41.fejezet: Az én hősöm
Ahogy kiszabadulok HeeYoon kezei közül,a földre rogyok.
-Mit csinálsz?! Megőrültél?!Nyugodj már le!-hallom ismét az idegen hangot.Egy lány fogja le HeeYoont hátulról.*Várjunk csak....hisz ő HeeYoon nővére!Már párszor találkoztunk,mikor átmentem hozzájuk.Ahj...hogy is hívják....MinRi!Tiszta aranyos ez a n...*
-Eressz el!!
-Nem! Nyugodj le!
-Ezt te nem érted! Hátba támadt!Lecsapta a kezemről!Kijátszott....Ez....ez egy...-kezd lecsillapodni,már nem rángatózik-szörnyeteg...kihasznált-sírni kezd...ő is lerogy a földre....MinRi szép lassan elengedi-áruló...hazug....-kezeivel eltakarja,az arcát és zokogni kezd.Csak most fogom fel igazán,hogy mekkora fájdalmat okoztam neki....meghasad a szívem,ahogy látom,hogy mennyire összetört.Ő mindig is vidám,jókedvű,beszédes,hiperaktív lány volt...és most ahogy látom...én is sírni kezdek.
-Hee...HeeYoon-suttogom.
-HALLGASS!-felkapja a fejét és vörösre sírt szemeivel rám néz.A tekintete lelkemig hatol..-Többé látni sem akarlak!-feláll és elrohan...de nem a házukba...tovább fut.
Magam elé bámulok.MinRi odajön mellém,legugol és megérinti a vállam.
-Jól vagy?
-Persze
-Nézd...nem tudom,hogy mi történt...nem tartozik rám.De tudnod kell HeeYoonról,hogy...ha nagyon dühbe gurul ,akkor elveszti az eszét és sok hülyeséget csinálhat ilyen állapotban.
-Ahh...értem.Köszönöm,hogy megmentettél...te vagy az én hősöm-mosolygok rá.
-Ugyan,nem tesz semmit.De...most ha nem haragszol,megyek és előkerítem.
-Rendben.Menj csak én még elüldögélek itt egy kicsit...sok sikert.
-Köszönöm és vigyázz magadra.-mondja és elindul sietve abba az irányba,amerre HeeYoon futott.

Este 11 fele járhat az idő.Ez az egész nap,nagyon vacak volt.Miután fájószívvel elbúcsúztam a drága HimChanomtól...megrángatott HeeYoon és szerintem egy életre megutált.Utána délelőtt rajzolgattam és elfogyott a rotring hegyem...Aztán ebédnél egymáshoz se szóltunk Takuval...bocsánatot akartam kérni,meg megköszönni az ajándékot...de...meg se tudtam szólalni.Nagyon kellemetlen....aztán délután tanultam.Zenét hallgattam és tönkre ment a fülhallgatóm. Később elővettem a Yuritól kapott fülltágítót és észrevettem,hogy rendesen meg van repedve (gondolom a postai út miatt sérült meg így)...szóval elraktam a fiókomba.Ja,meg átmentem YongGukhoz,hogy betudna-e vinni a városba,hogy vásároljak...erre a macskanő nyitott ajtót és közölte,hogy nincs itthon...persze YongGuk ezt hallva,rögtön az ajtóhoz sietett....de nem zavartam tovább őket...majd holnap is átugrok.Most HimChannal smsezek és elsírom neki ezt a pocsék napot,miután ő elmondta,hogy milyen csodás napja volt.

40.fejezet: Nézz rám!
Hajnal van.Még mindig világítanak az utcai lámpa testek.Karjaimat összefonom és a járdáról nézem,ahogy HimChan az autóba pakolja a csomagjait.Becsapja a csomagtartót és elém áll.Karjaival körbe fogja a derekamat és összetámasztjuk a fejünk.
-Épphogy megkaptalak,de te már el is mész.-mondom csendesen.
-Tudom...nekem is rossz,hidd el.
Megölelem.Valamiért nagyon aggódok érte...félek,hogy valami baj történik út közben.Olyan hosszú az út odáig,bármi megtörténhet.Ezért...úgy ölelem magamhoz,mintha ez lenne az utolsó ...éééés "utolsó ölelkezéshez" ,"utolsó  csók" is illik,nemde?!
Lassan felemelem a fejem és nyújtózok a szája irányába.Természetesen rögtön kapcsol és megcsókol.Annyira de annyira félek,hogy elvesztem és még el se ment,de már most megsajdul a szívem,hogy nem látom egy jó darabig.Megbeszéltük,hogy mindennap felfog hívni,de az nem ugyan olyan.
A csók után csak nézzük egymást mosolyogva.Oldalra néz és meglepett arcot vág.Oda kapom a fejem és is.*Úristen* HeeYoon áll,tőlünk kb 10 méterre egy csomaggal.HimChannal elengedjük egymást.
-Szia HeeYoon,hát te?
-Jó reggelt...hoztam neked útra valót.-angyali mosollyal az arcán nyújtja át a csomagot neki.
-Óóó de kedves vagy.Köszönöm-mondja és berakja a sok csomag közé (ami nem valami illedelmes dolog tőle).Míg pakolászik,addig én HeeYoon arcát kémlelem.Szomoróságot,dühöt vagy ehhez hasonló érzelmet keresek.Hogy miért?! Mert tudom jól,hogy halálosan bele van esve HimChanba.*Te jó ég....most nagyon utálhat engem.Hisz tudtam jól,hogy szereti,de...nem én vetettem rá magam!Nem....nem ln vagyok a hibás.Na meg..ember legyen a talpán,aki vissza utasítaná HimChant!*
-Itt a búcsú ideje-mondja és...ad két puszit nekem is és HeeYoonnak is.*Ez meg most mi volt??!Puszi?Hisz az előbb még itt...most meg....mintha csak barátok lennénk?!*HeeYoonal a járda széléről nézzünk végig,ahogy beül az autóba és elhajt.
Kínos csend.*Most mi legyen?Menjek el szó nélkül?Vagy hozzam fel a témát? Nem....maaajd....majd kialakul.Meghívom reggelire!Vagyis bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért ...amit Takuval és vele műveltem. Ahhh de gáz vagyok!*
-Nos HeeYoon...lenne kedved
-Utállak-vág közbe.Megtorpanok...ilyennek még sose láttam.Most ...mi lesz?!-Tudtad....tudtad jól ,hogy szeretem és mégis...mégis mit tettél?-felém fordul-letámadtad mi?!Le is feküdtetek ugye?!-ahogy ezt kimondja,szemeiből könnyek csordulnak ki-először Takumi előtt szégyenítesz meg,most meg HimChant csapod le a kezemről?!
-Mi?Nem!Dehogy!Félre értesz!
-Peeersze,tudom "ez nem az aminek látszik!" UGYE?!-ordítja és meglök.
-Legalább hallgass már végig!!!
-Nem érdekel a kifogásod és a hazugság!-még durvábban lök meg.
Egy pillanatra elvesztem az egyensúlyom,de gyorsan visszanyerem és lendületből visszalököm.
-Te teljesen hülye vagy? Most miért kell rögtön erőszakoskodnod?!
-Nézz rám!!!-ordítja-Nézz rám és mond a szemembe!-megszorítja a felkarjaim és erősen rángatni kezd-Végig ez volt a célod ugye?!Tudom te kis ringyó!Mond meg!
Szemeimet összeszorítóm és próbálok ellenállni kisebb-nagyobb sikerrel.Alapból HeeYoon az erősebb testfelépítésű és...én amúgy is gyenge vagyok.Néha még az is kihívás,hogy két fa evőpálcikát elválasszak egymástól.
-HEEYOON!-hallom,hogy valaki ordít.

