18.Csók?

Kopogtatnak.Tudom,hogy HimChan az.Még mielött elindulhattam volna a bejáratiajtóhoz,Taku nyit be a szobámba.-Figyi,be megyek a városba.Szóval viselkedj jól.-Rendben.-már épp csukja be az ajtóm mikor megszólalok.-Taku!-Hmm?-húzza fel a szemöldökét.-Vigyázz magadra.-erre nem válaszol,hanem becsukja az ajtót...de láttam,hogy azért elmosolyogott.Felpattanok és a cuccaimat felvéve elindulok én is lefele.A lépcsőn legaloppolok és úgy mint  reggel,megint meglátom HimChant a konyhában.Csak most épp az asztalnál.Jöttemre felkapja a fejét.-Mi vagy te?Mosómedve,hogy állandóan a konyhában talállak?!Ezen mindketten elkezdtünk szakadni.-Neeem...én panda vagyok.-kacsint rám.Oda megyek az asztalhoz és lerakom a cuccom.HimChan magával hozott egy tollat és egy füzetkét.Elkezdtünk tanulni...az alap,kezdő szavakat beszéltük át.A kiejtés szo-szo,az írás egész jól megy.Nagyon tetsznek ezek a hangeul jelek.A nevemet már fejből letudom írni.Haladás...Egyszercsak arra leszek figyelmes,hogy HimChan közeledik felém.Már az egész testével felém van fordulva,csak az arca néz a lap felé.*Te jó ég....mintha a fejével hajolna felém...most...vagy képzelődök....vagy...mit csinál?*A kezemben lévő toll csúszossá vált ,mert a kezem marhára elkezdett izzadni.-Jól van ügyes vagy.Szépen írsz.-mondja-most ejsd ki ezt a mondatot.-rábök a "boldog születés napot" mondatra.-Öm..s.saeng...li-Il-javít ki.-Saeng...il...-felé fordulok.Ő is rám néz.Mélyen egymás szemébe nézünk.Egyszerűen megszédülök a gyönyörű,csillogó,fekete szemeitől.A szívem boom,boom,ver és ver-chukha-folytatom és ekkor HimChan tekintete a számra téved.Fejemet picit oldalra döntöm és kicsit megdőlök felé...nem habozik...ő is közelít...ajkaim az ő gyönyörű ajkaitól alig vannak pár centire.Szemeimet lehunyom,tudom,mi fog történni.Amint a puha felsőajka egy része ,az enyémhez ér(csak egy fél pillanatra)elkapom a fejem és köhögést szimulálok.Hogy miért?Mert abban a pillanatban (hiába volt egy pillanat...se és hiába nem volt ez csók)...YongGuk jutott az eszembe.

17.fejezet:Yuri

-Biztos nem maradsz még kicsit?-Nem,nem lehet-nyugtatom meg HimChant.Épp a házajtóban állunk.Mostmár tényleg megyek.-Jó,akkor ha négyóra fele megyek át az jó?-kérdezi.-Hm?Ja!Tanulni....ömm,rendben a négyóra jó.-mosolygok és hátrálok a kerítés felé.-Akkor majd megyek.Szia.-integet és becsukja az ajtót.Míg be nem csukódik az ajtó teljesen addig aranyosan mosolygok.Amint becsukódik,a mosolyom lehervad és fejen vágom magam.*Üüüügyes Nao!Megint megcsináltad!Tiszta hülyének néznek tuti!*Egyszerre vagyok mérges (magamra) és szomorú (hogy megint leégettem magam).*De fel a fejjel!Végülis lehetett volna rosszabb is!Például...haténylegesen elkezdtem volna fulladozni egy félre nyelt falattól...vagyha nem fújtam volna meg a forró levest és visszaköptem volna...vagyha...na jó...elég az undorító példákból.*Haza érve felfutok a lépcsőn és a szobámba érve,előkapom a telefonom.Hosszas kicsöngés után uri felkapja a telefont.-Na végre,Nao!Mizujs?-Yuriiii.Úgy hiányzott a hangod.-olvadozok-juj...hol is kezdjem.Van még egy fiú...-Hujujujuj.-HimChannak hívják és...ÁÁÁ...rohadt jól nézki,mint egy modell.És ma ma áthívott a házukba és mutatott régi képeket magáról és YongGukról ésés...-Hohohóó..YongGuk?-Igen...YongGuk ...szőke...izmos fiú.-Ja!A szőkeség!Na igen és?-És csomószor megérintett és megsimogatott.-Jézusom!Rád hajtott?-röhög.Öm...hát...nem tudom...szerintem csak barátok vagyunk...vagy majd még meglátom.-De nem úgy volt,hogy a szőkeség a herceged ?-Én nem mondtam ilyet...ja amúgy most fekete a haja...és ez az eredeti hajszíne.És HimChan mutatott olyan képet,amin ő is szőke.

