11.fejezet:HimChan és a pandák*Mit?Mit?Mit??Mit vegyek fel?ÁÁÁÁ*Persze,hogy Takunak az utolsó pillanatban kell szólnia.*Túl lenge.Túl szűk.Túl kivágott.Túl rövid.Ahhhj!*végül találok egy pandás rövid ujjút.(rögtön SeungRi ugrik be.)Zöld alapon egy panda,aminek a kezében egy bambusz.A pandás polóhoz,egy farmert kapok fel.Gyorsan átfésülöm a hajam és egy hajpántot rakok bele.Az időm nagy részét a bizsus dobozom elött töltöm.Addig turkálok,míg meg nem találom a zöld színű,cipzár alaku fülbevalómat.Csing-csöng-hallatszik az ajtó csengő.*NEE!*-Nao!!Az ajtó!.Taku enyhén szólva pofátlan.Ott játszik 3 méterre az ajtótól és majd én fogok lépcsőzni?!Ezt még ő sem gondolhatta komolyan!-Takumi Nagatsukasa!!-Jól van...-dünnyögi.Akkor szolítjuk egymást a teljes nevünkön,ha mérgesek vagyunk.Az ajtófélfához dőlök és hallgatózok.-Hali-köszön szlengesen Taku.-Hello,készen vagytok?Mehetünk?-Én készen vagyok.Még Nao pepecsel.Gyorsan elteszem a telefonom,a zsebembe és elindulok lefele.-Ó,szia!-köszönöm meglepette.-Szia-mosolyog rám.Ahogy a szemébe néztem,éreztem,hogy nagyobbat dobbant a  szivem és kicsit megszédültem.A szédülés miatt kihagytam egy lépcső fokot véletlenül és majdnem lebukfenceztem.Az utolsó pillanatban megkapaszkodtam a korlátban.Midkét fiú egy lépéssel közelebb jött a lépcsőhöz,hátha el kell kapni.-Jól vagy?-nyújtja kezét udvariasan YongGuk.-Béna!-mondja Taku és ő is a kezét nyújtja.-Ööö...igen...köszi-mosolygok YongGukra és a bal kezemet  az ő kezére teszem.-Te meg lehetnél kedvesebb-vágom oda Takunak és a jobb kezemet nyújtom felé.YongGuk keze hihetetlenül puha ahhoz képest,hogy fiú.Ohh...jézusom.Gyorsan balra kapom a fejem,mivel ott egy jó nagy tükör lóg a felról.A tükörből egy rákvörös arcú Naokomi néz vissza.*Nenene*A fejem lehajtom és gyors léptekkel kimegyek az ajtón.Pár lépés után egy puffanást érzek a fejemen.-Huhh-nyög fel egy hang.Egy mellkast fejeltem le.Hirtelen felkapom a fejem,egy hunyorító fiú néz vissza rám.Ó tejóóóég.Ha tudom,hogy ilyen jóképű fiúk vannak itt,már korábban ide költözök.Mitnha egy modell álna elöttem.Fekete haj,fekete szem.Ha a szemébe nézek,olyan mintha a végtelen űrbe tekintenék.-Bo.bocsánatt-szólalunk meg egyszerre.-Az én hibám-szabadkozok-máskor magam elé nézek.-Semmi baj-mosolyog a fiú majd meghajol-A nevem Kim HimChan.-A nevem Naokomi Nagatsukasa.Ezekszerint ő is tud japánul.Mondjuk nem annyira,mint a kis szöszi.HimChan inkább tört jappnásággal beszél.Míg bemutatkoztunk,addig Takuék is kijöttek a házból.-Mehetünk?-szól YongGuk.-Persze-mondja HimChan és félre áll-Parancsolj.A kertben kikövezett út csak egy személyes,ezért nem férnénk el.-Köszönöm-mondom  koreaiul és előre megyek.Az azutóhoz érve,megfogom a hátsóajtó kilincsét és nézem,hogy a többiek hova fognak ülni.HimChan az anyós üléshez megy,de YongGuk szól neki.-Öö...HimChan..figyi-szól bizonytalanul.-Igen?-Mi lenne ha...most Taku ülne előre?HimChan,YongGuk.ra mered.-Na...légyszi...csak most.HimChan egy szót se szól.Elengedi a kilincset és beül hátra.taku és a kis szöszi összenéznek egy pillanatra,majd mi is beülünk..Az úton főleg Taku dumál,YongGuknak.YongGuk meg mindenre mond valamit.Megunom,hogy csak ők beszélnek,ezért HimChanhoz fordulok.-Nos,HimChan...hogy hogy tudsz japánul?-HimChan kicsit meglepődik,majd gondolkozik.(Lehet,hogy túl gyorsan beszélek neki?!)-Ömm...hát...YongGukal az Osakai kollégiumba jártunk.-Óóó...értem.Szóval onnan ismeritek Takumit.-Hát igen.Itt mintha abba is maradt volna a beszélgetés.Kínos csend telepedett közénk.-Jó a polód.-szól.Ránézek a polómra és a panda néz vissza,üres tekintettel.-Ohh...köszi.Szeretem a pandákat.-mondom és egy mosolyt eröltetek magamra.-Én is bírom a pandákat!Olyanok,mintha a jegesmedvék össze tintázták volna magukat.-erre felnevetek.A nevetésemre Taku és a szöszi hátranéz.A szöszi rögtön vissza is fordul,mert kereszteződés jön.-Épp a pandákról beszélgetünk.-világosítom fel őket.Szép lassan visszafordul Taku is.YongGuk,mintha azt dünnyögte volna ,h "pandák...".
Az út végéig,csak a pandákról beszélgettünk Himchanal.Elmesélte,hogy egyszer volt egy japán állatkertben és ott kisorsoltak 3 embert akik bemehettek a pandák közé.Ő is az szerencsések közé tartozott.