39.fejezet:Nem akarom,hogy elmenj
Bánatomban,elővettem a kis könyvem,amiben félmeztelen Idol képek vannak és azt nézegetem.De nem ér sokat.Ahogy lapozgatom,elérek ahhoz a részhez,ahol a rajzaim vannak beragasztva.
-HimChan...
*Beszélnem kell vele!Tisztáznunk kell a dolgokat,mert ha nem én belepusztulok a folytonos stresszbe és aggódásba.*

Ahogy kilépek a házból,meglepődök,mert már kezd sötétedni.Ezen is látszik,hogy már bőven ősz van.Ez az egyik kedvenc évszakom.*Ilyenkor minden olyan nyugis és csendes.Sokak azt mondják,hogy ez az időszak rossz,mert minden meghal.De nekem tetszik...van benne,valami különleges.Minden fa új ruhát ölt magára,a naplementék még vörösebbek,az esti séták is olyan kellemesek...a lágy szellő és az a finom illat...na meg*
Nem tudok a gondolatmenetem végére érni,mert valaki megállít.Gyengéden megragad a vállaimnál.Felkapom a tekintetem rá.
-Pont hozzád indultam.-mondja mosolyogva HimChan-Taku átadta az üzenetem?
-Öhm...nem.
-Valahogy sejtettem...szóval beszélni akarok veled.
-Én is!
-Tényleg?!Akkor kezd te.
*Mi van ha azt akarja mondani,hogy minden csak egy félre értés volt és köztünk nincs semmi?!Én meg előtte kiöntsem a szívem?!Neeeem nem nem nem!*
-Áh,inkább mond te,a tiéd biztos fontosabb.
-Hát,jó...de...mi lenne ha leülnénk?-kérdezi és a túloldalon lévő pad irányába biccent. Bele egyezően bólintok,majd átmegyünk az úton és leülünk.Kezeimet megfogja és ujjainkat összekulcsoljuk.*Éééérzem,hogy megint elvörösödök!Ahj már!*
-Arról van szó...,hogy egy kis időre elfogok utazni.
-Micsoda?
-Ajánlatot kaptam egy szórakoztató központnál.Pár hétre elmegyek gyakornoknak Busanba.
Nem tudok mit mondani.csak szomorúan lehajtom a fejem.
-Ne légy letört,édes-mondja,állam alá teszi az ujját és felemeli a fejem-csak kis idő.
-D.de...nyaa..-nyögök és átölelem-még el se mentél,de már most hiányzol.-Erre kuncog egyet és átölel.
-Ez aranyos.Te is fogysz nekem.
-Mikor indulsz?
-Ma értesítettek és holnap már indulok is.
-Pont ma?
-Igen,pont ma.Azon a napon amikor összejöttünk-kuncog.Elengedem és megilletődve nézek rá.-Már mint-folytatja-ha....szóval...izé.
-Jaj,a macsó HimChan zavarba jött.~-erre mégjobban kipirul.
-Na!Tehát...Naokomi Nagatsukasa...lennél a barátnőm?
-Hát,hogy a viharba ne?!
*Normális lányos,csak annyit mondanának,hogy "Igen."*-Akarom mondani....Igeeen.
Újra elmosolyodik és közelít.Megfog csókolni?!
Ohh...igen.Annyira leírhatatlanul jó érzés!Egyszerűen fantörpikus...nem lehet betelni vele.Csodálatos és kész.
A csók végén összetesszük a homlokunk és úgy támasztjuk meg a fejünk.Ő sármosan mosolyog,míg én úgy,mint a vadalma.
-Miről is szerettél volna beszélni?-egyenesedik ki.
-Hát...már választ kaptam a kérdésemre.
Még egy kicsit időzünk a padon...mikor már felkapcsolják az utcai lámpákat,elindulunk hozzánk.Az ajtó előtt megfogjuk egymás kezét,mosolygunk és megöleljük egymást.
-Nem akarom,hogy elmenj.-suttogom.
-Én se,de ez nagy lehetőség és meg kell ragadnom az alkalmat.
-Megértem és örülök neki...de szomorú is vagyok.
-Sietek haza ígérem.-mondja és csókot nyom a homlokomra.

38.fejezet: Undorító...-Biztos arra számított,hogy én nem jövök haza ebédre és akkor majd ő kettesben megebédel HeeYoonnal.Meg kitudja...mondjuk most HeeYoon,HimChan ért van oda.Szóval hiába próbálkozott volna.-Naooo! Gyere,kész az ebéd.-hív HeeYoon a konyhából.Tomoyát visszarakom a helyére és lemegyek.Ők már az asztalnál ülnek.Taku egy picit durcás,gondolom azért,mert beleavatkoztam a tervébe.Ja meg a másik...kis hülye biztos azt hiszi,hogy HeeYoon miatta ment át YongGukékhoz a kajáért.Pedig HimChan miatt ment és a mosolygásából ítélve össze is futottak vele.Ez a tipikus letörölhetetlen mosoly.Mikor nem tudsz semmi másra rendesen oda figyelni,mert csak ő jár a fejedben.Mikor minden kis gesztusát hatalmas dolognak fogod fel.Nem tudsz betelni a jelenlétével sem.Annyira vágysz az ölelésére és a csókjára,hogy az hihetetlen.Mikor azt mondod,hogy ilyet még senkinél sem éreztél.Pontosan tudom,hogy ez milyen.Most ezt a mosolyt látva...még inkább nem akarom elmondani neki.De...nem járhatok HimChannal titokban.Legalábbis ajánlom,hogy ő is felakarja vállalni,mertha nem...akkor nem is szeret.-Hahó!-hallom Taku hangját.Felé nézek.-Igen?-Most kérdezem harmadszorra...oda adnád a szóját?-Bocsánat-mondom és közben odanyújtom neki.-Megint álmodozol mi?!-Nem szabad?-Dehogynem,csak ne a közelemben ,mert idegesít...-Ennyire elakarsz távolítani innen?Ennyire a drága HeeYoonnal akarsz lenni?-És ha igen?-Úgysem  fogod tudni,megfektetni.HeeYoon hirtelen elkezd köhögni,biztos félre nyelt.A pohár ért  nyúl és nagy kortyokban nyeli a vizet.Én higgadtan folytatom az étkezést.Taku meg...Taku szó szerint lefagyott.Meg se tud moccanni annyira meglepődött.-T.t.tessék?-nyökög.-Jól hallottad-mondom hidegen.Nagy hatásszünet után tud csak megszólalni ismét.-Hogy kép..-Mégis mire számítottál?!-vágok közbe-Azt hiszed,hogy 5 mondatnyi beszélgetés után és egy ebéd után,majd az lesz amit te szeretnél?HeeYoon nem olyan buta liba,mint az előző barátnőid.Meg neki,amúgyis HimChan jön be...ha valakivel le kéne feküdnie,akkor az ő lenne és nem te!-Naokomi!!!-ordítja el magát HeeYoon felpattan és közben az asztalra csap-Hogy lehetsz ennyire modortalan?!-tekintetét rám szegezi és könnyes szemekkel folytatja-azt hittem,hogy barátok vagyunk...szégyeld magad!-mondja és kiviharzik,nem csak a helységből,hanem a házból is.Takumi köpni-nyelni nem tud.Csak pislog a nagy szemeivel értetlenül.Én csak a rizses tálat bámulom....szért nem megyek még el,mert biztosra veszem,hogy még Taku is mondani akar valami mélyre hatót.*Na...mi lesz már?!Találj ki valamit aztán hagy egyek tovább.*Szép lassan fel áll a helyéről.Benyúl a zsebébe,kihúz valami dolgot és ledobja elém.Két ajándék dobozka.-Az egyik tőlem,a másik Yuritól.Egyszerre akartam,oda adni mindkettőt...Boldog születés napot Naokomi-mondja és szép lassan elmegy.Lenézek az ajándékokra és könnyek fakadnak ki a szemeimből.Értük nyúlok és kibontom őket."Yuritól sok szeretettel."A dobozban egy kicsi fültágító csiga van és alatta egy kis levél,rajta egy nagy szívvel."Kedves Naooo!~Tudod,hogy mennyire tiltakoztam az ellen,hogy fültágítód legyen.De rájöttem,hogy nem anyáskodhatok feletted állandóan.Na meg tényleg jól állna neked.Tudom,hogy nem tetszik a nagy ,ezért egy pici csigát vettem.Azért zöld színű,mert tudom,hogy ez a kedvenced.És ha jól emlékszem pont ezért a darab ért olvadoztál a kirakat előtt.Használd egészséggel és csak óvatosan te kis lázadó.Nagyon szeretlek!"-Yuri-suttogom nyöszörögve.Az ajándékot és a levelet vissza rakom.Most Taku ajándékát csomagolom ki.A dobozka masnival van összekötve.Imádom a masnikat...Az ajándékom,egy kitűző..."I <3 K-POP" felirattal...Hihetetlen...azt hittem,hogy Taku sose figyel rám és nem is ismer.Erre most ez...imádom a masnikat,gyűjtöm a kitűzőket és a K-POP a mindenem.Még mindig sírok.Mindent oldalra tolok és a fejemet leteszem az asztalra.*Hogy lehetek ilyen önző,undorító és tapintatlan?!Utálom magam...UTÁOM!* Arcizmaimat görcsösen húzom össze és zokogok.