-Hűha!Ott Szöulban futkosnak a szőkehercegek?!Mert akkor megyek utánad!-ezen csak röhögünk.-Miért?Mi van Torával?-Hanyagol...szerintem szakítani fogok vele.-Ohhh...-Mindegy...-Képzeld ma délután átjön HimChan,tanítani fog koreaiul.-Ejha...hát akkor,sok sikert vagy nem tudom.Taku jól viselkedik?-Ahh...ne is mond...hozza a hülye gyerek filinget.-Nem lehet egyszerű.-Nem hát...na de most megyek előkészülni a tanulásra.-Jójó.Aztán vigyázz a tanár bácsival-nevet.-na sziaaaaa!-Pai pai!

16.fejezet:A kis fekete-Mondcsak YongGuk,hogy-hogy átmentél feketébe?-kérdezem a....volt kis szöszit...vagy...a kisfeketét,miközben az üres müzlis tálat lerakom a kisasztalra.-Hát....ez az eredeti hajszínem-mondja mosolyogva.-Én is voltam már szőke-mondja HimChan,mielött megdícsérhettem volna YongGuk új hajszínét.-Tényleg?!Wáu!Biztos jól állt-mosolygok.-Vannak régebbi képek rólunk...ha átjössz szivesen megmutatom.-kel fel lelkesen a kanapéról.-Ö...persze...úgy sincs dolgom.-pattanok fel én is.-Akkor gyere-mondja és kézenfog.*Oh....basszus...de puha a bőre.Mindjárt elájulok.ÁÁÁ*Ahogy az ajtajuk elé érünk,HimChan udvarisan  kinyitja az ajtót nekem.Hát...hogyis mondjam...látszik,hogy fiúk laknak itt.A heverőn CD-k és polók (használt polók) hevernek szanaszét.A konyha pultról ne is beszéljünk...eélg annyit mondani,hogy nem csodálom,ha HimChan tényleg nem találna itt kanalat.-Gyere fel a szobámba-hát erről a mondatról...vagyis...elég félre érthető,de gondolom ő is rá jött mert gyorsan folytatta-mert,...nálam nagyobb a rend valamivel.A lépcsőn felérve a jobboldali szoba az övé.Szerintem,teljesen rendben van tartva.Csak nincs beágyazva,meg az íróasztalán nagy a rendetlenség.Leülök az ágyára.Az egész szobát betölti HimChan jellegzetes testszaga.Az ágy mellett egy halom ruha hever,azt gyorsan betolja az ágy alá.-Szóval erről beszélt YongGuk-mondom kuncogva.-Micsoda?-Semmi,semmi.Látom,hogy kicsit elpirult,ezért és is,mert zavarba koztam szegényt.-Oké,ömmm...egy pillanat és előkeresem a fotóalbumot.-Jójó.-míg HimChan a szekrényeit nyitogatja és pakolja sorra,addig és csak ülök és nézelődök.A függöny elhúzva,a könyvek rendesen sorakoznak a polcon,az éjjeli szekrényen semmi.A szemem a könyves polcra tévedt újra.Főleg mangák vannak.Na  meg persze látok pár pandás könyvet is.-Ó!Látom szereteda mangákat-mosolygok rá.Rámnéz és hosszan,mélyen a szemembe néz.-Ööö....bocsánat...de miket?*Ahh...hülye nyelvi különbségek*-Man-ga!-mondom artikuláltan és a könyvespolc felé mutogatok.

-Ja!-mondja és a homlokára csap-Öm...igen szeretem! Te is-mosolyog és közben tovább pakolászik.-Igen! 52 darab van már-dicsekszem-de otthon kellett hagynom a nagyrészét.-Értem.-mondja.Pár perc pakolgatás után végre megtalálja az albumot.-Megvan!-mondja és diadalmasan a fejefölé emeli.Oda jön az ágyhoz ,mellém ül ls kinyitja.-Jaj!De aranyos!-mondom rögtön és egy gyerekkori képre mutatok.

