9.fejezet:Mire is számítottam?!
A plafont bámulom.A szobámban csak Tomoya lámpája világít.Jobboldalra fordítom a fejem.A digitális órám 23:12-t mutat.A tekintetem vissza fordítom a plafon felé.Még szép,hogy nem alkszok.Egy részt azért,mert új helyen sok idő kell míg megszokom a szobát.
Hiányzik a saját szobám.ha az ágyamon felülök reggelente a B2ST plakátom mosolyog rám.
ha jobb oldalra fordulok,akkor az éjjeli szekrényemre ragasztott képek néznek vissza,amiket én nyomtattam.Főleg izmos K-Poposok képei vannak kint.(LeeJoon,GiKwang,TaeCyeon,JayPark,SiWon).van egy kiskönyvem(amit magammal hoztam) amiben a kedvenc képeim vannak.J-Rock.os és K-Pop.os képek egyaránt.Lehunyom a szemem és lelki szemeimmel elképzelem a könyv tartalmát.Az elején különböző bandák képei vannak(2NE1,The Gazette,B2ST,Screw,MBLAQ és minden amit szeretek).Utána minden egyes bandától a kedvenc dalom szövegét írtam le.A leghátulján megint csak izmos,kocka hasu fiúk telepszenek.Főleg Kenjiről van sok képem.Ha anya meglátná infarktust kapna az száz.
*Jujj!Ha haza értem feltéltenül ki kell nyomtatnom Baro-ról azt a képet ahol szőke és nyalókázik.Hmm...szőke...*
Egyszercsak YongGuk mosolygós arca ugrott be.~Nagyon szép lánya van~-cseng a fülemben.
Kipattanok az ágyból.Oda bóklászok Tomoya terráriumához.Teeermészetesen bevágom a lábujjam az ágyvégébe.Annyira fáj,hogy még a szemem is bekönnyezik.*Auauauauauaúúú!*De a számon egy hang se csúszik ki.
Tomoya lomhán és lassan mozog.Álmos?Nem lehet tudni...mivel még csúcsformájában is így viselkedik.Eljátszok vele kicsit.Mesélek neki a kis szösziről.Elmesélem neki azt is,hogy mennyire  leégetett apa.
-Ja és itt lakik a szomszédban!
Apropó...szomszéd.Vegyük csak jobban szemügyre.Oda somfordálok az ablakomhoz.Széthúzom a függönyt.Az ablak már nyitva,még lefekvés elött kinyitottam,hogy az őszi szellő átjárja a szobám.Ismét kikönyökölök.A kivilágított várost szemlélem.Holnap el szeretnék menni oda is.
*Tényleg...Taku valami körbevezetést ígért holnapra.De hogy vezetne ő körbe?csak nem...YongGuk fog...áhh mindegy.*
A szemem,a szomszéd ablakra vándorol.Az ablak nyitva,függöny elhúzva,lámpa világít.Todom,hogy meébe illő lenne,de elkalandozik a fantáziám,hogy mi lenne ha...ő is kinézne pont...észre venne...rám mosolyogna és integetne...esetleg kiszöknénk...de hiába áltatom magam.

Már negyedórája bámulom azt az ablakot.Minden eggyes pillanatban mikor elakarok jönni az ablaktól arra goldolok,hogy "mi van ha pont most".Ez a hang mostmár lassan 20 perce ide láncol.Mikor már libabőrös lettem a hidegtől tudtam,hogy nincs tovább.Hátra lépek és becsukom az ablakot.Összehúzom a két függönyt és sóhajtok egyet.Vissza bóklászok az ágyhoz és lefekszek.*Mire is számítottam...?!*-mondom magamban csalódottan.