37.fejezet: Mennem kell
-Ez Nana lesz...lemegyek és elintézem.Maradj itt és ne mozdulj jó?
Nem mondok semmit,csak sűrűn bólogatok.Kimegy.Kiterülten a plafont kezdem bámulni.*Most mi ez? Össze jöttünk? Vagy csak "barátság extrákkal"? Én...olyat nem akarok...Egy komoly kapcsolatra van szükségem,nem holmi játszadozásra.*Felülök.*Na meg ott van a multkori eset...a szülinapomon,a szobámban egy másik lánnyal.Biztos azt a csajt akarta felszedni...csak mivel megzavartam,nem sikerült.Ezért most itt vagyok én "B" tervnek.Jól van HimChan,tudod,hogy kivel szórakozz!* Újra ajtó csapódás hallatszik.A lépcsőn toppanások hallatszanak,ritmikusan,nagy szünetekkel.Ebből arra következtetek,hogy kettessével veszi a lépcsőfokokat.Gyorsan felállok és kinyitom az ajtót.Pont akkorra ér fel a lépcsőtetejére.
-Mi baj?-kérdezi csodálkozva.
-Mennem kell.-mondom és elmegyek mellette.
-Megbántottalak?
Megállok és szép lassan visszanézek rá.
-Nem felejtettem el ám a múltkori esetet.
-Micsodát?
-A szülinapomon....a szobámban...azzal a lánnyal.
-Jaj Nao!-mondja és az irányomba lép.
-Neee Nao-zz itt nekem!Nem érdekel a kifogásod!-míg fortyogok,elindulok az ajtó irányába.A kezemet már a kilincsre rakom,mikor hátulról megmarkolja a felkarom.Egy erős mozdulattal megfordít a tengelyem körül és az ajtóhoz vág.Még a fejem is koppan egy kicsit. Két kezét a fejem magasságában helyezi el az ajtón és megtámaszkodik.
-Elárulom neked,hogy részeg voltam és összekevertelek azzal a lánnyal!Felbotorkáltam a szobádhoz és bent találtam azt a lányt.Sötét volt.Azt hittem ,hogy te vagy az...-Még a lélegzetem is eláll.Most...tényleg ez lenne az igazság?Mondjuk hihető...-Aztán jöttél te és én meg majd elsüllyedtem szégyenemben-mondja és lesüti a tekintetét.Szája lebiggyed-Annyira sajnálom Nao.Tudom,hogy mindent elcsesztem-mintha egy nyalókájától megfosztott 5 éves kis fiú állna elöttem-de...nem dikert.Olyan hülye vagyok.Semmi se úgy alakult úgy,ahogy szerettem volna.Én tényleg,őszintén sajnálom.Ne haragudj,kérlek.
Kezeimmel közre fogom arcát.Felnéz rám.
-Eleget hallottam.-suttogom és megcsókolom.Kezeit derekamra teszi én meg átölelem a nyakánál.


-Mit tettem?!-kérdezem költőien magamtól.Még mindig a történtek hatása alatt állok.Épp haza sétálok.A csók után tettem egy kört a házak körül és most így ebédidőre haza felé vettem az irányt.
*Jó...tudom,hogy túl sokat aggódok.Áh...nem érdekel.HimChan veszett jó pasi és...járunk?!Szerintem...igen!Hisz azt mondta,hogy szeret.*
-Szereeet!-ordítom az égnek.
-Ki szeret?-a kérdés a hátam mögül jön.
Megfordulok.Egy lány az,nem is akárki ,HeeYoon!
-Öhm..-*basszus...ő még mindig teljesen bele van esve HimChanba.Nem mondhatom el neki!Teljesen össze zuhanna és megutálna.Megeggyeztünk,hogy övé HimChan,enyém YongGuk.De...YongGuknak ott van Nana...jó...tudom,hogy nem fog örökké tartani a kapcsolatuk,de kitudja...mi van ha még évekig együtt lesznek? Nem fogok várni az örökkévalóságig ,mikor itt van nekem HimChan...aki szeret.Ennél több nem is kell.*-Hát...Tomoya!-HeeYoon nem mond semmit csak iszonyat hülyén néz rám,ezért témát váltok-Éééééés te mi járatban?-kérdezem és együtt megyünk tovább az úton.
-Taku áthívott hozzátok ebédre.
-TÉNYLEG?-ordítom meglepetten.
-Igen...de mi ezen a meglepő?
-Taku...csak akkor hív át magához valakit,ha akar tőle valamit...-amint kimondom ezt éppen akkor pillantjuk meg az emlegetett szamarat,ahogy rohan felénk.Simán elfut mellettünk.
-HOVA-HOVA?-ordítok utána.Taku megfordul és hátra felé fut,úgy válaszol.
-Mivel a hűtő tele van a Moguddal,ezért a kaját YongGukhoz és HimChanhoz vizzük.
-Várj megyek veled!-mondja HeeYoon és utána fut.

36.fejezet: Szar alak
Már vagy félórája ülünk HimChannal és töretlen lelkesedéssel beszél a manga gyűjteményéről.Minden egyes kötethez külön kis regényt mond,hogy hol,kivel,miért,mennyi ért és hogyan vette meg.De valahogy nem tudok,teljesen oda figyelni.Nem hagy nyugodni az a gondolat,hogy YongGuk ott ül a másik szobában.Csak egy fal választ el minket!...Meg annyi kérdésem van hozzá..De inkább itt ülök,hallgatom HimChant és közben a plüss pandáit fogdosom.Igen...HimChan megszállottan gyűjti a pandás dolgokat,Van már posztere,bögréje,mamusza,kitűzője,takarója,párnája na meg ugye sok-sok plüsse.
-Jaj,bocsáss meg ha untatlak!-szólal meg.
Tekintetem rá emelem.Kis kutya szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal néz rám.
-Ohh dehogy is! Nagyon aranyos vagy,hogy ilyen élvezettel beszélsz róluk.Folytasd csak!-mosolygok rá.
Nem kellett kétszer mondanom neki.Ő megint elkezd ömlengeni én meg vissza mélyedek a gondolataimba. Legszivesebben felpattannék,átrohannék és minden érzésemet és kérdésemet rázúdítanám.De ez nem ilyen egyszerű.Vagy...mégis? Hmm...miért is ne? Kezeimre támasztom a testsúlyom,hogy felkeljek,de még mielőtt ezt megtenném,kinyílik az ajtó.HimChannal egyszerre kapjuk oda a fejünk.
-Bocsi a zavarásért...csak annyi,hogy Nanával elmegyünk a városba,majd jövök.-mondja YongGuk és ezzel a lendülettel már csukná is az ajtót.
-YongGuk!
-Igen?-néz rám egyszerre meglepetten és kíváncsian.
-Öhm..-nem akarok semmi lényegeset mondani.Csak még látni akarom a kis fekete fürtjeit...a gyönyörű sötét szemeit...nem volt elég az a 10 perc nekem egy hét után...közel sem-majd még látjuk egymást?
Szemöldökét leengedi és rám mosolyog.
-Hát persze! Majd még beszélünk is.
Ez nagyon megnyugtatott.Vissza mosolygok rá,becsukja az ajtót...én meg elterülök HimChan ágyán.Átfordulok a hasamra és macskásan nyögök egyet. HimChan leül az ágy szélére és elkezdi simogatni a hátam.*Ennyire nem veszi észre,hogy engem YongGuk érdekel?!Miért próbálkozik folyton?Jó...mondjuk ő sem utolsó.Sőt...olyan porcelán arca van.Finom vonások,selymes haj és bőr.*Míg ilyeneken gondolkozok,arra leszek figyelmes,hogy HimChan benyúl a pólóm alá és a derekamat simogatja.Nem vagyok hülye...ismerem ezt a taktikát...mindig csak egy keveset lép előre,aztán mire észbe kapsz már a bugyidat húzza le.
-Hééé!-pattanok fel.
-Oh bocsánat...csak olyan elbűvölő vagy.
-Jaj HimChan ne add itt a nyálas királyfit! YongGuk és Taku is meséltek rólad! Tudom,hogy te az a rámenős,macsó,vagány,nagyképű,egoista,nárcisztikus,egocentrikus srác vagy!Szar alak vagy és kész!
HimChan gyors mozdulattal megragadja mindkét csuklómat és leteper az ágyra.Fölém mászik...ilyennek még sohasem láttam.
-Igen...pontosan ilyen vagyok,ahogy leírtál...
Döbbenten nézek szemeibe.A szívem megint hevesen ver...majd kiugrik a helyéről.
-És....-folytatja-ez a szar alak szeret téged.
Elsőre meglepődök,de nem hiszek neki.
-Ugyan kérlek!-erre a cinikus mondatomra még jobban megszorítja a kezem,amire viszont már felszisszenek.
-Miért? Miért vagy ilyen makacs és önfejű?!Higgy nekem.
-Elegem van az ígéretekből,s e fajtákból.Bizonyíts!Ha tényleg szeretsz akkor...
Nem tudom befejezni a mondatot,mert észre veszem,hogy HimChan felém hajol...közelít...tekintete,számra téved.Nem állok ellent én is megnyújtom kicsit a nyakam.
Ajkaink összeérnek.Olyan puhák...mozgatni kezdi.Viszonzom.Teljesen ellazulok és testem forróság önti el.Egyre jobban mélyíti a csókot.Olyan lágy és kellemes.A megfelelő pillanatban átdugja a nyelvét is.Egy pillanatra kislányos zavarba jövök,de aztán ez az érzés gyorsan elmúlik és helyébe magabiztosság,rámenősség lép.
Kis idő után nagy nehezen elválunk egymástól.Szapora lélegzet vételünket próbáljuk mindeketten helyre állítani.Közben mélyen egymás szemébe nézünk.Tekintete újra a számra irányul és megint megcsókol.Most még szenvedélyesebben,még tüzesebben.Egyik kezével elenged és megfogja a derekam.A szabad kezemmel megfogom a nyakát.Halkan nyögök egyet.Szinte faljuk egymást...addig,amíg nem halljuk a bejárati a ház bejátai ajtajának  ki csapódását. HimChan ijedten felpattan,engem ott hagyva és az ajtaja felé bámul.
-Gukieeee cicaaa!-hallatszik Nana nyávogása az előtérből.*Azt hiszem...így lehet a mennyből a pokolba jutni egy pillanat alatt.*