-Hát igen.Ez én vagyok 3 évesen.-mosolyog,pirulva.Az album gyerekkori,iskolai és nem olyan rég készült képeket tartalmaz.

[önző dög vagyok és több képet nem mutatok xdd:$$ bocsánat ˘˘]

-Na itt van az a kép-mondja,kivesz egy fotót a helyéről és az orrom alá dugja-Látod?Én is voltam már szőke.

Megkell hagyni,hogy veszett jól áll neki is a szőkeség.-Oh,basszus-nyökögöm.-Mi az?-Rohadt jól áll neked is-mosolygok rá.Ekkor lesüti a szemeit és aranyosan röhög.-Köszi.Amúgy szerintem neked is jól állna.-Mi?A szőke haj?-Aha-mondja és a fejemtől kezdve végig simítja a hajam.*Basszuskulcs.Olyan zavarba vagyok,hogy mindjárt elered az orrom vére.*-Amúgy tessék-elengedi a hajam és a kezembe nyomja a képet.Elveszem és kérdőn nézek rá.-Hogy legyen valami tőlem....szuvenir....meghogy legyen mit néézegetned elalvás elött.Erre kikerekedik a szemem.-"Legyen mit nézegetnem"?-ismétlen és ekkor elkezd röhögni-Hülye!-mondom és lányosan megütöm a felkarját.Nevetésünket YongGuk állította meg,aki benyitott.-Ömm...kész az ebéd-mondja...olyan...csalódott arcal vagy nem tudom-Áthívtam Takut is,de ő azt mondta,hogy nem éhes.Szóval,...Nao akarsz itt enni velünk?*Jajj!*Megint képsorok bombázták meg az agyamat.E-miatt az amúgyis oirult arcom tartja a pirosságát.Ilyenkor nem örülök,hogy nagy fantáziám van és hogy túl jó a vizuális képességem.-Hát...-Na!Egyél velünk!A legfinomabb konzervet szoktunk venni.-győzköd HimChan.-De csak ha nem zavarok.-Akkor megterítek-mosolyog YongGuk a kis fekete és kimegy.HimChannal végig nézem olvadozva az albumot és mikor végzünk lemegyünk.Az asztal egyik oldalán egy tányér a másik oldalon kettő.Gyorsan leülök arra az oldalra,ahol egy tányér van(elkerülve a kellemetlenségeket).HimChan leül a másik oldalra a bal oldali tányérhoz.YongGuk egy nagy és  mély tányérban hozza a gondosan elkészített zacskós levest.Csendben,halk csámcsogással megettük.A főfogás riiiiizs és...számomra ismeretlen...szószos,koreai(konzerv) étel.YongGuk egyszercsak 1 narancs izesétísű Mongut rak le elém.-Moguuuu!-mondom hangosan (mindig ezt a reakciót váltja ki belőlem)-Köszönöm-mondom és azzal a lendülettel ki is nyitom.-Nincsmit-nevet.
Megintcsak csend telepszik meg az asztalnál.A Mogu ért nyúlok és elkezdek inni.Közben a fiúkat veszem szemügyre.HimChan az egyik falat után alaposanlenyalja a száján maradt szószt.*Basszus*Annyira zavarba jövök,hogy véletlenül félre nyelek és elkezdek fulladozni.*Én neeeeeem vagyok hozzá szokva az e fajta látványokhoz!Max ha Taku...de ő se szokta nyalogatni a száját...vagy ha igen...hát az gusztustalan.*A kis fekete pattan fel elsőként és ide jön,megütögetni a hátam.*Az hiányzik már csak,hogy félre nyeljek azán azt az akármilyen fogást hajtson végre rajtam valamelyik!ÁÁÁ!Tudtam,hogy rossz ötlet volt maradni.Mindjárt elsüllyedek*

