
D.de minek?Nézem ahogy megy,...majd...befordul a szomszéd kertbe?!! Még a szám is tátva marad.A kis szöszi a szomszédben lakik!!!
Ezt a kellemes meglepetést.~