35.fejezet: Izmos hát
A házba lépve sötétség fogad.A rolók lehúzva,hiába van már bőven délelött.Az első látogatásomhoz képest,nem válzozott sokat a higénia és a rend.A kanapét ugyanúgy használt ruhadarabok és CDk fedik.Talán a konyha pulton látok egy kis válzoást.
Emlékszem,hogy az ő szobája fent van....jobb oldalon.Céltudatosan felmegyek.
-És....YongGuk merre?-nézek körül.
-Valószínűleg a szobájában.-bök egy ajtó felé.Kezemet az ajtó kilincsére teszem és épp nyitnám az ajtót,mikor HimChan rám szól.
-Várj!-ijedten nézek rá.-Meeert lehet,hogy kicsit hiányosan van felöltözve.
-Ohh vagy úgy..-mondom mosolyogva.
Kicsire nyitja az ajtót és bebújik.Hallom,hogy beszélnek,de egy szót sem értek.Kis idő után kijön és nyitva hagyja az ajtót.
-Szabad a pálya.-mondja és mikor elmegy mellettem megsimítja a hátam.
Bemegyek.Az ajtó takarásából megjelenik a kis feketém.Ahogy épp....a pólóját veszi fel.*Úristen!*Sajnos...háttal áll.De csupán az izmos hátának látványától elolvadok.Még a szám is tátva maradt.Mikor megfordul,rá nézek zavartan,majd meghajlok.
-B.bocsánat!
-Ugyan,semmi gond.Gyere és ülj le.
*Oké,eddig úgy tűnik,hogy semmi változás...ugyanolyan jó fej és kedves.*
Engedelmeskedek neki.Közel ül mellém....jó közel.A térdeink is össze érnek.
-Elpirultál.-mondja és a szája széles mosolyra húzódik.
-Jajj!-fejemet lehajtom és kezeimmel eltakarom az arcom.
-Neeee takargasd azt a szép arcod.-megfogja a vállaim és gyengén jobbra meg balra döntöget.Erről az jutott eszembe,amikor apáékkal közösen vacsoráztunk és azt mondta,hogy szép vagyok.*Tessék Nao.Egy hétig nem látod,aztán meg elég két perc és már is ide halsz!*
Félénken rá nézek.Ajkait összezárja,ezzel elrejti fogait.A szemébe nézek.Még mindig mosolyog.Ahh...ahogy azok a husos ajkak megfeszülnek! Én is elmosolyodok.Szemével végig kémlel,megsimítja az arcom két ujjával.Nem feltűnően veszek egy mély levegőt.Olyan rég éreztem már az illatát...szinte már hiányzott.Gondolkodás nélkül megölelem.Annyira magamhoz storítom,amyennyire csak tudom.
-Hiányoztál.-mondom nyöszörögve.
-Te is.-dörmögi és vissza ölel.
-De...akkor miért nem jöttél?Azt hittem először,hogy beteg vagy,de HimChan mondta,hogy nem.Szóval...direkt kerültél?
-Nem,dehogy!Szó sincs róla...
-Akkor meg?-kérdezem és közben elengedem.
-Most...minden olyan bonyolult.
-Hmmm...-lenézek a gyűrűimre és piszkálni kezdem,azt amelyiket még apától kaptam.
-De ígérem,hogy nem soká rendbe jön minden.
*Majd csak akkor fog,ha szakítasz azzal a nőszeméllyel.*
Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondjam neki azt amit mondott nekem a vásárlásnál,de gyorsan elvetettem,mert rájöttem,hogy ebből semmi jó nem származna.Csak sóhajtok egyet.
-Ez olyan gondterhelten hangzott.-mondja és átkarol-Valami baj van?
-Ahh...barátnőm besértődött rám,Taku hülye,HeeYoonnal se jövök ki annyira....Te is eltűntél..
-Itt vagyunk neked HimChannal.
Valami olyasmi célzó mondatot akarok mondani,amivel Nana idegesítő jellemére utalok.De nincs rá alkalmam,mert HimChan nyit be.
-Na jössz Nao?
-Persze.-mondom és elenged a kis feketém.
-Majd még beszélünk.-búcsúzásként,adok neki két puszit.
-Rendben.-mosolyog rám.

34.fejezet: Egy aranyos dorama
Hét nap telt el a szülinapom óta.Kereken egy hete nem láttam YongGukot.Bezzeg HimChan...szinte minden nap átjön és kitalál valamit.Olyan mintha hirtelen újra nyomulna.
Tegnap este a tévében egy aranyos dorama ment.Egy szerelmes párról szólt,akik szeretik egymást,de nem merik bevallani a másiknak.Vicces félreértésekkel és kellemetlen helyzetekkel volt tele tűzdelve.A vée az lett,hogy a lány megunta ezeket és kerek-perec kimondta az érzéseit a fiúnak.Én is ezt tenném már legszivesebben.De tudom,hogy engem nem csólokna meg YongGuk,mert neki ott van Nana és biztos szereti.Szerintem a macskanő parancsolt rá a buli után,hogy kerüljün engem.Szóval a doramát nézve elhatároztam,hogy felkeresem a kis szöszimet.Nem-nem vallok szerelmet azért...csak megkérdezem,hogy...akkor most mi van?! Meg a másik dolog az,hogy...nem hiszem,hogy ez szerelem.Vagyis..Ahh...lényegtelen.Nem változtat a dolgokon.Még én magam se vagyok tisztában az érzéseimmel.

Felkapom a pulóverem és lemegyek.HimChan már a kanapén ül Takuval.Megpillant és felugrik.
-Nao!-mondja vidáman,kezeit ölelésre tárja és közelít.
Nem mondok semmit,én is kitárom karjaim és megöleljük egymást.Puha pulcsijába mélyed az arcom.Olyan jó érzés...Mikor elenged,rámosolygok,majd kimegyek a konyhába.Ő követ.Kinyitom a hűtőt és kiveszek egy üveg Mogut.
-Még mindig rengeteg van.-állapítja meg nevetve.Erre sem mondok semmit,csak kuncogok egyet.Neki dőlök a putnak és inni kezdek az üvegből.
-Na és ma hova megyünk?Egy séta a parkban?Esetleg egy kávé?
-Hmm...mi lenne ha ma inkább átmennénk hozzátok?-kérdezem két korty között.Egy kis hatásszünet után megszólal.
-De...minek?
-Mert olyan rég voltam ott.Na meg YongGukot is olyan rég láttam.És a mangagyűjteményed is szivesen megnézném.
-...Rendben.
Nyelek egy nagyot és felé nyújtom az üveget.
-Kérsz?
-Nem,köszönöm.
-Elsőnek én indulok meg,az ajtó felé,majd kilépve a lakásajtón becsukja mögöttünk.A kert kaouhoz érve hideg szél csapja meg az arcunkat.Erre kellemetlenül nyögök egyet.
-Fázol?
-Hát így ősz közepén..
-Oda adnám a pulcsim,de már van rajtad,meg mindjárt átérünk.Szóval-mondja és átkarol-bírd ki addig.
Megintcsak nem szólalok meg csak összehúzom magam.