15.fejezet:Mindent én tudok meg utoljáta?!-Hova tetted a szatyrom?-ront be Taku a szobámba elég idegesen.Én épp az ágyamon ülök és laptopozok.-Tessék?-A szatyrom!....amit ma vettünk!-Ja...a házibuli kellékekre gondolsz?-Meg vagy huzatva?Házibuli kellék?-Miért?Mi másra lennének jók?-Te teljesen hülye vagy...negyedóra múlva legyen a pulton!-parancsol rám.-Ahaaa...-mondom cinikusan.-Tudod mit?!-mondja és Tomoya terráriumához siet.Kipattanok az ágyból,hogy még ő elötte érjek oda,de ő a gyorsabb és Tomoyát kiveszi a terráriumból.-Héééé!Óvatosan!Add vissza!-hisztizek.-A-a-mondja Taku  és számomra felérhetetlen magasságba emeli.Majdnem sírva fakadok...mert,tudom,hogy Taku mennyire felelőtlen.Elengedem Takut és ő elviharzik a szobálya felé.Egy hangos ajtó becsapás jelzi,hogy be ért.Én kétségbe esetten előkotrom a szatyrot és leviszem a pultra.*Ha valami baja eski tomoyának,én nem tudom,hogy mit teszek!*Hangos léptekkel vissza megyek az emeletre és dörömbölni kezdek Takumi ajtaján.-takumi!Ott a hülye  zacskód!Kérem Tomoyát.Semmi válasz.A fülemet az ajtóra tapasztom.Furcsa hang szűrődik ki.Mint egy pici motor hang.*Te jó ég!*Mikor rájövök,hogy minek a hangja,eszméletlenül elkezdem ütni az ajtót az öklömmel!-takumi Nagatsukasa!!!-Nyugi már!-üvölt vissza.Leállt a kismotor hang,pár tompa dübögés és az ajtó kinyílik.takut félre lököm és bevetem magam.Ahogy sejtettem.Döbbenten állok.Takumi az elektromos játék autójára felkötözte Tomoyát.-Ó te szívtelen hülye!-fortyogok és kiszabadítom Tomoyát-Gondoltad már magad az ő helyébe?!Még fiatal!Mi lett volna,ha neki mész vele valaminek?Te jó ég...,mint egy 3 éves.Emlékezz Gokura!-miután jól lehordtam bemegyek a szobámba,bevágom az ajtóm és elbőgöm magam.Az előző kiskedvencemet Gokunak hívták.Goku egy törpe hörcsög volt.Taku figyelmetlensége miatt halt meg.A nap hátralévő részében nem mentem ki a szobámból.
A szemhélyamat lassan és nehezen felnyitom.A két függöny között egy napsugár világítja meg az arcom,ezért a fejemre húzom a takarót.Miután elfogyott a levegőm,kitakarózok és felülök.Kinyújtott karokkal ásítozni kezdek.Tudom,nem lehetek valami "szexi".Miután megmosakodtam,felöltöztem és beágyaztam,elindultam lefele a lépcsőn.Hallok valami pakolászást a konyhából.Tuti Taku keres valami reggelire valót.-Na mit pakolsz tökfej?-mondom hangosan,mikor a lépcső aljára érek.Tekintetem felemelem a konyha szekrények felé.A levegő megfagy körülöttem és döbbenten bámulok előre.A konyhai fiók kihúzva és HimChan néz rám.-Ööö...jóreggelt...-mondja.-Mi a?te hogy?...Minek?Mit?-akadozva motyogok (reggel van).-Csak kanalat keresek a reggelimhez.-Miért nálatok nincs?-erre HimChan felnevet.-De...csak átjöttünk ide reggelizni.taku hívott át.-Jöttetek?HimChan erre nem válaszol,hanem a kezében lévő kanállal a hátam mögé mutogat.Megfordulok.Taku és YongGuk a heverőn ülve X-boxozik.Biztos valami autóversenyes játékot játszanak,mert lökdösik egymást.De..várjunk csak...YongGuk haja fekete lett!A szívem egy jó nagyot a mellkasomban és megint elvörösödök.Ez olyan kellemetlen már.