 33. fejezet: Csak úgy csattant-Szia!-Szia. Boldog születés napot életem!-mondja Yuri aranyos hangon a telefonba.-Köszönöm szépen.-Megérkezett már az ajándékom?-Tessék?Öö...nem.-Francba.Akkor most nem lesz meglepetés.-De...honnan tudod a postacímünk?-Anyukádtól elkértem előre.-Oooh. Egyelek meg.-Ugyan.Na és mizujs a fiúkkal? Hogy is hívják őket? H....valami "H" betűs.Várj ne segíts!Ömm...Chan! H....Chan....HerChan?-kérdezi nevetve.Én is röhögésben török ki.-Jézusom de hülye vagy. HIMChan!-Ja,igen,az.-nevet-meg...YoGurul?-YOGURUL?-röhögök és szemeim összeszorítom-YongGuk!!!-Naaa! Közel voltam hozzá.-Te jó ég....nagyon kész vagy.-Na lökjed...mik történtek?-Hát semmi jó- veszem komolyra a hangom és elmesélem neki a napokban történt eseményeket.Csendben hallgat végig.Néha csak hümmög egyet-egyet.Amikor ahhoz a részhez érek,hogy megütöttem Nanát...teljesen belelkesedik.-Adtál a pofájának mi?-Mi az hogy?!Csak úgy csattant.-nem csalódtam benned.-Hmm...ja és utána meg HimChan...Elmondom neki a történteket és hogy mennyire ledöbbentem.-Yuri....most ezek után mit kezdjek vele?-Ezt most így én sem tudom hova tenni...-Ahhhj-sóhajtok gondterhelten- és Torával mi a helyzet?-.....szakítottam vele.-Úristen! Miért? Hisz úgy összeilletettek.-Már nem volt olyan mint rég...-Megváltozott?-Hát...ezt így nem mondanám-Akkor nem értelek...-Te nem értesz engem? Én nem értelek téged...-Most...miért?-Yoichi...-Ezt te nem is értheted.-Persze,mert mindig én vagyok a hülye aki sose érthet semmit.-Én nem ezt mondtam!-De mindig ez van...na jó mindegy.Most mennem kell.-Rendben szia.-Hali.Rögtön letette.Ismerem ezt a hangnemét,be van sértődve.De elegem van.Mindig Yoichivel piszkál.Nem érti,hogy miért szakítottam vele,meg,hogy hogy lehettem képes rá azok után,amiken keresztül mentünk és amiket tett értem.Mindenki meghülyült?!

32.fejezet: Mogu minden mennyiségben!
-Most mond meg nekem...ezek után,te mit tennél?-kérdezem Tomoyát. Pizsmában ülök a földön,az ágyam szélének dőlve.Épp Tomoyát legeltetem a szőnyegemen.
-Ahhh tudom! Behúzódnál a kis páncélodba mi?!-kuncogok és ujjbegyeimmel végig simítom kemény szarulemezét- De ez nem megoldás.Volt egy idő,amikor és is ezt tettem....de ez nem helyes.A páncél a gonosz emberek ellen van és még akkor is ritkán szabad használni.Küzdeni kell! Érted?!-kérdezem és magam elé tartom. *Tényleg nem értem HimChant...megakar csókolni,aztán egy másik lánnyal találom...most meg szeret?! Ne nézzen már hülyének.Ezt nem gondolhatta komolyan...ugye?! Lehet,hogy csak így akarta elkerülni azt,hogy elkezdjek hisztizni.De ...az a tekintet...és ....Awh! Én nem ilyen hazudósnak ismertem meg.Utána meg ott van YonGuk is.Csomó olyan pillanat volt amikor úgy gondoltam,hogy "Juj...lehet,hogy tetszek neki?" De aztán megcáfolta ezeket.Például amikor azt mondta apáék előtt,hogy szép vagyok.Az is milyen jól esett....Meg...egyszer átjött Takuval játszani az xboxon. Én a konyhában ültem és rajzolgattam.Pont rájuk láttam onnan.Csomószor arra lettem figyelmes,hogy engem néz,amíg betölt a játék.Meg mikor Takuhoz beszélt és oldalra fordult,akkor is. Jó párszor összepillantottunk. Persze a szívem már majd kiugrott a helyéről.Aztán mondtam,hogy én is jövök játszani,csak felviszem a cuccaim a szobába.Mire lejöttem ő már elment. Pedig ha tényleg tetszenék neki,akkor maradt volna,miattam. Na meg most is...azt hittem,hogy elolvadok a táncparketten ehhez képest a macskanő oldalára áll.Nem értem a fiúkat.Olyan kiszámíthatatlanok! És hülyék! Szerintem néha ő maguk sem tudják,hogy mit is akarnak pontosan.
Újra könnyen szöktek a szemeimbe. De nem engedhetem ki őket.Most még nem...erős leszek!
Biztos a sok sírás miatt szomjaztam meg most is.
Tomoyát visszarakom a terráriumába.Kicsit meglocsolom a hátát,majd elindulok a konyhába.Taku a szobájában van már.Lecaplatok a sötét lépcsőn.Nagy meglepetésemre...rend van.Meg se látszik,hogy itt buli volt.Egy dolog sincs összetörve,kiborulva,fellökve.Ez felér egy kissebb csodával. Ahogy lépek,valami megroppan a papucsom alatt.Felemelem a lábam és lepillantok.Egy ropi darab....vagyis...mostmár összemorzsolt ropi maradék. Tovább megyek a konyhába.A padló tele van puffancsokkal,gumi macikkal és egyéb felismerhetetlen rágcsákkal. *Ennyit a rendről..* Kikerülve a maradékokat,átvágok a konyhán. A hűtőhöz érve,teljes testsúllyomat bele adva tépem meg a hűtőajtót.Ahogy kinyílik,szemem kikerekedik és eláll a lélegzetem.Az egész hűtő Moguval van tele rakva.Szóhoz se jutok.Csak nyitott szájjal állok és azt se tudom,hogy hova kapjam a tekintetem.Az agyamnak ez túl sok információ.

-Takumiiiiiiiiii!-sikítom el magam.
Hallom,hogy Taku kipattan az ágyból,kinyitja az ajtaját és lesiet a lépcsőn.
-Mi az?-kérdezi ijedten.
-E.e.ez meg mi?
-Huhh...azt hittem megint leestél a lépcsőről.
-Ezt meg honnan tudtad?-nézek rá.
-HimChan mesélte,hogy megtalálta a véres pólód és a vércseppeket a lépcsőn.
-Hmm...
-Ez amúgy YongGuk ajándéka-mutat a hűtőre.
-De...ez...ez kész vagyon!És minden ízben van.-mondom és kiveszek egy epreset.
-Hát...most egy idejig nem kell neked venni-mondja és rám kacsint,majd elindul vissza a szobájába.
*Ezt mindenféleképpen meg kell köszönnöm neki.De...mi van ha,most haragszik rám? Azért,mégiscsak arcon vágtam a barátnőjét. Mondjuk ez nem ellene szólt...remélem ő is tudja ezt.* Rápillantok az órára. *Most talán még Yurival is tudok beszélni.*

31.fejezet:Ölelés
Kínos csend.Szinte tapintható a feszültség.Most mit kéne reagálnom?!Üssem meg őt is?! Neeem...vágjak valami flegma szöveget a képébe?!Lökjem le a lépcsőn?!Vagy csak menjek el mellette szó nélkül?!Dehogyis! Ezt nem hagyhatom ennyiben.Tekintetem újra ráemelem.Ajkaimat szóra tátom,mély levegőt veszek. *Na majd most kapsz!* Mielőtt hang jönne ki a torkomon,ledobja a földre a pólót és megölel.Ez nem is ölelés...ez szorítás.Érzem,ahogy még a karjai is beleremegnek.A mérgem elszáll és helyére valami leírhatatlan jó érzés lép.Egyszerűen csak olyan jól esik.
-Kérlek,ne haragudj-suttogja-annyira szeretlek.
Megdöbbenek.Görcsösen veszek levegőt.Szemeim könnyel telnek meg.Én is átkarolom és magamhoz szorítom.Mellkasom az övéhez simul.Érzem a heves színdobogását.A könnyek végig gördülnek arcomon. Úgy tűnik,hogy ez egy ilyen síros nap.Arcomat eltemetem a karom és a válla között.Mély levegőket veszek,így ez a tipikus HimChan illat járja át a tüdőm minden négyzet centiméterét.Annyira jó~
Hosszú idő után elengedjük egymást.Mélyen a szemébe nézek.Ő csak rám mosolyog és letörli az utat amit a könnycseppek hagytak maguk után az arcomon.
-De akkor miért?És mi óta?És hogyan?-a fejemben ezernyi kérdés pörög és mindenre most akarok választ kapni.
-Shhh-mutató ujjával megállítja az ajkaim-Ez egy hosszú és fárasztó nap volt.Pihenj le.Majd holnap beszélünk.-hajam mögé nyúl,megfogja gyengéden a tarkóm és puszit nyom a homlokomra.Felveszi a ledobott pólót és elmegy mellettem.Még mindig nem fogtam fel a történteket.Azt se tudom,hogy ezt most hova rakjam.*Lehet,hogy igaza van...inkább lefekszek.*