-Mint a gyerekek-mondom.HimChan mellém lépkezében 2 müzlistállal (amikben kanál is van mostmár).Az egyik tálat felém nyújtja.-Neked is csináltam ha nem baj.-mondja mosolyogva.-Nem,dehogy.Köszönöm.-elveszem a tálat és a fiúk felé vesszük az irányt.-Jó reggelt!-köszönök hangosan,hogy észre vegyenek.Egyedül YongGuk veszi a fáradtságot,hogy rám néz,köszön és odébb ül.Taku továbbra is a TV.re mered,ezért bokán rugom.-Jól van!-mondja ingerülten és pdébb ül ő is (közben le sem veszi a szemét a játékról),HimChanal leülünk a kanapéra,ropogtatni kezdjük a müzlinket és közben nézzük Takuékat.Ahogy sejtettem...versenyautós játékkal játszanak.-Amúgy...mennyi az idő?-kérdezem.A kérdésemre egyedül HimChan reagál és megnézi a karóráját.-10 múlt.-Te jó ég!-Nyugi én is későn szoktam kelni-mosolyog.-Ja,csakhogy valamit kéne csinálni ma,azért.És már majdnem elment a nap fele.-Én arra gondoltam-vág közbe YongGuk-hogy már ma délután elkezdhetnénk tanulni.Abbahagyom a rágást és rá nézek.-Tanulni?YongGuk rám néz,erre elkapom a tekintetem.-Nem mondtad neki?-fordul Takuhoz.*Mindent én tudok meg utoljára?!*-Ja....ööö...Nao?!YongGuk és HimChan fog segíteni koreaiul tanulni.-mondja Taku.Érzem,hogy megint csak elpirulok.Ugyanis elég nagy a képzelő erőm és egy szempillantás alatt elképzeltem,hogy milyen lehet.Ilyen az amerikai filmekben szokott lenni.*ÁÁÁ*Egyszerre tört rám a félelem és az izgatotság.*Hogy kettesben lehetek majd velük az szuper!De...mivan ha szokásomhoz híven valamiextra kínos dolgot követek el.M.mondjuk....kiakarok ejteni egy nehéz koreai szót és...és ha véletlenül leköpöm?!ÁÁÁÁ!Neeenenene*-Khm...-megköszürölöm a torkom-hát jó,felüőlem.-De ha akaros nem muszály pont ma-mondja HimChan és megérinti a vállam.Érzem,hogy ezzel csak fokozta az arc pirosságom.-D.de jó lesz ma-fordulok felé és mosolygok.

14.fejezet: Mégis...miért?!Hazaérve  a szatyrokat csak lerakjuk a konyha pultra.-Mi lesz a vacsora?-fordulok Takuhoz.-Amit,találsz.Szuper...mivel nem tudok főzni,ezért vagy valami konzervet fogok enni vagy szendvicset.Felcaplatok a szobámba és ledőlök az ágyra.Hallom,hogy Taku is bemegy a szobájába és becsukja az ajtóját.Negyedórányi plafon bámulás után feltöltődtem annyi erővel,hogy felkeljek.A konyhába megyek és elpakolom a saját dolgaimat.Mikor pakolok,véletlenül feldöntöm Taku szatyrát és kigurúl belőle egy doboz sör.*Mi a?!*Megfogom a szatyrot és bele nézek.Papír poharak,Chips,különböző rágcsák,szerpentínek,üdítők...te jó ég....ez hülye!Már elnézést,de...normális az olyan ember aki házibulit szervez egy ismeretlen városban?Ezt nem engedhetem.Miután kipakoltam a saját dolgaim,megfogom a Taku által vett dolgokat,felmegyek a szobámba és elrejtem az ágyam alatt.*A debil úristenit...úgy tudtam,hogy ez lesz....megbízhatatlan.*Duli-fuli énemet egy idő után elnyomta a csendes Nao énem.*Nézzünk konzervet..*elkezdem nyitogatni a konyha szekrényeit,mikor egyszercsak meglátok egy doboz rizst.*Riiiiiiiizs!Megvagyok mentve!*Úgy örülök,mint majom a farkának.Gyorsan ki is kapok belőle 2 csomagot. Miután a forrásban lévő vízből kiszedtem a kész rizst kiraktam egy tányérra és most arra várok,hogy végre kihűljön.*Csin-csöng*Ilyedten meredek az ajtóra.Mégis ki lehet ilyen későn?Oda osonok az ajtó elé és kinézek a kukucskán.YongGuk az...arcát a telefonjával világítja meg alulról és hozzá idétlen fejeket vág.Vicsorít,kinyújtja a nyelvét,bebandzsít.Miután halkan kiröhögöm magam kinyitom az ajtót.A kis szőkeség arca lefagy és elkapja a telefonját az arcától.-Azt hittem,hogy Taku fog ajtót nyitni.-magyarázkodik vörösödve.-Nyugi nem néztem sokáig a műsort-mosolygok rá és kuncogok.Erre ő is elmosolyodik.Egy kis hatás szünet után megszólalok:-Nos..?!A szöszi kérdőn néz rám.Én is kérdőn nézek vissza.-Ja!!!-szólal meg-Ööö,ezt neked hoztam-mondja és átnyújt egy szatyrot.-Ezt neked hoztam.Elveszem a szatyrot  és meglepetten bele nézek.-Mogu!!-szólalok meg örömteli hangon.A szatyorban 4db különböző ízesétésü Mogu van.-Nagyon köszönöööm!-mondom és örömömben megölelem YongGukot.*Oh....te jó ég!MÉGIS MI A FENÉT MŰVELEK?!*Gyorsan hátra lépek egyet.-Elnézést-mondom lehajtott fejjel.Jaj de szégyenlem magam.Most biztos zavarba hoztam.-Naokomi,-szólal meg.*ÍÍÍÍ!Jaj nekem!Csak nem sértődött meg...ugye...egye nem fog leszidni?!Vagy  mi van ha épp ellenkezőleg vélekedik?!uhh...mi van ha most az fog történni,mint azokban a nyálas doramákban...felemelem a fejem és ő majd átölel.Vagy...vagy...megcsólok.Júj!*ha még nem lettem volna eléggé elpirulva,most már tuti tűzpiros vagyok.Ezek a gondoloatok kb. 2 pillanat alatt suhantak át az agyamon.Szép lassan YongGukra emelem az arcom.-Igen?-Tudod...te egy nagyon aranyos,kedves és szeretnivaló lány vagy.-mondja mosolyogva és megsimogatja az arcom.Mikor ezeket a szavakat kiejtette...szinte fel se fogtam elsőre.Csak állok és bámulom,tágra nyílt szemekkel.-Én...én-makogok-köszönöm.-mondom és lehajtom a fejem.-Most mennem kell.Nem nyítja ki magát a konzerv.-mondja,erre mindketten felnevetünk.-Rendben.viszlát és sok sikert a konzervekhez.-hajolok meg.Mikor újra felemelem  a fejem ő már a kerítésnél jár.Hátra lépek egyet és becsukom az ajtót.Megfordulok,neki dőlök az ajtónak és szép lassan leereszkedek a fenekemre.Csak ülök a padlón és bámulok előre.Az agyamban újra és újra végig gondolom a történteket.Ugyan így viselkedek,mikor mondjuk elolvasok egy könyvet.Addig pörgetem a képkockákat magamban míg el nem érem a 100%-os feldolgozottságot(ami mindig sok időbe telik).A tekintetem lassan a kezemben lévő szatyorra téved,amiben a Mogus palackok fetrengenek rendezetlenül.-Mégis...miért?!-suttogok magamban.