30.fejezet:Kívánj valamit!
Hazafelé sétálva csend van.Ez nem csoda,mivel a játszótéren már kibeszéltem magam.
-Mond...mit gondolsz a csillagokról?-szólal meg kislányosan HeeYoon. Rápillantok,majd az égre.
-Gyönyörű.-mondom halkan.Egy szem felhő sincs az égen,csak az élesen csillogó csillagok.
-Szerintem is.-suttogja. Kicsit megállunk és csak felfele bámulunk.
-Oda nézz!Gyorsan kívánj valamit!-mondja lelkesen.Egy hulló csillag volt.Lehunyom a szemem és gondolkodás nélkül kívánok egyet.
-Na mit kívántál?
-Nem mondom el,mert akkor nem fog teljesülni.-mondom és kinyújtom a nyelvem felé.
-Jól van...mondjuk sejtem,hogy mit kívántál...
-Én is ,hogy te mit.-mondom és rá kacsintok.*Szerintem valami  olyasmit,hogy HimChannal összejöjjön.Hát...drukkolok!*
A ház elé érve megint megállunk.Sóhajtok egy nagyot.Már csend van bent.Csak az alsó szinten égnek a villanyok.Néha-néha üveg csörömpölés és szencségelés hangzik el.Gondolom Taku pakolgat.
-Na?Készem állsz?-kérdezi HeeYoon és megsimogatja a hátam.
-Szerinted YongGukék még itt vannak?
-Nem hiszem...szerintem haza kíséri Nanát.
-Hát akkor...-mondom és megindulok a ház felé.De hirtelen meghallom,hogy valakik felnevetnek.
-Még valaki van odabent .HeeYoon én ezt nem akarom!Majd alszom az egyik padon,csak hozd ki a takaróm.
-Jaj ne hülyéskedj!Miből gondolod,hogy YongGuk az?Lehet,hogy csak az egyik ismeretlen fiú a sok közül.Ne parázz már!
Szó mi szó...eléggé pánikolós vagyok. Én ezt egy rossz szokásnak tudom le.Veszek pár mély levegőt ismét és kiegyenesedek. HeeYoon az ajtóhoz lép,megfogja a kilincset és kérdőn néz rám.
*Oké meg van a terv.Bemegyek, elordítom magam,hogy "Itthon vagyok!!",felmegyek a lépcsőn (óvatosan,de gyorsan) és bezárkózom...de mi lesz HeeYoonal?Hmmm....majd legfeljebb beengedem,ha beakar jönni..
Nem szólok semmit,csak bólintok és kinyitja az ajtót előttem. Az idő megint belassul.*Felkészülni,vigyázz,kész...FIGHTING!* Nagyokat lépve elindulok.
-Itthon vagyok!!! *Pipa* Fellépek a lépcsőre és kettesével lépkedni kezdek,de csak óvatosan! *Pipa* A lépcső felénél megpillantok egy fiú testet,akinél a véres pólóm van.
-Jaj Taku én...-*Várjunk...neee....mi van,ha a kis fekete áll elöttem és nem Taku...ne ne ne ne!* Szép lassan felemelem a tekintetem.A látvány...YonGuknál is rosszabb.
-HimChan?!

29.fejezet: Elegem van
Hirtelen leáll a zene.Mindenki megáll a táncában és feljajdul.Nem tart sokáig a szünet,ugyanis elindul egy lassú szám.Kezemet YongGuk.éra teszem és ringatózni kezdünk.Fejemet enyhén megdöntöm balra.Ekkor a kis fekete egy puszit nyom a nyakamra. Először felszisszenek,majd elnevetem magam.Még a hideg is kirázott.
-Nem hagyhattam ki-súgja a fülembe.
*Ha ez egy álom és soha a büdös életbe nem akarok felébredni!*
Egyszercsak,mint villám csapás,az arcomba vágódik valami hideg.Aztán érzem,hogy végig folyik a nyakamon és lefelé tart.Kinyitom a szemem és Nanát látom meg 2 üres pohárral.Előre dőlök,hogy az arcomról csorgó többi folyadék,ne jusson a pólómba.Csak a szememmel körbe nézek....mindenki minket néz.Gondolom YongGuk is kapott egyet...vagy képes lett volna 2 pohár üdítőt az arcomba vágni?!
Meg se tudok szólalni.Még is mit kéne mondanom?Döbbenten pislogok.Az álom átment rémálomba.
Először megszeppenek,aztán elönt a düh.Megfogadtam,hogy többé nem tűröm el,hogy megalázzanak.Eleget kaptam már.Tekintetem Nanára emelem,szemöldököm összeráncolom és a fogaim összeszorítom.Érzem,hogy az adrealin szintem az egekben.A szívem hevesen ver. Jobb kezemet hirtelen meglendítem és hatalmas csapást mérek az arcára.Mivel ő a bal oldaláról kapta az ütést,a feje a jobb irányba néz.Tenyerem és és csíp.Ez az utóhatás ....már tapasztaltam.A macskanő szóhoz se jut...lélegzete elakadt,szája is tátva maradt.Megint könnyek szöknek a szemembe.
-Igen...ilyenre is képes a kis Nao.-mondom és sebesen távozok.Az emberek szinte elugranak előlem.Az ajtó elötti fogasról leveszem a pulóverem és becsapom magam mögött az ajtót.Ekkor már nagyban folynak a könnyneim.
Az utcán már csak a lámpák adnak fényt.Egy piramis alakú mászóka egyik fokára ülök és rágyújtok.
Félóra alatt a harmadikat szívom.Nem érdekel,hogy büdös füst szagom lesz,ez az egyetlen dolog ami ilyenkor megnyugtat.
-Héééé!-visít valaki és kiüti a kezemből a csikket.
-Mi az isten?!-riadok fel és az idegen felé fordulok. HeeYoon az,aki épp durcásan ráncolja a homlokát.
-Te meg mégis mi a francot művelsz?-valami ilyesmit mondhat.
-Semmit-modom közönbösen és a térdemre könyökölök.
-Nagyon csúnya dolog ez amit...
-Hagy csináljak már azt,amit akarok!Nem vagy az anyám!-förmedek rá szegényre.Nem mond semmit,csak áll és bámul.
-Bocsánat-dünnyögöm az orrom alatt.
-Én voltam a hülye-mondja és felül mellém-a történtek után,lehetnék kedvesebb is.-kezével,megsimogatja a hátam és a vállamra teszi a fejét.Rá hajtom a buksim.
-Elegem van HeeYoon,...elegem van.-suttogom.
-Megértem.
-Azt nem is meséltem,hogy HimChan mit csinált...
-Mit?
Elüldögéltünk ott egy jó idejig.Kiöntöttem a szivem,elmondtam az érzéseimet.Teljes képzavar áll most fent...mit akarnak tőlem a fiúk?! HimChan először nyomul aztán,meg más lánnyal találom.YongGuk haverkodik meg minden...és most ez a tánc...és a nyakra puszi.De mégis inkább ott marad Nanát ápolgatni,aki hisztérikus görcsöt kapott (ezt HeeYoon mesélte).Úgy érzem ,hogy csak játszanak velem...foggalmuk sincs,hogy mit érzek.
A beszélgetés közben többször is elbőgtem magam.Ő meg csak ölelgetett és vigasztalt.