13:fejezet:Tudtad-e?!A japán hírességek 95%-át műtötték már.Nem lepődnek meg az emberek,hogy ha a műtőterembe egy csecsemőt visznek be.A japánok alapjáraton kicsik,rövid végtagokkal és csúnya fogakkal.(Tisztelet a kivételnek!)De a plasztikáknak,felvarrásoknak és egyéb ilyesmi dolgoknak köszönhetően a japánok napjainkban "szépek".Akik nem engedhetik meg maguknak a műtékeket vagy nincs rá lehetőségük,azok jó sok sminkhez és különböző trükkökhöz folyamodnak.

Akár mennyire is fáj...szerintem anyuék engem is és Takut is...megműtöttek.Máshogy nézek ki,mint az otthoni osztálytársaim.Ezért sok lány meg is utált.Mondjuk szerintem a koreai lányok alapból szebbek.De mondom....már szinte minden tehetősebb ember műtetteti a gyerekét.(Aki nem hisz nekem,az nézzen utána!)

Ideje a pénztárhoz menni!Utálok sorba állni.Most is jó hosszú sor áll a pénztárnál.

Az idő hamar eltelt,mivel a telefonomat nyomkodtam.Fizetés után,meghajoltam,köszöntem és sietve távozok.A parkolóban már ott állnak a fiúk.HimChan lát meg elsőnek.Kinyitja a csomagtartót,elveszi a szatyrokat a kezemből és bepakol.-Köszönöm.

-Semmiség.-mosolyog.

Miközben bepakol,meglátok egy egész zacskónyi Mogut!Erre fel órdítok:

-Úristen Mogu!Ki vette?
-Én-szólal meg YongGuk.
-Hol vetted?-faggatom.
-Itt a boltban.
-De én sehol sem találtam.
-A legfelső polcon volt,biztos nem láttad.
-Ohh-sóhajtok.Na majd,ha megint jövünk akkor veszek!
-Szóval...te is szereted?
-Viccelsz?!Imádooom!!
Erre felnevet YongGuk.
-Jó tudni.-mosolyog rám és közben beszáll a kocsiba.