28.fejezet:Feledhetetlen tánc

A lépcsőről magabiztos léptekkel lépek le.Az alján Taku caplat épp felfele.Meglát és megszólal:
-Na végre!Téged kerestelek,ideje kibontani az ajándékokat.De,amúgy miért öltözét át megint?
-Felestem a lépcsőn és elkezdett vérezni az orrom.A pólómmal fogtam fel.
-Uram isten.Jól vagy?Ne vigyelek orvoshoz?Nem fáj valamid?
-Hát a térdem még sajog,de jól vagyok-Taku szemében tükröződik a lelkiismeret furdalása,hogy nem vigyázott/figyelt eléggé a kis hugára-Semmi vész.Majd máskor jobban vigyázok.-mondom és elindulok.
-El is várom tőled.Hogy lehetsz ilyen béna?!
-Kössz az együtt érzést...
Erre nem is válaszol már.Ő balra én jobbra indulok.
-Hééé!Hova mész?-kérdezi és utánam kapva megragadja a könyököm-Az ajándékok erre vannak.
-Tudom...de előtte van még egy kis elintézni valóm.És különben is...majd holnap kibontom öket.-felhúzott szemöldökkel bámul rám aztán elengedi a karom.Bemegyek a tánctérre és a kis feketét kémlelem*Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom ha most lenne szőke.Meg van!* Frizurám megigazgatom és határozottan elindulok.YongGuk mögé érve,meg kocogtatom a vállát.Megfordul....de...olyan furcsán néz ki.*Várjunk...hisz ez a fiú nem is YongGuk!Jézusom!*
-Öö...bocsánat összetévesztettelek valakivel!-mondom és csinálok egy gyors meghajást.A fiú mostmár méghülyébben néz rám és összeráncolja a homlokát.
*Jajj!Nao!Korea közepén állsz!* Mivel még nem jutottam addig a mondatig,hogy "Bocsi azt hittem,hogy az a helyes fiú vagy akit kerestem,de öszze kevertelek vele véletlenül,ne haragudj!" ezért csak a "Bocsánat"ot ismételgetem. *Nem nézhet hülyének áááá! Megbökdösi egy vadidegen lány,aztán elkezd halandzsázni,majd bocsánatot kér.Ez rettentő kínos!* Gyorsan eltűnök a fiú közeléből.Most a TV mellett állok.*Nyugalom!Mély levegő!* Mégegyszer neki rúgaszkodok a keresésnek.Ismét kiszúrok egy YongGukhoz hasonló figurát.Még nézem pár percig,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg ő-e az.Aztán megpillantom Nanát mellette.Igen,tuti ő az.Megint megigazítom a hajam és elindulok.Mögé érve ugyanúgy megkocogtatom,mint az előző fiút.Meglepetten fordul meg,majd mikor rám pillant,elmosolyodik.
-Segíthetek?-mondja és közelebb hajol,hogy jobban hallja majd a válaszom,ne pedig csak a durván lüktető zenét.
-Hát....arra gondoltam,hogy ...lenne kedved kicsit velem is táncolni?
Hatás szünet.Kiegyenesedik,mélyen a szemembe néz és elmosolyodik.Érzem,hogy teljesen kipirultam.
-Persze.-mondja és kicsit odébb megyünk.
-De mi lesz Nanával?-kérdezem.
-Annyira táncol,hogy szerintem észre se vette,hogy eljöttem.

Egyszerre Nana felé nézünk.Tényleg nem vette észre,hogy nincs ott.Csak csukott szemmel rángatja magát,meg dobálja a haját.Egymásra nézünk a kis feketével,elmosolyodunk és táncolni kezdünk.A zene minden porcikámat átjárja és a ritmusra táncolok.Ő is egész jól nyomja...mondjuk ő inkább lötyög.

Nem telik el sok idő,azt veszem észre,hogy közelebb jött hozzám.Vagy csak képzelődök?Néha-néha egymásra pillantunk,ekkor mindig elmosolyodunk.A tánc közben hátat fordítok neki és úgy táncolok tovább,közel hozzá.

Az a bizonyos melegség járja át a testem,mikor észre veszem,hogy megfogta a csípőm.Egy pillanatra elképedek,de nem zavartatom magam.

Arra leszek figyelmes,hogy HeeYoon is táncol pár méterre és minket bámul.Elkezd kacsingatni és sziveket mutogatni.Elnevetem magam és rá legyintek.Hirtelen kinyitja a száját,felhúzza a szemöldökeit és a mutató ujjáz az égfelé nyitja.Valami ötlete támadt.Fogja magát és elrohan.Én csak képedten nézem,amíg látom.*Ezt meg mi lelte?* Lényegtelen.Most YongGuk a fontos.*Ohh...ilyen nincs.* A hátamon érzem az ő mellkasát.Teljesen hozzám simul.A gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrik.Hosszú hajamat oldalra teszem gyorsan.Karjaival átölel a derekamnál.A testünk egyszerre mozog a zenére.Bárcsak soha ne lenne vége ennek a táncnak.

27.fejezet: Hegek
Szép lassan a lépcső tetejére cammogok.Ott feltépem a szoba ajtómat.Mint valami rossz szülinapi meglepetés,egy fiú és egy lány csókolózik az ágyam szélén.A jöttemre elválnak egymástól,felém fordulnak.A fiú kihúzza a kezét a lány pólója alól és rám merednek.Idegesen a lámpa kapcsolóm után kapok.Olyan hevesen,hogy véletlenül az ajtófélfába ütöm a kezem.Felszisszenek,majd felkapcsolom a villanyt.
-Ezt....nem...hiszem el.-mondom döbbenten.
A fiú HimChan...egy idegen csajjal.
-Figyelj Nao,ez nem az aminek látszik.-próbál mentegetőzni HimChan.
-Na ne etess...véletlenül megcsúszott a kezed meg a fejed?
-Nem!Én..
-Kifele!-parancsolok rájuk és a lépcső irányába mutatok.
-De...
-Most!
Felkelnek és gyorsan kimennek.Bezárom mögöttük az ajtót.A homlokom az ajtónak támasztom és könnyek szöknek a szemembe.Gyorsan felkapom a fejem,mert érzem,hogy még jobban megindult a vérzés.Előveszek a fiókomból egy jó adag zsepit.A pólóm ledobom a földre és az orromba tömöm a zsebkendőket.Ledőlök az ágyamra és a plafont bámulom.*Mindenem sajog és mindenkiből elegem van.Mikor azt hiszem,hogy minden jó lesz és kezdenek rendbe jönni a dolgok,kétszer annyi rossz dolog történik,mint az elött.*Míg ezeken gondolkozok a könnyeim kifakadnak és le csorognak.Semmi élet kedvem,azt se bánnám ha most itt helyben megdöglenék.Felemelem a bal kezem és magam elé tartom,közel az arcomhoz.Az alkaromat vizsgálgatom.*Meg van...*Még mindig látszódnak a hegek.Ezeket akkor okoztam magamnak,mikor egy nagyon mély ponton voltam.Minden sete álomba sírtam magam,a szüleim folyton piszkáltak,Taku kikészített és a suliban is csak a gondok voltak.Év eleje volt és nagyon nem találtam a helyem.Sokat voltam egyedül és sokan nem kedveltek.A folyosókon úgy közlekedtem,mint egy szellem.Aztán jöttek a bajok a szervezetemmel is.Idegileg meggyengültem,depresszióba estem.Ezek a hegek örökre megmaradnak.De nem csak a kezemen...a lelkemen is.
Kihúzom a zsebemből a telefonom és Yurit tárcsázom.
-A hívott szám jelenleg nem elérhető...
*Pont ilyenkor?!Oh istenem miért teszed ezt velem?*
Yuri volt az én "megmentőm".Egy másik suliból jött át.Eleinte ő neki is ellenszenves voltam.De voltak olyan napjaim amikor rám jött az öt perc és sziporkáztam.Olyankor mindenki röhögött rajtam.Yuri ezt az oldalamat nagyon megkedvelte és barátkozni kezdett velem.Sokat beszélgettünk és kiderült,hogy rengeteg közös vonásunk van.Elválaszthatatlanok lettünk.
*Na Nao...most mi legyen?!Le menjek HimChanhoz és vágjam pofán?Vagy kerüljem el?Maradjak itt egész héten bezárkózva?...Nem!Nem leszek Tomoya!Ő is állandóan behúzza magát a kis páncéljába.Lemegyek és tudomást sem fogok venni róla.Sőt....oda megyek YongGukhoz és táncolni fogok vele.Igen!Fighting!

26.fejezet: A kedvenc pólóm. -Oh,ott jön Takumi-mondom HeeYoonnak.-Akkor,kettesben hagylak titeket.-Köszönöm.-mondom mosolyogva és elmegy táncolni.-Azt hitted,hogy elfelejtettem mi?-ront rám Taku.-Őszintén?!Igen.-Hah!A nagyszájú Naokomi tévedett beee! Ugyanis beírtam a telefonomba,a naptárba és jelzett. HAH!-Túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen....-Mi?-Az,hogy magadtól jusson eszedbe!-Na pfff....örülj,hogy van buli!-Taku?-Mi az?-Köszönök mindent és bocsánat,hogy megvádoltalak feleslegesen.-mondom és megölelem.Ez a tett eléggé ledöbbenti. Kezeivel,barátságosan megütögeti a hátam.-Jól van,azért el ne olvadj-mondja,miközben elengedem.-Menj és élvezd a party.t-utasítom-Nézd...az a lány téged néz.-Huhuhu...odébb!Takumi a macsó akcióba lép.-mondja és elindul az általam felfedezett lány irányába.*Hát ez hülye.*Álldogálok még egy kevés idejig.Valaki megkocogtatja a vállam.YongGuk az.-Tetszik Nao?-Persze.-Amúgy...emlékszel az első találkozásunkra?-Ömm...huha-*hogy a fenébe ne emlékeznék?*-...ja igen!...Épp a lépcsőről estem le,mikor megmentettél.-nevetek.-Igen-igen.Most is az történt,csak most nem kaptalak el.Csak tompítottam az esésed.-mondja nevetve.-Na majd legközelebb.-Miért?!Neked a lépcsőről esés a hobbid?-Olyasmi.-Akkor nekem a Nao mentés lesz.Legalább félórát elbeszélgettünk.Mégis úgy éreztem,mintha csak 2 perc telt volna el.Annyit röhögtünk,amennyit egész hónapban nem nevettem. *Az istenit!Még a vak is látja,hogy összeillünk!*Néha egy-egy vicc után barátságosan megütüttem a karját,ő meg a kezét a vállamra tette.Szinte a semmiről beszélgettünk,mégis olyan jó volt.Amíg meg nem jelent a macskanő.-Gukie~!-a nyakába ugrik és csókolgatni kezdi-gyere táncolni!-De épp beszélgetek. *Oh,ez jelent valamit...inkább velem beszélgetne ,mint hogy vele táncoljon.Awww.*-De kicsim!Légysziii!Csak egy kicsit.Ez a kedvenc számom-visong.YongGuk rámnéz bűnbánó tekintettel.-Menj csak.-Biztos?-Persze,csak nyugodtan.Leteszi a poharát a pultra,rám mosolyog és Nana elrángatja.Tánctérnek a nappali lett kialakítva.Nana a kellős közepére húzza.Ott megállítja,hátat fordít neki és "táncolni" kezd.Ez a "tánc" inkább hasonlít heves dörgölőzésre,minthogy táncra.*Szánalmas.*Még ácsorgok  vagy 10 percet,mikor Nana a "tánca" közben,szinte bepucsít YongGuknak. Látom,hogy még a kis fekete is zavarba jön.Nana rám pillant és elmosolyodik.Ennyi!Elég volt!Zaklatottan leteszem  a poharam és a lépcső felé veszem az irányt.Lábamat durván a lépcsőfokokhoz csapkodva,haladok felfele.Csakhogy az egyik lépcsőfoknál elszámolom magam és beleakad a lábam.Mondanom sem kell,hogy ügyesen pofára estem.Sőt,inkább lefejeltem a lépcső élét.A térdeim is beütöttem.Megpróbálom feltornázni magam. *Ahh....a könyököm is fáj...meg az orrom is.* A fa deszkán megpillantok pár sötét foltot.Ekkor megfogom a sajgó orrom,mert érzem,hogy valami folyik ki belőle.Vér?Letörlöm a kezemmel és megnézem....hát persze,hogy az. *A rohadt életbe.És persze ilyenkor nincs itt senki,aki segíthetne.*Benyúlok a zsebembe.Természetesen nincs nálam zebkendő. Szégyenlősség ide vagy oda lekapom a pólóm és feltörlöm vele a foltokat.Utána az orromhoz rakom.*A kedvenc pólóm...ez az eddigi legrosszabb szülinapom.*

25.fejezet:A NEM elfelejtett szülinap.-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!-sikítok fel riadtamban és hátra lépek. Csakhogy szorosan mögöttem a kis fekete áll.Rálépek a lábára és hátra dőlök.Mindketten kiesünk az ajtón,a teraszra.-Gukie!-riad fel Nana.*Én is jól vagyok köszi*Gyorsan feltápászkodok szegényről.-Jaj,bocsánat!Nagyon sajnálom!-mondom és felsegítem.Ő csak nevet.-Semmi baj.Te jól vagy?-kérdezi és közben összeszedjük a szatyrokat.
-Én persze.Mivel puhára estem.De neked nem fáj semmid?Ezen megint csak felröhög.-Dehogyis.-Jaj szerelmem!-szakítja félbe Nana a párbeszédünket-Biztos nem esett bajod?-mondja és simogatni kezdi a mellkasát.-Nem.-mondja mosolyogva és leállítja a lány kezét.Belépek (újra) a házba.Körülbelül 30 ismeretlen szempár tapad rám.Körül nézek.Tekintetem Takunál akad meg.Heves fej csóválásba kezdek,amivel azt akarom jelezni,hogy menjen a konyhába.Szerencsére veszi az adást és kimegy.-Nos,kedves ....ismerősök.Köszönöm ezt a szép meglepetést.Érezzétek jól magatokat. Taku és én most kicsit felszívódunk,mivel van egy kis pakolni való.Jó szórakozást!-ezzel a lendülettel,ki is viharzok.Miután kimegyek,rádöbbenek,hogy valószínűleg egy szót sem értettek.-Ezek meg kik?-ordítom suttogva.-Ja...ööö...nem tudom.-Tessék???-Nyugi,nyugi!Ők HimChan és YongGuk haverjai.-Igen.Az ő ismerőseik.Akkor mit keresnek az én szülinapi bulimon?-Most gondolj már bele....,hogy milyen dögunalmas lenne,ha csak négyen lennénk!-Na jó.Ez igaz.-És tök jó fejek.Az ott például SungJae-mondja és pohárral a kezében egy fiúra mutat-szerintem összeillenétek.

-Most áll le Takumi.-mondom ingerülten-Itt vannak a szatyrok,szépen pakolj el,én addig átöltözök és majd jövök.-meg se várom,hogy Taku bármit is mondhasson rá,rögtön elindulok a lépcsőn.
Az ágyam szélén ülök.A könyökeimet a combomra támasztom,a kezeimmel pedig a fejemet.Már átöltöztem,beszéltem Yurival és vagy 10 perce ülök és gondolkozok.*Szóval Taku azért vette a papír poharakat,meg minden ilyesmit.Ő csak jót akart,én meg lehordtam.Nana is lehet,hogy azért húzta az időt a boltban,hogy elkészülhessenek Takuék?!Nem pedig azért,hogy megfaggyak?!Ahh...hogy lehetek ilyen rossz indulatu?*Hátra dőlök az ágyamon és oldalirányba kinyújtom a kezeim.*Úgy viselkedek,mint egy karót nyelt vénasszony.* ~Kopp-kopp~*Ki lehet ez?Úúú...legyél YongGuk,legyél YongGuk!*-Gyere!Nyílik az ajtó.HimChan az.De nem akármilyen HimChan...egy szőke HimChan!-Szia.-köszön mosolyogva.-Sz.szia.-mondom és meglepetten felülök.-Ohh,panda!-mondja csillogó szemekkel és a pólómra néz.Odanézek én is.Megint a pandás felsőm van rajtam.-Jaj te kis panda mániás-nevetek fel.Amíg ezt kimondom,ő leül mellém.-Bocsi,hogy ennyire megijesztettünk.-Semmi.Hozzá szoktam.Apa egyik hobbija,hogy ijeszteget minket.-kuncogok.-Tetszik a hajam amúgy?Miattad festettem be.-mondja boci szemekkel.-Ohh...ez kedves.Nagyon jól áll.-*Úristen....én meghalok....hogy lehet ilyen aranyos?!*-Nem jössz le?-De...nem soká.Amúgy kik ezek a fiúk?-A haverjaim a clubban ismertem meg őket. Jó fejek!-A clubban?-Aha.Nem mesélte Taki?!YongGukkal raperként dolgozunk egy clubban,a belvárosban.-Wow!Ez nagyon királyul hangzik.-Mivel most már elég idős vagy hozzá,majd egyszer beviszlek.-Ohh. Nagyon köszönöm.-hálálkodok és megölelem.Ekkor megint  észbe kapok,hogy mit csinálok és elengedem.-Bocsánat-mondom,vissza húzódva-néha túl heves vagyok.-Ugyan -mondja és megsimogatja az arcom.Érzem,hogy kipirulok és a szívem gyorsabban ver.Ránézek...mélyen a szemébe- az sose baj.-folytatja és lassan felém hajol.*Most nem leszek nyámnyila!Készem állok!* Én is lassan megindulok felé és enyhén oldalra döntöm a fejem.~Kop-kop~*FRANCBA* Egyszerre kapjuk el a fejünk és az ellenkező irányba nézünk.Taku nyit be.-Bocs a zavarás ért,de örülnék,ha a nagyságos asszony lefáradna.-Hát persze-pattanok fel- milyen udvariatlan vagyok.Gyere te is HimChan.-mondom és kedvesen mosolygok.Ha nagyon kellemetlenül érzem magam,csak mosolygok,mint egy retardált.Sokszor,mikor a szüleim leszidnek,nem tudom,mit mondani és elkezdek mosolyogni....aztán azért is leszidnak,hogy hogy képzelem.Néha úgy utálom magam.Leérve a lépcsőn,körbe nézek.Mindenhol helyes táncoló fiúkat látok.*Ez maga a paradicsom.*Aztán megakad a tekintetem YongGukon,aki épp Nanával cseveg.Tehetetlenségemben,bemegyek a konyhába.Öntök üdítőt egy pohárba és a többieket nézegetve szörcsögök. HimChan eltünt.Ez a dolog vele....kezd roppant kínossá válni.-Szia!-ordít rám egy lány hang.-Jézusom-mondom és megfordulok -HeeYoon!-Mizu?-röhög.-Semmi különös.-Mikor szándékozod kibontani az ajándékokat?-Nemsoká.Csak elötte beszélni szeretnék Takuval.-Jaaaa!Értem én.